Nevek

Magyar név
Közönséges tarajosgőte
Tudományos név
Triturus cristatus
Angol név
Great crested newt

Rendszertan

Rend
Farkos kétéltűek rendje (Caudata)
Család
Szalamandrafélék családja (Salamandridae)

Védelmi státusz

Természetvédelmi érték (Ft)
50 000 Ft

Általános leírás 

A dunai tarajosgőtéhez nagyon hasonló, nagytestű gőte, akár 16 cm-es testhosszt is elérhet. Háta sötétbarna fekete foltokkal tarkítva, vagy egységesen fekete. A nőstény általában sötétebb, és a gerincvonala mentén sárga csík húzódik. Hasoldala narancssárga, fekete foltokkal. Oldalán apró fehér pöttyök találhatóak. A nászruhás hímek a szem vonalától a farok végéig húzódó rojtozott szélű magas tarajt viselnek, farkuk oldalán hosszanti fehér csík húzódik. Lárvája a dunai tarajosgőte lárvájához hasonlít.

Taxonómia 

A közönséges tarajosgőtét (Triturus cristatus) sokáig négy alfajra bontották. A T. c. cristatustörzsalak mellett megkülönböztették a T. c. dobrogicus-t, a T. c. carnifex-et, és a T. c. karelinii-t. Bucci-Innocenti és munkatársai 1983-ban kimutatták, hogy az alfajok kromoszómái jelentős különbséget mutatnak, így mind a négy alfajt faji rangra emelték. Eredményeiket később széleskörű genetikai vizsgálatok megerősítették. A közönséges tarajosgőte monotipikus faj, nincsenek ismert alfajai.

Hasonló fajok 

A közelrokon dunai tarajosgőtétől (Triturus dobrogicus) nehezen különíthető el. Megkülönböztető bélyegei a test és lábak hosszának aránya (Wolterstorff-index), amely a hímeknél 59,8-65 %, a nőstényeknél 49-54 %. Ez több mint a dunai tarajosgőte esetében, de kevesebb, mint az alpesi tarajosgőte esetében. Ellentétben a dunai tarajosgőtével a közönséges tarajosgőte torka nem foltozott. Az alpesi tarajosgőtétől abban különbözik, hogy a közönséges tarajosgőte nászidőszakban viselt háttaraját a farokvitorlájától egy bemetszés választja el, míg az alpesi tarajosgőte esetében ez a rés nem található meg. A közönséges tarajosgőte lárvája más, nem a tarajosgőte csoporthoz tartozó hazai gőtefajok lárváitól könnyen megkülönböztethető. Az alpesi gőte (Mesotriton (Triturusalpestris) lárvájának jóval kisebb kopoltyúbojtjai vannak, farka a testénél rövidebb vagy azzal egyenlő hosszúságú, farokvitorlája alacsonyabb, és nem foltozott. A pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) farka a testénél mindig hosszabb, és hegyes, fonálszerű csúcsban végződik, a farokvitorlája magas, hullámos szélű, és kevésbé pontozott.

Elterjedés, hazai előfordulás 

Világelterjedés: A közönséges tarajosgőte az egyik legszélesebb elterjedésű európai kétéltűfaj. Elterjedésének északi határa Észak-Franciaországtól a Brit-szigeteken és Skandinávián keresztül az Urál-hegységig terjed, déli határa Délnyugat-Románián keresztül Nyugat-Szibériáig húzódik. Nyugaton Franciaország középső részéig hatol. A Kárpát-medencében a dunai tarajosgőte váltja fel.

Forrás: Európai Herpetológiai Atlasz (http://na2re.ismai.pt/atlas.php)

Tarajosgőte faj-komplex európai elterjedése. Készült az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.

Hazai előfordulás: A közönséges tarajosgőte hazai előfordulása vitatott. Jó ideig az északi középhegységi és attól északra a határvidéken élő populációkat ehhez a fajhoz sorolták, azonban genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy csupán az Aggteleki-karszt területén találhatóak a dunai tarajosgőtével kevert állományai. A két faj ugyanis hibridizálódik egymással az elterjedési területük találkozásánál, és hazánk északkeleti csücskében épp egy ilyen hibrid állomány található. Nagy valószínűséggel a közönséges tarajosgőte tiszta állományai nem találhatóak meg Magyarországon.

Élőhely 

Elsősorban a közepes és nagyobb iterjedésű álló víztesteket kedveli, de az elterjedési területének déli részén kisebb, sekélyebb vizekben is előfordul. Jellemzően erdőlakó kétéltű, fenyőerdőkben és lombhullató erdőkben egyaránt megtalálható. Petéit állandó vizekben rakja le.

Életmód 

A hibernációból kora márciusban jön elő, ekkor indulnak el mind a fiatalok, mind a kifejlett egyedek a petézőhely felé. Egy nőstény nagyjából 200 petét rak. A petékből 12-20 nap után bújnak ki a lárvák, amelyek az átalakulásukat követően ősszel hagyják el a vizet. A lárvák főleg kisrákokkal (vízibolhák, evezőlábú rákok) és planktonnal táplálkoznak, a kifejlett egyedek egyéb vízi gerinctelenek lárváit fogyasztják. A szárazföldön töltött időszakban gilisztákat, rovarokat és azok lárváit fogyasztja. Életmódja egyéb vonatkozásokban hasonlít a dunai tarajosgőtéjére.

Státusz, védelem  

A közönséges tarajosgőtét veszélyeztető fő tényezők az élő- és szaporodóhelyek kiszáradása, megszűnése, illetve az élőhelyére betelepített halfajok jelenléte. A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.

Ajánlott irodalom 

Arntzen, J. W. 2003. Triturus cristatus Superspezies Kammolch-Artenkreis. Handbuch der Reptilien und Amphibian Europas. Schwarzlurche (Urodela) IIA. Grossenbacher, K. G. & Thiesmeier, B. (eds): pp. 421-514; Aula-Verlag. Wiebelsheim. 

Arntzen, J. W., Themudo, G. E., & Wielstra, B. 2007. The phylogeny of crested newts (Triturus cristatus superspecies): nuclear and mitochondrial genetic characters suggest a hard polytomy, in line with the paleogeography of the centre of origin. Contributions to Zoology, 76: 261-278. 

Bucci-Innocenti, S., Ragghianti, M., & Mancino, G. 1983. Investigations of kariology and hybrids in Triturus boscai and T. vittatus, with a reinterpretation of the species groups within Triturus (Caudata: Salamandridae). Copeia, 1983(3): 585-598. 

Vörös, J. & Major, Á. 2007. Kétéltű-populációk földrajzi szerkezete a Kárpát-medencében. In: Forró L. (szerk.): A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest; pp. 269-281.

Galéria 

Ajánlott idézés

Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (2017) Magyarország kételtűi és hüllői: Közönséges tarajosgőte http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/kozonseges-tarajosgote
Letöltés dátuma: 2017-11-21