A cserregő nádiposzátához nagyon hasonló megjelenésű madár, attól legkönnyebben éneke alapján lehet megkülönböztetni. Későn, legtöbbször májusban érkezik és a nyár végével már el is vonul afrikai telelőhelyére. Többnyire vízhez, vagy nedves élőhelyhez kötődő rovarokkal táplálkozik. Gyakori madárfajunk, szinte minden vizes élőhelyünkön jelen van.

Az énekes nádiposzáta az évezredek során kiszorult a mocsarak, lápok sűrű nádasaiból a zsombékosabb, vékonyabb szálú növényzet irányába, így nincs is szüksége olyan széles talpméretre, mint a sűrű nádasban költő cserregő nádiposzátának. Színe is inkább zöldesebb, nem sárgásbarnás, ami szintén az őt körülvevő növényzet színével van összhangban. Évente csak egy fészekaljat nevel. A fészket a tojó építi. 4-6 tojást rak, melyeken mindkét szülő kotlik. Territoriális faj. A nyíltabb, síkvidéki területeken a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Éneke igen változatos: mesterien utánozza más madarak hangját, melyek strófáit saját repertoárjába is beépíti. Költőhelyén képes az összes környezetében lévő madárfaj énekét leutánozni. Előszeretettel használja a seregély, a sárga billegető, a mezei veréb és egyéb énekesmadarak jellegzetes hangjait.