Foltos szalamandra lett az év kétéltűje 2019-ben

Hűvös erdeink egzotikus küllemű kétéltűjét, a foltos szalamandrát választottuk az év kétéltűjének 2019-ben. Az alábbi cikkben a kiválasztás hátteréről és az év kétéltűje kampányunkkal kapcsolatos terveinkről írtunk.

Foltos szalamandra nőstény patakparton (fotó: Rahmé Nikola)

A Börzsöny és a Mátra erdőségei előkelő helyet foglalnak el hazánk népszerű kirándulóhelyei között. Napsütéses hétvégéken turisták ezrei húznak bakancsot, hogy bejárják a hűvös patakvölgyekkel szabdalt hegyek zegzugos világát. Esős, nyirkos időben érezhetően csökken a kirándulók száma, a csúszós kövek és a sáros ösvények jelentette megpróbáltatásokat csak a merészebbek vállalják. Akit hirtelen kap el a zápor-zivatar, az mihamarabb igyekszik fedezékbe húzódni. Mikor a turisták zsivaja elhalkul, s az eső csepegése felerősödik, akkor jön el a foltos szalamandrák (Salamandra salamandra) ideje!

Nedves őszi avarhoz alkalmazkodott a szalamandra rejtőszíne (fotó: Halpern Bálint)

Nedves őszi avarhoz alkalmazkodott a szalamandra rejtőszíne (fotó: Halpern Bálint)

Szárazság idején sokszor alig érzékelhető a jelenlétük, ellenben miután megnyílnak az ég csatornái, gyakran tömegével másznak elő rejtekükből. Ez a találkozás a legtöbb ember számára maradandó élményt jelent, hiszen hazánk egyik legtetszetősebb, rendkívül fotogén kétéltűjéről van szó. Sajnálatos tény, hogy napjainkban a foltos szalamandrára számos veszély leselkedik, ezért döntött úgy az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya, hogy a fajt 2019-ben az Év kétéltűjének választja.

Búvóhelyéről előmerészkedő foltos szalamandra  (fotó: Halpern Bálint)

Búvóhelyéről előmerészkedő foltos szalamandra  (fotó: Halpern Bálint)

Ősi hiedelmek

A foltos szalamandrát már az ókor nagy természettudósai (Arisztotelész, Plinius) is ismerni vélték, téves megállapításaik nyomán azonban az állatot hosszú ideig babonás félelem övezte. Rejtett életmódja és feltűnő megjelenése beindította a régi korok emberének képzetét, sokáig hittek az állat halálosan mérgező mivoltában és mágikus tűzoltó képességében is. Igaz, hogy bőrének váladéka az ember nyálkahártyájával érintkezve irritatív hatású, s az is, hogy a bőr maga hideg, nyirkos tapintású, a szalamandra valós képességei azonban távol állnak a mesék világától. Nem oltja el a tüzet, nem sző selymet, és ha szerencsétlenül belepottyan a kútba, akkor sem fogja mérgével a vízből ivók vesztét okozni. A mendemondák miatt sok szalamandrának kellett értelmetlenül elpusztulnia, nemegyszer alkimisták és méregkeverők mesterkedései nyomán. A faj napjainkban használatos angol (Fire salamander) és német (Feuersalamander) elnevezése is "tűzszalamandra" jelentéssel bír, s a régi hiedelmekből eredeztethető. A felvilágosodás óta szerencsére egyre gyarapodnak az állat valós természetrajzával kapcsolatos ismereteink, és a faj jelenleg is sokrétű kutatások tárgya.

Foltos szalamandra nőstény (fotó: Baracsy Ákos)

A taxonómia útvesztőjében

Mai tudásunk szerint a szalamandránkat és szűkebb rokonságát magába foglaló Salamandra-nembe 6 faj tartozik. Hazánkban közülük egyetlen faj, a foltos szalamandra él. Törzsalakja, a S. s. salamandra Közép-Európában és a Balkán-félszigeten nagy elterjedési területen fordul elő, vele találkozhatunk Magyarországon is. Az Ibériai-félszigetet a foltos szalamandrának számos, többé-kevésbé bizonytalan státuszú alfaja lakja, melyek megjelenésükben és életmódjukban is nagy változatosságot mutatnak (S. s. almanzoris, S. s. alfredschmidti, S. s. bejarae, S. s. bernardezi, S. s. crespoi, S. s. fastuosa, S. s. gallaica, S. s. longirostris, S. s. morenica). Az Appennini-félszigeten is külön alfaja, a S. s. gigliolii fordul elő. Az Alpok keleti és déli részének magasabb régióiban a foltos szalamandrát karcsúbb és fürgébb rokona, az alpesi szalamandra (S. atra) helyettesíti. Az alpesi szalamandra hazánk határaihoz egészen közel, a Keleti-Alpok népszerű magashegyi kirándulóhelyein (Schneeberg, Rax) is megfigyelhető. A Nyugati-Alpokban az alpesi szalamandrához hasonló életmódú és megjelenésű S. lanzai él. A Korzika szigetén előforduló S. corsica, az Észak-Afrikában élő S. algira és a Közel-Keleten megtalálható S. infraimmaculata fajokat sokáig csak a foltos szalamandra egy-egy alfajaként jegyezte az irodalom, később kaptak faji rangot.

Foltos szalamandra színváltozatai (grafika: Zsoldos Márton)

Megkapó küllem

A foltos szalamandra legnagyobb és leglátványosabb farkos kétéltűnk, hazánkban más állattal gyakorlatilag összetéveszthetetlen. Testhossza felnőtt korában átlagosan 20 cm körüli. Szemei nagyok, kiemelkedők, pupillája sötét. A test hengeres, mintázata feltűnő, egyedekre jellemző. Háta és oldala fényes fekete, amelyet világos- vagy sötétsárga foltok tarkítanak. Néhány állományánál előfordulnak olyan egyedek, amelyeken a foltok narancs- vagy tűzvörösek, hazánkban ilyenekkel leggyakrabban a Börzsönyben találkozhatunk.

Narancsvörös színváltozata is a rejtőzködést segíti (fotó: Sebe Krisztina)

Narancsvörös színváltozata is a rejtőzködésében segíti (fotó: Sebe Krisztina)

Nyugat-Európában egyes területeken gyakoriak a hosszanti csíkos példányok is, az Ibériai-félsziget északi részén pedig olyan populációi is előfordulnak, melyek egyedeiről a fekete szín teljesen hiányzik. Az Alpok legnagyobb részén előforduló rokonának, az alpesi szalamandrának a törzsalakja (S. a. atra) viszont teljesen fekete színű, így a foltos szalamandrától már első pillantásra jól elkülöníthető. A foltos szalamandra hasa általában szürke alapon sárga foltos. Bőre sima, hátán és oldalain nagy mirigyszemölcsök találhatóak. Kétoldalt a tarkótájékon, a nyakra húzódóan, sárga, vese alakú fültőmirigyek helyezkednek el.

Fültőmirigye szinezetének köszönhetően még feltűnőbb (fotó: Halpern Bálint)

Fültőmirigye szinezetének köszönhetően még feltűnőbb (fotó: Halpern Bálint)

A feltűnő mintázata mirigyeinek mérgező váladékára hívja fel a figyelmet, mely a ragadozók elleni védekezésül szolgál. A foltosság egyúttal az állat rejtőzködését is segíti azáltal, hogy feloldja a test kontúrjait. Lárvái születésükkor körülbelül 3 cm hosszúak és 3 pár külső kopoltyúval rendelkeznek. A fiatal lárvák teste karcsú, az idősebbek vaskosabbak. Színük sötét, márványozott barnásszürke. Sárga foltjaik csak átalakuláskor jelennek meg.

Néhány napos szalamandra lárva (fotó: Halpern Bálint)

Néhány napos szalamandra lárva (fotó: Halpern Bálint)

Magyarország hegy-völgyein

Hazánkban a foltos szalamandra elterjedését elég jól ismerjük. A jelenleg ismert előfordulásai szorosan összefüggenek a középhegységi jellegű, hűvös klímájú erdőállományok és a lárvanevelésre alkalmas vízterek meglétével. Bár a szalamandra hegyvidékeink magasabb régióiban a leggyakoribb, dombvidékeken és hegylábi területeken is előfordul. Hazai populációi szigetszerűen fordulnak elő és nagy genetikai változatosságot mutatnak. Legnagyobb állományai az Északi-középhegységben találhatóak, a Börzsönytől a Zemplénig 200-300 méteres tengerszinttől felfelé. A Dunántúlon szűkebb az elterjedése, a nyugati határszélen előfordul az Őrségben, valamint a Soproni- és a Kőszegi-hegységben. Kicsiny maradványpopulációi élnek a Visegrádi- és a Budai-hegységben is, ez utóbbira 2008-ban derült fény. Külön érdekesség, hogy az egyik élőhely Budapest közigazgatási határán belül található. Közép-Európa hegyvidékein a foltos szalamandra körülbelül 1000 méterig, Dél-Európa egyes részein 2000 méterig hatol fel.

Foltos szalamandra hazai elterjedése (Herptérkép adatai alapján ábrázolva UTM 10x10 km-es hálón, Open Street Map alaptérképen)

Csendes életvitel

A foltos szalamandra általában éjszaka aktív, szürkületkor jön elő, azonban nyirkos, esős időben napközben is találkozhatunk vele. Nappal többnyire nedves üregekben, fák gyökerei között vagy kövek alatt tanyázik. Kedveli az erdők talaját borító vastag moha- és avarréteget is, melyek szintén búvóhelyéül szolgálnak. Télen mélyebb üregekbe húzódik. Táplálékát általában lassan mozgó gerinctelenek (giliszták, meztelencsigák, ízeltlábúak) alkotják. A kifejlett példányok a vizet csak a szaporodási időszakban keresik fel. Szaporodása hazai kétéltűink viszonylatában egészen különleges.

Sekély vízbe lárváit éppen beengedő szalamandra nőstény (fotó: Halpern Bálint)

Sekély vízbe lárváit éppen beengedő szalamandra nőstény (fotó: Halpern Bálint)

Általában április-május környékén a szárazföldön vagy a sekély vízben párzik. Adott körülmények között a szaporodási időszak egészen őszig kitolódhat. Párzása csak rövid ideig tart. A hím a nőstény alá csúszik úgy, hogy háta a nőstény hasához ér, majd karjaival a nőstény karját átölelve beviszi választottját a vízbe. Ha két hím találkozik, akkor megküzdenek egymással: agresszív dörgölőzés és ölelkezés közepette próbál egyik a másik fölé kerekedni, míg végül a gyengébbik kereket nem old. A megtermékenyítés úgy történik, hogy a hím az ivarsejteket egy úgynevezett ondótokban (spermatophora) a nőstény kloakájához helyezi, majd az ondótokot a nőstény saját kloakájával bekebelezi. A megtermékenyítés lényegében a nőstény testén belül jön létre. A megtermékenyített peték a nőstény petevezetékében lassan fejlődnek.

Fiatal szalamandra lárvák (fotó: Halpern Bálint)

Fiatal szalamandra lárvák (fotó: Halpern Bálint)

A faj elevenszülő, lárvái a következő évben május-július környékén meglehetősen fejletten, végtagokkal és kopoltyúkkal jönnek világra. Egy nőstény átlagosan 40 lárvát szül, de az utódok száma tág határok között változhat. A lárvafialás lehetőség szerint hideg és tiszta vizekben történik, ezek legtöbbször erdei források, patakok lassan folyó, kimélyülő szakaszai vagy különböző kis vízfelületű erdei állóvizek.

Átalakulás küszöbén álló, fejlett szalamandra lárva (fotó: Halpern Bálint)

Átalakulás küszöbén álló, fejlett szalamandra lárva (fotó: Halpern Bálint)

A lárvák többnyire augusztus-szeptemberre alakulnak át, és hagyják el a vizet, hogy ettől kezdve a felnőtt szalamandrák életét éljék. Kedvezőtlen körülmények között előfordul, hogy a lárvák születésük évében nem tudnak átalakulni, hanem a vízben telelnek át. Érdekességként megemlítendő, a rokon alpesi szalamandra kopoltyúk nélküli, szárazföldi életre már a kezdetektől alkalmas utódokat hoz a világra, s a jelenség a foltos szalamandra egyes spanyol populációinál is megfigyelhető.

Foltos szalamandra portré (fotó: Halpern Bálint)

Foltos szalamandra portré (fotó: Halpern Bálint)

Élőhelyei pusztulásától a terrarisztikáig

A foltos szalamandra Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft. Közvetlenül veszélyezteti a lárvák kifejlődéséhez szükséges tiszta, friss vizű források, lassú folyású patakok, csermelyek számának fogyatkozása. Élőhelyeinek egyre szárazabbá válása jelentősen csökkenti a szalamandrák fennmaradásának esélyeit. A természetvédelmi szempontból átgondolatlan tarvágások a kifejlett szalamandrák búvóhelyeit és a mikroklímát is tönkreteszik. A lárvafialásra alkalmas vizeket nagy távolságból is felkereső, lassú mozgású nőstények fokozott veszélynek vannak kitéve az egyre sűrűbb úthálózat miatt. Esős időben az egyébként gyér gépkocsiforgalmat bonyolító erdészeti utakon is gyakran láthatunk elgázolt szalamandrákat, forgalmasabb utakon pedig gyakorlatilag nincs esélyük a túlélésre. Korábban a szalamandrát előszeretettel gyűjtötték terráriumi tartás céljából is, ez a szokás manapság már kevésbé jellemző.

Foltos szalamandra élőhelyén (fotó: Halpern Bálint)

Foltos szalamandra élőhelyén (fotó: Halpern Bálint)

Gyilkos gombák és megfékezésük

Napjainkban a foltos szalamandrára leselkedő legfőbb veszedelmet a világszerte több helyen felbukkanó Batrachochytrium salamandrivorans, a szalamandraevő kitridgomba jelenti. Ez a farkos kétéltűeket fenyegető rajzóspórás gomba a jelenlegi ismereteink szerint, hasonlóan régebb óta pusztító rokonához, a B. dendrobatidishez, a kétéltűek globális kereskedelmén keresztül jutott el új területekre. A B. dendrobatidist (Bd) először 2007-ben észlelték Európában. Ekkor Spanyolországban ütötte fel fejét a kór, mely a békák mellett a helyi szalamandrákat is megfertőzte. A B. salamandrivoranst (Bsal) 2013-ban írták le, miután Hollandiában egész foltosszalamandra-állományokat pusztított ki. A fertőzést Belgiumban és Németországban is észlelték. A kórokozó az állatok testfelületén elszaporodva apró lyukakat és fekélyeket okoz, a bőr hámlásnak indul. Az állat lefogy, mozgása koordinálatlanná válik. A fertőzésre érzékeny fajok esetében (mint amilyen a foltos szalamandra is) a kór rövid időn belül az egyedek pusztulását okozza. Az eddigi ismeretek szerint a gomba Kelet-Ázsiából származik, és az ottani gőtéknél nem okoz súlyos tüneteket. A betegség jó eséllyel a hobbiállat-kereskedelemmel jutott Európába, hiszen a távol-keleti fajok egy részét (pl. a tűzhasúgőtéket) gyakran tartják akvaterráriumban. Habár hazánkban a kór ezidáig nem ütötte fel a fejét, a kórokozó terjedésének megállítása érdekében Magyarországon 2017 júliusa óta tilos a szalamandrafélék (Salamandridae) és a szögletesfogsorú-gőtefélék (Hynobiidae) bármely fajának, valamint a koreai hasadékszalamandrának (Karsenia koreana) a tartása, tenyésztése, forgalmazása. A 2017 júliusa előtt beszerzett egyedek életük végig megtarthatóak, de szaporításuk már illegálisnak minősül.

Foltos szalamandra etikus fotózása nem járhat az állat megfogásával (fotó: Tóth Marietta)

Foltos szalamandra etikus fotózása nem járhat az állat megfogásával! (fotó: Tóth Marietta)

Szakosztályunk rendkívül fontosnak tartja a B. salamandrovirans terjedésének megakadályozását és minden hobbiállattarót arra kér, hogy tartózkodjon a potenciális hordozók akvaterráriumi tartásától. A gomba víz útján és az állattartáshoz használt segédeszközökön megtelepedve is kijuthat a szabadba, beláthatatlan természeti károkat okozva. Az elővigyázatosság a kutatók tevékenysége során is indokolt, fontos a terepmunka során használt segédeszközök (pl. csizmák, vödrök, hálók) alapos fertőtlenítése a spórák széthordásának megelőzése érdekében. Hasonló megfontolások alapján szeretnénk minden természetjáró figyelmét felhívni a lábbelik rendszeres tisztításának jelentőségére!

Az Év kétéltűje program keretében Szakosztályunk 2019 során az ország több régiójában tervez felméréseket az esetleges gombafertőzés korai detektálása érdekében, valamint szórólappal, poszterrel, vándorkiállítással, kirándulásokkal és iskolai előadásokkal is segíteni kívánjuk a lakosság ismereteinek bővítését a foltos szalamandrára vonatkozóan. Kampányunkat az Agrárminisztérium Zöld Forrás pályázatának támogatásával hajtjuk végre.

A fajjal kapcsolatos észleléseit bárki feltöltheti a herpterkep.mme.hu internetes felületre.

Fajjal kapcsolatos további információk olvashatók a honlapunk Tudástár rovatában.

Foltos szalamandrákkal kapcsolatos képválogatásunk ide kattintva érhető el.

Már elérhető az Év fajához kapcsolódó letölthető előadás is a honlapunk Letöltések oldalán.

Írta: Péntek Attila László

Kapcsolódó hírek

Vadludak a Tatai Öreg-tavon (Fotó: Csonka Péter)

Idén immáron 19. alkalommal várjuk sok szeretettel a madárbarátokat a Tatai Öreg-tó partjára, a Tatai Vadlúd Sokadalomra. Az utóbbi években már közel húszezer látogatót is vonzó rendezvény azért egyedülálló, mert a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek védelmére létrehozott Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozó Öreg-tó az egyetlen olyan madárpihenőhely kontinensünkön, amit...

Kezdő madarász képzés Székesfehérváron

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Fejér Megyei Helyi Csoportja két napos képzéseket hirdet "Kezdő madarász vagyok!" címmel, amely az ország több pontján eddig nagy sikert aratott. A madarász alapképzés célja, hogy a laikus madárkedvelők számára olyan tudásanyag megszerzését tegye lehetővé, amelynek birtokában bárki sikerélményekkel vághat bele a...

2500 kutató egybehangzóan állítja: az intenzív mezőgazdálkodás elpusztítja a természetet! Európai tudományos műhelyek a Közös Agrárpolitika teljes és azonnali reformját szorgalmazzák.