Kezdő madarász

Sodró hétköznapjaink során könnyen elveszíthetjük kapcsolatunkat az élő természettel. Csatlakozzon kirándulásainkhoz és sajátítsa el az élővilág értő megfigyelésének képességét!

Apaj madármegfigyelés

Miért érdemes madarakat megfigyelni?

A legkönnyebb válasz erre a kérdésre az: „mert léteznek”. Mert sokan vannak, mert nagyon változatosak, mert színesek, vagy éppen, mert szokatlan formájuk van. Szinte mindenütt előfordulnak, és ennek a sokféleségnek a megismerése sokunk életre szóló szenvedélye lesz. Hobbival élni – a világ egyik nagy adománya. Ezek az emberek kevésbé unatkoznak, és könnyebben oldják meg mindennapi problémáikat.

Egy madarász szinte bárhol és bármikor találkozhat érdeklődése tárgyával. Akár otthonában, az ablakból kipillantva, akár útban a bolt felé, vagy keresztülvágva egy parkon, egy erdei séta során, vagy akár autóvezetés közben összeakadhat egy olyan madárfajjal, amelyet addig még nem látott, vagy nem ismert fel.
 

Míg mások halálra unják magukat egy hosszú út során, vagy a buszra várva, addig egy madárkedvelő ember érdeklődéssel néz körül, és láthat párzásra készülő verebeket, vagy egerészölyvet, amint az éppen leszáll egy út menti karóra. Az iskolába vagy a munkahelyre menet megfigyeléseket tehet, melyekre a napi teendők alatt jól esik visszaemlékezni.

Ha madarászik, bizonyára többet forgat könyveket, mialatt új információkat keres. Kedvtelése gyakorlása közben csatlakozhat madarász túrákhoz, új területeket fedezhet fel és megismerkedhet olyan emberekkel, akiknek hasonló az érdeklődési körük; tapasztalatokat cserélhetnek, megoszthatják egymással tudásukat.
Ráadásul az Önnél tapasztaltabb madarászoktól tanulva az idő múlásával sem enyészik el érdeklődése. Éppen ellenkezőleg: minél jobban ismeri a madarakat, annál többet akar róluk tudni.


Madártani ismeretei növekedésével mércéje egyre magasabbra kerül. Már nem elég meghatározni egy ülő madarat, felismerve jellegzetes vonásait; idővel egyre könnyebben ismeri fel a fajt egyedi, szokatlan helyzetekben, nem tipikus színekben, illetve rossz látási viszonyok között. Elhiszi, hogy egy tapasztalt terepi madarász számára elég egy pillantás egy, a mező felett köröző ragadozó madárra, hogy eldöntse, egerészölyvet vagy rétihéját lát?


Az ennél is tapasztaltabb madarászok számára nem okoz gondot a nehezen határozható lilefélék, fiatal sirályok, vagy a ragadozó madarak azonosítása. Vannak, akik gyakorlott szemmel rendelkeznek, de még kezdők a madárhangok felismerésében.  Ők gyakorolhatják a nászének beazonosítását, a madarak hívóhangjait, míg igazi szakértőkké nem válnak a témában. Más madarászok a madárfészkek felfedezését és beazonosítását találják izgalmasnak. Ők, együttműködve az MME-vel és az illetékes nemzeti parkok igazgatóságaival, hasznos információkkal segíthetik a különböző fajokra, illetve területekre irányuló kutatómunkákat.


Ideális madármegfigyelési lehetőség a Tavaszi madárles program is, melyet a madárvédelmi szervezetek világszövetsége, a BirdLife International indított el (SpringAlive) néven.
Ennek lényege, hogy öt hosszú távú vonuló: a fehér gólya, a füsti fecske, a kakukk, a sarlósfecske, és a gyurgyalag első tavaszi példányairól gyűjt olyan megfigyelési adatokat február 1. és június 1. között, amiket bárki feltölthet a programoldalra. A vonuló madarak érkezésének megfigyelése ideális alkalmat kínál, hogy családok, osztályok és szakköri csoportok kiszabaduljanak az osztálytermekből. Ezért javasoljuk pedagógusoknak is, hogy szervezzenek néhány órás terepi kirándulásokat, próbálják elcsípni az év első fehér gólyáját, füsti fecskéjét, sarlósfecskéjét, kakukkját és gyurgyalagját, majd töltsék fel megfigyeléseiket, hogy az adataik segítségével pontosabb képet kapjunk az európai madarak vonulásáról!


Bekapcsolódhat az MME Monitoring Központ által szervezett monitoring programokba, hogy segítsen adatokat gyűjteni a fajvédelmi programok és tervek kialakításához!

Köszönet illeti azokat a lelkes, amatőr madarászokat, akik az MME Monitoring Központ felmérő programjaiba kapcsolódva segítik a szakemberek munkáját!

Hogyan kezdjek hozzá?

 Madárhatározás
(Fotó: Palatitz Péter)
.

Közhelyszerű, de igaz az a kijelentés, hogy „mindig az első lépés megtétele a legnehezebb”. Ha bárkit megkérdez arról, hogy lehet, hogy a madarászok olyan könnyen felismerik a madarakat, hogy míg az emberek általában nem tudják megkülönböztetni a seregélyt a feketerigótól, vagy a vetési varjút a dolmányos varjútól, addig egy madarász alaposan ismeri a különböző fajok karakterisztikus vonásait, rengeteg tapasztalata van az adott fajról és tudja, mit keres. Ez így igaz, de ennél sokkal több van mögötte. A „misztikus madártani tudás” nem korlátozódik a madarak jellegzetességeinek ismeretére. A felszín mögött van a lényeg: a világlátásnak egy másfajta módja. A madarász az a személy, aki nemcsak néz, hanem lát is! „Bárki megtudja ezt tenni.” – mondhatjuk csalódottan.  Ez igaz? Gyerünk hát! Tesztelje magát!


Lássunk egy házi verebet!
A házi veréb egy gyakori madár, házak környékén látható, odaszáll az etetőre és sétánk során szinte a lábunk alatt ugrál. Meg tudja mondani madárhatározó nélkül azt, hogy milyen színű a madár feje teteje? Hogy van-e fehér sáv a szárnyain? Ha igen, mennyi? Van fekete folt a torkán? Van fehér folt a szeme mögött? Milyen színű a begye? Mi a különbség a tojó és a hím házi veréb között? Egyáltalán, van közöttük különbség?
Dicséret illeti azokat, akik ezekre a kérdésekre helyes válaszokat tudtak adni, ők valóban alapos megfigyelők.  A többiek a nagy többséghez tartoznak, láthatja, hogy ez nem olyan egyszerű, mint első látásra tűnik. Gyakorlott terepi madarászok tapasztalata, hogy a madarak iránt érdeklődők közül csak nagyon kevesen tudnak helyes válaszokat adni a fenti kérdésekre. Ha levetítünk az embereknek egy képet a házi verébről - amely Európában mindenütt jelenlévő, és közönséges - és megkérdezzük, hogy látott-e már valaki ehhez hasonló madarat, a társaság egy része azt mondja, hogy ez bizonyára egy egzotikus madár, és még sohasem láttak ilyet a környezetükben.

Honnan ez a sok tévedés? Ez nem a madarak ismeretének hiányából, hanem egy szomorúbb tényből következik – abból, hogy az emberek többsége semmilyen figyelmet nem fordít a körülötte lévő világra. A hétköznapok során rendszerint gyors pillantásokat vetünk környezetünkre, vagy csak úgy bámulunk, ellentétben a figyelmes látással és a tudatos érzékeléssel környezetünk tárgyai iránt. A legnagyobb különbség azonban az ornitológus vagy a madarász, illetve az átlagos szemlélődő között, az a látásmódok különbözősége. Először is, az előbbiek tudatosan észlelik környezetükben a madarakat. Másodszor, amikor látják az adott fajt, például velük szemben ülni egy ágon, megpróbálják fejben megjegyezni a madár jellegzetességeinek minél több részletét. Az az igazság, hogy nem szükséges könyv nélkül ismerni az összes faj megkülönböztető jegyeit. Sokkal fontosabb az, hogy azokban a rövid pillanatokban, mielőtt a madár elrepül, felismerje, és emlékezzen a különböző színű mintázatokra, foltokra, a tollazat szerkezetére. Ezt a praktikus tudást mindenütt gyakorolhatja, akár a környező tárgyak vaktában kiválasztott darabkáin, de természetesen a legjobb a kezdetektől fogva a madarakon gyakorolni.
Ahhoz, hogy megtanuljon figyelmesen látni, elkerülhetetlen, hogy erőfeszítéseket tegyen ez ügyben (mialatt a madarat nézi, csöndes vitában kell állnia magával, az összes megfigyelhető részletet, a tollazat színeit, a sziluettet illetően). Gyakorlással ezek ösztönössé tehetőek.


A határozókönyv elengedhetetlen  

 Elengedhetetlen kellék: a határozókönyv
(Fotó:Orbán Zoltán).


A figyelmes szemlélődés képessége és a részletek tudatos érzékelése mellett a második legfontosabb dolog, hogy azok az emberek, akik a madarakkal foglalkoznak, megértsék, mely bélyegek a legjellemzőbbek és ezek hol találhatóak a madáron. E nélkül a tudás nélkül kellemetlen meglepetésben lehet része. Jó példa erre egy diáknak az esete, aki hosszú időn keresztül figyelt a parkban egy pihenő tojó récét, és igyekezett megjegyezni a madár hátán lévő összes barna foltot. Csak amikor hazaért, jött rá, hogy a meghatározáshoz elég lett volna a réce szárnyán lévő, úgynevezett tükör színének a megfigyelése; a hátán lévő csepp alakú foltok elrendeződése pedig, melyeket a fiú nagyon alaposan memorizált, nem lényeges részei a meghatározásnak.


A madarak faji bélyegeinek tanulmányozására a határozókönyvek szolgálnak. Szerencsére már rég elmúltak azok az idők, amikor egy jó madárhatározót szinte lehetetlen volt venni, és hónapokat vett igénybe, hogy könyvtárakat, antikváriumokat végigjárva ráakadjon egy megfelelőre. Manapság nagy a választék a madárhatározó könyvek terén is, akár a könyvesboltokban, akár az interneten, így a probléma inkább a választékbőség; nem könnyű eldönteni, hogy melyiket válasszuk. Gyakori hiba a kezdőknél, hogy a „legjobb” kiadványt akarják, mint például a „Madárhatározó – Európa és Magyarország legátfogóbb terepi határozója” című könyv (Park Kiadó, 2000). Igaz, hogy a haladóknak egy ilyen könyv nélkülözhetetlen, mivel bemutatja az összes európai fajt, beleértve a környező területek madárvilágát, és részletes képet ad a fajok évszakok, nemek, korcsoportok szerinti különböző tollruháiról. Mégis, a kezdők számára egy ilyen könyv majdhogynem használhatatlan, mivel túl bonyolult! Abban az esetben, ha meg akarja határozni a házi verebet, át kell néznie három színes táblát az európai verébfajokról, vagy ha egy tó felett átrepülő sirályt akar meghatározni, akkor 12 oldalt kell átnéznie, mire megtalálja a keresett fajt (ami egyébként 90%-ban régiónk egyik leggyakoribb sirályfaja, a danka sirály lehet).


Ez határozottan túl sok egy kezdő számára, és attól tartunk, hogy ha egy madár meghatározásához ilyen könyvet használ, könnyen felhagyhat új hobbijával. Számos madarász, különösen az idősebbek, előszeretett elevenítenek fel olyan klasszikusokat, mint például a Roger Peterson által illusztrált  „Nagy –Britannia és Európa madarai” című könyv. Habár ezek a könyvek elavultnak számítanak, és fenntartásokkal kell kezelni a bennük szereplő adatokat, leírásokat; ezek a könyvek mégsem ijesztették el a kezdőket a túl sok részletes kép megadásával, inkább ellenkezőleg, buzdítással segítették őket, hogy önerejükből fedezzék fel a madárvilág csodálatosan színes birodalmát. Mi mindenképpen azt tanácsoljuk, hogy először egyszerűbb, a gyakoribb madárfajokat bemutató könyvet vásároljon, a világszínvonalú, professzionális határozók pedig még várhatnak.

Hogyan kell használni egy madárhatározót?

Először is – és ez különösen kedvtelése kezdeti időszakára vonatkozik – olvasgassa, forgassa a könyvet minél gyakrabban, hiszen így lehet a legkönnyebben megjegyezni az egyes fajok határozó bélyegeit. Minél több jellemzőre emlékszik, annál pontosabb lesz a megfigyelés és annál könnyebb a határozás. Ha emlékszik például arra, hogy a vetési varjú fejének színezete eltér a csókáétól és a csőr töve világosabb színű, vagy hogy a házi veréb pofáján nincs folt, illetve szürke a fejtetője, ellentétben a mezei verébbel, a feketerigó pedig – ellentétben a seregéllyel – a tollazatán nem visel fehér gyöngyöket, és a farkuk is eltérő hosszúságú. Mindezek eldöntéséhez elég egy pillantás is, nem kell hosszadalmas és fáradságos elemzést folytatni a tollazat minden részletére kiterjedően. A legtöbb határozókönyvben a lényeges, megkülönböztető vonásokat (ezeket hívjuk faji bélyegeknek) a fajleírásban megtalálhatja, melyek közül egynéhány az ábrákon is ki van emelve.
Amikor könyvből próbál egy fajt meghatározni, ne feledje, hogy nincs olyan könyv, amely tökéletesen bemutatná a tollazat minden variációját, vagy a madár sziluetteket. A kiadványok rendszerint egyetlen, vagy a leggyakoribb tollazat- és színezetbéli jellegzetességeket tárgyalják, míg a természetben összeakadhat olyan mintázatú madárral, amelyet nem talál a könyvekben. Ha például a megfigyelt példány sötétebb, vagy világosabb a határozókönyv ábráin találtaknál, nem feltétlenül kell arra gondolnia, hogy egy ritka faj példányát látta. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy egy könyvnek csak bizonyos számú ábrája lehet, míg a természet ennél sokkal változatosabb. Szerencsére, minél nagyobb gyakorlatot szerez a madárhatározás terén, annál inkább elkerüli a „hamis riasztást” egy különleges színezetű „ritkaságnál”.

Távcső – a madarász kincse  

 Távcső - a madarász kincse
(Fotó: Orbán Zoltán)
.


„Egy ember távcsővel” – egy madarász gyakran kapja meg ezt a jelzőt. Valóban, a távcső a madarászkodás legjellegzetesebb tartozéka. Tényleg annyira fontos kellék, mint mondják? A válasz talán érthetetlen: igen és nem. Ha megfigyeléseket végez lakóterületen, különösen nagyvárosban, ahol a madarak az emberek állandó társai, ott nincs igazán szükség felszerelésre, mivel a madarak egészen közelről is megfigyelhetőek. Képzelje csak el az emberek reakcióját, amint egy forgalmas, belvárosi buszmegállóban előkap egy távcsövet, hogy a veréb csapatot megfigyelhesse… Szemünk felfogóképességének köszönhetően ilyenkor tiszta képet kaphatunk a madárról, a tollazat részleteit, a mintákat illetően, és számunkra jól követhető az egyed legkisebb mozdulata is, az ásítása, a felborzolt tollak emelkedése és süllyedése. 
Másrészt viszont az, aki próbált már távcsővel nézni egy madarat, tudja, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy valóban „személyes kapcsolatba” kerülhessen a madárral.
A puszta szemmel szemlélődőnek a távolban látott madár csak néhány apró, szürke pont a mezőn, távcsővel viszont a kép megváltozik: különféle pintyek színes csapata látható, amint folyamatosan ugrálva és óvatosan figyelve maguk köré, a földön keresgélnek magvak után. Köszönhetően a távcsőnek láthatjuk, amint egy kampós csőrű ragadozómadár siklik el méltóságteljesen a pinty csapat fölött, sárga szemeiben vészjósló pillantással, vékony sávozással a szárnybelsőn, erőteljesebb sötét sávval a farka végén.

Honnan szerezhet be távcsövet?

 "Azt hiszem, látlak!"
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

A z MME boltjában (Budapest, 1121 Költő utca 21., mmebolt@mme.hu) szakértő kollégánk segít Önnek kiválasztani a megfelelő messzelátót.


Mire érdemes figyelnie a kiválasztásnál?A távcső legfontosabb paraméterei a nagyítás és a frontlencsék átmérője. Ezek a számadatok általában a távcső házán láthatóak, a következő formában: 7×50, 8×30, 10×50, 12×40, 20×60, stb.  Például a 10×50 azt jelenti, hogy a távcső 10-szeres nagyítású, és a frontlencsék átmérője 50 mm.
Természetesen minél nagyobb a nagyítás, annál nagyobbnak látjuk a megfigyelt tárgyat. Minél nagyobb a frontlencse átmérője, annál élesebb és tisztább a kép, amely különösen fontos például az esti órákban, vagy borult, felhős időben. A nagyítás szintén befolyásolja az eszközön át érkező fény mennyiségét, azaz minél nagyobb a nagyítás, annál sötétebb a kép (ugyanolyan átmérőjű frontlencsénél).
Távcső vásárlásakor ragaszkodjunk a madárhatározó választásának szabályához: egy kezdőnek nincs szüksége professzionális felszerelésre. Mi több, könnyen használhatósága miatt egy átlagos paraméterekkel rendelkező távcső sokkal hasznosabb a kezdők számára. A tapasztaltabb madarászok számára ajánlatosak a közkedvelt 8×50 vagy 10×50 modellek, melyek elég nagy nagyítást és viszonylag éles képet adnak. Egy kezdő számára azonban ezek a távcsövek alkalmatlanok, mert túl nehezek, a séta kellemetlenné válhat emiatt, a kép beremeghet - a megfigyelő önkéntelen mozdulatai miatt -, és az erős nagyítás bonyolultabbá teheti a cél megtalálását fás környezetben, például erdőben vagy egy parkban. 


A jó távcsőnek a kezdők – és különösképpen a gyerekek – számára  az alábbiaknak kell megfelelnie:
- legyen elég fény, hogy a megfigyelés élvezetes legyen, ne kínszenvedés
- ütésálló legyen
- adjon kellően éles képet (inkább nagyobb, mint kisebb frontlencse átmérővel)
- ne legyen túl nagy nagyítású (maximum 7 vagy 8-szoros)

Egy ilyen felszerelés nem annyira nehéz, és nem remeg a kép. Egy csekély nagyítású távcső tökéletes egy kezdő számára, hiszen az első próbálkozások célterületei zömmel az erdők, parkok, kertek – azok a helyek, ahol az első megfigyelések elvégezhetőek.
Fogadja meg javaslatunkat és felejtse el a 12-szeres vagy annál nagyobb nagyítású messzelátókat. Egyes üzletekben 12-szeres, sőt, 20-szoros nagyítású kézi távcsöveket árulnak, ezek azonban teljesen használhatatlanok egy átlagos madarász túra alkalmával, mivel túl nehezek, sötétek, és a nagyítás mértéke állvány használatát kívánja meg, enélkül sajnos élvezhetetlenül remeg a kép.
Mindenképpen kerülje az olcsó tömegcikkeket árusító boltokat, ahol sok olyan haszontalan eszközt lehet kapni, mint a narancssárga színű lencsés távcsövek, vagy a keresővel ellátott darabok. Amennyiben különleges igényei vannak, keresse fel boltunkat a Budapest, 1121 Költő utca 21.-ben, vagy kérjen információt a
mmebolt@mme.hu e-mail címről.

 


Jegyzetfüzet

 

Amikor találkozik egy nagyobb csapat madarásszal, bizonyára felismeri, hogy a határozókönyv és a távcső mellett mindannyian cipelnek még valamint: egy jegyzetfüzetet. Mindenképpen érdemes jegyzeteket készíteni megfigyeléseiről. Először is, ha nem vitt magával határozókönyvet, a feljegyzések alapján otthon könnyebben tudja azonosítani a fajt. Másodszor, bármikor vissza tudja idézni, hogy az adott madárfajt hol és milyen körülmények között látta, harmadszor pedig meg tudja osztani megfigyeléseit másokkal (madártani központok adatgyűjtéséhez információja kellően pontos egy jegyzetoldal másolatával). Végül pedig évek múltán örömmel tekint vissza minden szabadban töltött madarászútjára, felidézve egy-egy kirándulás részleteit, élményeit.

 

 

Hogyan készítsen feljegyzéseket?

 

 "Jól hallom?"
(Fotó: Orbán Zoltán).


Természetesen mindenkinek kialakul a saját módszere, de megéri megfogadni néhány íratlan szabályt, amelyek a későbbiekben is hasznossá tehetik a madarász naplót.

1. Vezessen minden egyes madarászútjáról, kirándulásáról naplót.

2. Adja meg a dátumot és a helyszínt – ez a szabály éppúgy vonatkozik a madarász megfigyelésre, mint a régészeti leletekre, amelyeknél dátum és hely megadása nélkül a tárgy majdnem, hogy értéktelen.

3. Írja le részletesen minden új fajjal történő találkozását, ugyanis a jegyzeteket és a határozókönyv leírásait összehasonlítva tudja megfelelő biztonsággal beazonosítani az adott madár faji bélyegeit. Nagy segítséget jelent a terepen készített rajz, még akár a részleteket nélkülöző vázlat is. Nem számít, hogy mennyire tartja magát kétbalkezesnek rajztudását illetően; ezek a rajzok önmagának készülnek, és megkönnyítik az emlékezést az olyan részletekre, mint például a mintázat, a színezet, a madár arányai. Hosszú leírások helyett sokkal praktikusabb egy vázlatos rajz és néhány mellékelt mondat magyarázatként.

Mint bármelyik más tudománynak, a madarászatnak is megvan a maga speciális szótára, szakzsargonja. Ezek az alapvető madártani szakkifejezések pedig megkönnyítik a naplóírást. Az alábbiakban ezekről olvashat:

  • Evezőtollak: a szárny felületét adó hosszú tollak, három fajtájuk van:
    • Kézevezők: elsőrendű evezőtollak, a kézről (a szárny szárnyhajlaton kívül eső részén, a külső szárnyon) kinövő tollak,
    • Karevezők: a karon, azaz a singcsonton kinövő evezőtollak,
    • Harmadrendű evezők: a legbelső evezőtollak (vállevezők). A többitől teljesen eltérő alakúak és mintájúak, és az összecsukott szárny befedésére szolgálnak.
  • Faroktollak: hosszú tollak, melyek a madár farkából nőnek ki.
     
  • Kontúrtollak: minden más toll
     
  • Farcsík: a farok töve és a hát közötti szakasz, amely számos fajnál másféle színezetű, mint a hát (pl.: süvöltő, erdei pinty, tengelic, citromsármány, fenyőrigó).
     
  • Alsó farkfedők: a madár alsó részének darabja, a lábak és a faroktő közötti szakasz, mely gyakran nagyon színes (pl. egyes fakopáncsok).
     
  • Csüd: egy csont a madár lábában, amely a lábujjaktól a tarsus ízületéig tart. A madár lábfeje ugyanis az emberrel ellentétben a madár térde a tollak takarásában van, és amit lát, az csak a madár lábfeje és lábszára (azaz a csüd).
     
  • Alsó és felső csőrkáva: a csőr alsó és felső részei.

Végül egy utolsó jó tanács jegyzet készítéséhez:
Használjon tollat az íráshoz, mert nyoma tisztán olvasható, nem mosódik el, ellentétben a ceruzával vagy a filctollal.

Terepre fel!


„A gyakorlás tökéletesít” – a madarászatra is érvényes ez a közmondás. Minél gyakrabban adja fejét gyakorlásra, annál többféle madarat ismer meg, és tud majd meghatározni.
A kezdők gyakran teszik fel a kérdést: „Merre vannak a legjobb madarász helyek?” A válasz: „Bárhol, és amikor csak teheti, menjen!” Különösen az elején, meg kell ragadnia minden alkalmat a madárfelismerés gyakorlására és a részletek mind jobb memorizálására.  Érdemes olyan terepen gyakorolni, ahol a madarak hozzá vannak szokva az emberi jelenléthez, mivel az ott élő egyedek kevésbé ijedősek.
 

 

Hogyan készüljön a madarászatra?

 

Terepen
(Fotó: Orbán Zoltán)
.

Attól függ, hová megy. Amennyiben a városban, illetve annak közelében marad, nincs szüksége speciális felszerelésre. Fogja a távcsövet, jegyzetfüzetet, határozókönyvet, esetleg kis elemózsiát, és már mehet is. Ha nagyobb túrához készül, fordítson figyelmet öltözetére. Ruházata ne legyen túl színes, sem feltűnő, hiszen azzal elijesztheti a madarakat.

Általánosságban (és ez az erdei terepre különösen jellemző) annál többet láthat, minél kevésbé fog látszani. Nem véletlen, hogy a vadászok és a horgászok zöldes, rejtő színű ruhát hordanak. A lényeg, hogy jóformán láthatatlannak kell lennie ahhoz, hogy ne ijessze el érdeklődése tárgyát.
Ez a szabály azonban nemcsak a ruházatra, hanem a viselkedésre is vonatkozik. Minél nyugodtabb, megfontoltabb a viselkedése, annál többet fog látni és hallani. Ha valóban sok új fajt akar látni, csöndben kell lennie. A hangos társalgás és a kiabálás nem szül eredményes, emlékezetes madarász kalandokat.
Következésképpen madarászni egyedül a legjobb, vagy maximum 2-3 fős csoportokban. Nagyobb csoportokban az emberek előbb vagy utóbb beszélgetni, nevetgélni kezdenek, és a kirándulás valódi célja lesz a legkevésbé fontos.

Ha kirándulást tervez, válasszon megfelelő ruházatot, vagyis olyan ruhát viseljen, ami koszolódhat, kilyukadhat, tehát amit nem sajnál, ha baja esik. Lábbelinek bakancs vagy olyan túracipő javasolt, amely legalább részben vízálló, tartós és kényelmes. Vizenyős területekre nem árt, ha gumicsizmát húz. A kullancs csípés elkerülése végett lehetőleg nyári melegben is használjon hosszú, a lábbelibe, zokniba betűrt szárú nadrágot, hazaérve pedig mindig vizsgálja át magát alaposan!


Madármegfigyelés


Cikkünkben elértünk a leglényegesebb ponthoz.  Amikor madarat figyel, próbálja meghatározni a faját. Soha ne feledje, hogy élő állatokat szemlél, akik nem fognak addig várni Önre, míg be nem fejezi a megfigyelést. Ellenkezőleg, ők határozzák meg, hogy meddig tart a „műsor”. A felkínált alkalom hamar eltűnik! Ki kell használnia az időt, és figyelmesen, minden jellegzetességet memorizálni kell, majd később vegye elő a határozókönyvet és keresse ki a megfelelő képeket, különben míg a madárról a könyvre fókuszál, azalatt a madár elrepülhet.

 Szemlélődés
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

 

Milyen vonásokra fókuszáljunk ilyenkor?
Ez rengeteg tényezőtől függ. Elsősorban azokon a madarakon múlik, akikkel éppen foglalkozik. Mindemellett alább felsoroljuk azokat a tényezőket, amelyeken általánosságban a sikeres határozás múlik.

 


- színezet – a legtöbb madárfaj meghatározható jellemző színe alapján, így a madarászok is kiemelt figyelmet fordítanak ezekre a sajátságokra. Amikor ezzel foglalkozik, emlékezzen arra, hogy a megfigyelés és a meghatározás pontossága a fényviszonyokon is múlik. Ugyanaz az egyed másféle színűnek tűnhet fényben és árnyékban, hajnali fényben és délben, növényzet vagy az ég előtt, fák között vagy nyílt terepen. Ugyanakkor a tollazat is befolyásolja a színeket (az öreg, kopott tollak rendszerint fakóbbak), és persze az évszakok (évszakonkénti tollazatváltás), illetve a madár kora (különböző korcsoportoknál különböző tollazat).


- sziluett és testtartás – a határozásban fontos szerepet kap a madár sziluettjének vizsgálata, néha egyedül elégséges a faj azonosításához.
Megfigyelve a madarat, segítség az is, hogy milyen a madár testtartása: testüket függőlegesen tartják az alábbi fajok: seregély, a csonttollú, a rozsdafarkú fajok, a gébics fajok, a harkályok, a légykapók és a ragadozómadarak (héják, sólymok, ölyvek).
A vízszintes testtartás inkább a következő fajokra jellemző: a billegetők, a galambok és gerlék, a kakukkok, a rigófajok és a poszátafélék.
A testarányok pontosításakor memorizálja, hogy a farok túlér-e a szárnyvégeken, mint például a feketerigó, a héja vagy a kakukk esetében, vagy inkább rövid a farok és nem ér túl a szárnyvégeken, mint például a seregélynél, az egerészölyvnél vagy a rétisasnál. Figyelje meg, hogy a csőr rövidebb-e, mint a fej hossza, ha pedig hosszabb, saccolja meg, hogy hányszor hosszabb a fej hosszánál, hogy a lábak mennyire rövidek, vagy hosszúak, stb.

A repülő ragadozómadaraknál például a farokvég alakja lehet a döntő (a karvalynak egyenes, a héjának pedig lekerekített, a kányáknak mélyen vagy kevésbé mélyen villás, a rétisasé pedig ék alakú). A szárnyvég a sólyomféléknél hegyes vagy lekerekített, egyeseknél jól látható „ujjakkal”, a szárny tartása szemből nézve pedig, siklás vagy körözés közben különböző: a héjáknál és a sasoknál vízszintes vonal, az egerészölyvnél kissé megemelt, a rétihéjáknál pedig jól látható V-alakú, míg a kányáknál és a halászsasnál, szárnyuk lógatása miatt egy lapos „M”.

 Holló
(Fotó: Máté Bence)
.

 

- testméret – fontos, ugyanakkor megtévesztő vonás lehet. Általános szabály, hogy úgy állapítsuk meg az egyed méretét, hogy próbáljuk meg egy másik madár méretével azt összehasonlítani. Ehhez elsősorban a gyakori, jól ismert fajok jöhetnek számításba, mint például a verebek, a feketerigó, a seregély, a parlagi galamb vagy a tőkés réce. E nélkül sajnos könnyen beleeshet az optikai illúzió vagy a hamis benyomás csapdájába.
Az olyan kifejezések, mint a „nagy”, vagy „elég kicsi” gyakorlatilag egy kezdő számára bármit jelenthet, attól függően, hogy a személy mekkorának ítéli meg az adott madarat. Az egerészölyv például határozottan nagy méretű madár, azonban egy rétisas mellett „középméretűvé” válik.

További problémát jelent a távolság (egy madár közelről nézve nagyobbnak tűnik, mint messziről), és a tollak elrendezése (a felfújt tollakkal pihenő madár nagyobbnak tűnik, mint azok a fajtársai, amelyek tollukat laposan a testhez simítva tartják).

 

 Rétisas
(Fotó: Máté Bence)
.


- mozgás módok – egy madár meghatározásához valamikor elég csupán a mozgását látni. Ha például futkározik a háztetőn, közben pedig farkát fel-le billegteti, biztos lehet abban, hogy barázdabillegetőt lát. Ha egy kis méretű madár felpattan egy faágról, röptében elkap egy rovart, majd visszaül ugyanoda, biztosan egy légykapó.
Ha egy nem túl nagy, sötét, sárga csőrű madár sétál a járdán, biztosan seregély, de ha ugyanilyen madár fut, majd megáll, és ezt folyamatosan ismételgeti, valószínűleg feketerigó.
Ha egy közepes méretű, ragadozó madarat lát egy helyben, helikopter módjára lebegni (azaz szitálni) a mező felett, majdnem biztos, hogy vörös vércsével van dolga. Ha észrevesz egy vízimadarat a vízparton, széttárt szárnyakkal pihenni, kárókatonára kell gyanakodnia.
Ha egy fehér madár repül egy tó felett, majd hirtelen a vízbe vágódik, egy másodperc múlva pedig visszatér a levegőbe, nem sirályt, hanem csért lát.


- élőhely – az előbbiek mellett lényeges szempont az is, hogy hol figyeli meg a madarat, mivel számos, hasonló faj egészen más típusú területet birtokol. A nádi és a réti tücsökmadár, az erdei és a réti pityer, vagy a nádirigó és nádiposzáta fajok többsége, vagy éppen a kövirigó csak egy néhány példa azon fajok közül, amelyek fajneveiben a madár kedvelt élőhelytípusa tükröződik.
Ha egy gyakorlott terepi madarásztól kér segítséget egy madár meghatározását illetően, az egyed leírása mellett lényeges szempont, hogy hol látta a fajt. Ez az információ tisztázhatja a kétségeket, különösen, ha a jellemzés nem túl pontos. Bizonyos egyszerűbb határozókönyvek élőhely szerint mutatják be a jellemző fajokat, de természetesen minden határozókönyv beszámol a faj taglalásánál a tipikus élőhelyekről.


- a fészek helye és a fészek típusa – ha egy madarat a fészke környékén sikerül megfigyelnie, az azonosításban mindenképpen segíthet a fészek szerkezete és az elhelyezkedése. Ha egy fecskefészek az épületen belül található, és az erkélyszerű forma a falhoz csatlakozik, valószínűleg a füsti fecskéé, míg ha a fészek az épületen kívül található, gömbszerű, zárt, és csak egy apró nyílás van rajta, a molnárfecske fészkére bukkant. 
Ha egy sötét, sárga csőrű madarat figyel meg, amint az faodúban építkezik, seregéllyel van dolga, míg a hozzá hasonló feketerigó nyitott fészket épít a bokorba, futónövény sűrűjébe vagy fára. Gólyafészek egy épület tetején, villanyoszlopon vagy egy épülethez közeli fán a fehér gólyára utal, míg egy ilyen fészek egy fán, mélyen bent egy láperdőben a fekete gólya otthona lehet.
Ha a nádasok mélyén egy kis fészekcsészére bukkan a nádszálakon, akkor az a nádirigó vagy a cserregő nádiposzáta fészke lehet. Ami pedig a kakukk fészkét illeti – nézzen utána egy határozókönyvben...

 
 Füsti fecskék
(Fotó: Karcza Zsolt)
.

 

Madárhangok  

 Sordély
(Fotó: Széll Antal).


A „madarász” kifejezés bizonyos mértékben zavarba ejtő. Azt sugallja, hogy a madarász számára a kapcsolat a madarakkal az ő megfigyelésük. A valóságban azonban a legtöbb madarász gyakrabban hallja, mint látja azokat. Ez abból a tényből következik, hogy a madarak nagyon szorgalmas teremtmények, akik igyekeznek eltűnni a szemünk elől, de ugyanakkor hangokat adnak ki.

Azoknak az ornitológusoknak, akik tudományos kutatást végeznek, vagy a madarak számlálásában vesznek részt, elengedhetetlen fontosságú a madárhangok és madárénekek ismerete, mely a gyakorlatban sokkal fontosabb, mint az a képesség, hogy a madarat csupán a megjelenése, a tollruhája vagy  a sziluettje alapján határozzák meg.

Egy gyűrűző ismerősünk szokta mondani: „Könnyebb elképzelni egy vak madarászt, mint egy siketet”. Ez így igaz. Szokásos túráin könnyen megtanulhatja felismerni a jellemző fajokat, de hang alapján sokkal több fajt tud beazonosítani ugyanazon a területen. Először is fókuszáljon a nászénekekre. Ezek nagyon jellegzetesek és könnyebb őket memorizálni, mint a különféle hívó- és riasztó hangokat. Kora tavasszal érdemes a gyakorlást elkezdeni, hiszen ebben az időszakban még csak néhány madár énekel (pl. széncinege, csilp-csalp füzike, feketerigó, stb.), melyeket csupán a hangjuk alapján is könnyű egymástól megkülönböztetni és memorizálni.

A nyárba fordulással fokozatosan egyre több faj kapcsolódik be a kavalkádba, így folyamatos gyakorlással szélesítheti a tudását évről évre. Amikor egy ismeretlen madárhangot hall, próbálja memorizálni, figyelje meg a hang erősségét, magasságát, hosszát, folyamatosságát vagy törtségét, változatosságát vagy egyszerűségét, és később próbálja meglesni a madarat. Így esélye van arra, hogy a madár minél több ideig énekeljen a közelben, és rákényszeríti magát a hang minél jobb megfigyelésére.
Az új hangokkal rendszerint az a legnagyobb baj, hogy könnyen kihullanak az ember fejéből, és újra meg újra be kell vésni. Szükség van egy-két évre, míg rendszeres gyakorlással egyre biztosabban meg tudja különböztetni a madárhangokat, és csak ritkán fog tévedni.

A gyakorláshoz javasoljuk az MME boltjában kapható madárhangos CD-ket, melyek különböző élőhely típusok, illetve a fajok gyakorisága alapján lettek összeállítva, mellékletük pedig hasznos információkat ad. A legtökéletesebb tapasztalatszerzés, ha terepen és a hangfelvételek segítségével egyaránt gyakorolja a hangok felismerését, és így, első körben legalább a gyakori fajok hangját tanulja meg teljes biztonsággal felismerni, apró lépésekkel haladva pedig egyre több faj hangja szerepelhet a listáján.

 

A természet nemcsak madarakból áll


Bízunk benne, hogy ez a rövid összefoglaló arra bátorítja Önt, hogy belekezdjen ebbe a szép kedvtelésbe. Ha ez a tevékenység a szenvedélyévé válik, rengeteg izgalmas kalanddal, szokatlan helyzettel és felejthetetlen pillanattal fog gazdagodni.

Mindig emlékeztesse magát arra, hogy a madarak csak részei a természetnek, melyet rengeteg, másféle élőlény is kísér. Próbáljon meg nem közömbös lenni velük kapcsolatban! Vannak olyan madarászok, akik kiválóan ismerik a madarakat, de nem ismerik meg a fát, amin a madár ül, vagy nem tudnak megkülönböztetni egy cickányt egy egértől.

Ügyeljen arra, hogy a madarászat ne szűkítse, ellenkezőleg, tágítsa a horizontját! Számos állatfaj létezik, nem is beszélve a növényfajok sokaságáról. A természet bőséges és sokoldalú, és lehetetlen teljesen megismerni, mégis, érdemes minél többet tudni róla.

Véleményünk, hogy az ilyen átfogó szemlélet sokkal több örömet ad, mint a szakosodás, ráadásul csökkenti annak a veszélyét, hogy elveszíti érdeklődését abban a témában, amellyel évek óta folyamatosan foglalkozik. Próbálja meg úgy kezelni a madarakról megszerzett tudását, mint a természetbúvárkodás egyik állomását. Minél több időt tölt el a madarak között, a természet fokozatosan egyre több titkát tárja fel Ön előtt.

 
Dámszarvasok
(Fotó: Máté Bence).

 

Ez az, amit Önnek kíván az MME csapata!

Szöveg:www.springalive.net
Fordította: Schmidt Emese