Kis poszáta

sylcur
Leírás és életmód

Legkisebb hazai poszátafajunk. Egyszínű szürkés-kékes árnyalatú tollazatától élesen elüt fehér torokfoltja. Rovarokkal, elsősorban lepkehernyókkal, levéltetvekkel táplálkozik, de a pókokat is fog. Sokszor keresgél a lombkoronaszint magasabban fekvő régióiban, de legtöbbször alacsonyan figyelhetjük meg. Monoton éneke gyorsan elárulja jelenlétét, de a növényzetben még így is nehéz észrevenni. Az őszi vonulás során meglehetősen halk, ilyenkor alig-alig kerül a madarászok szeme elé. A földre ritkán száll le zsákmányt keresni. Vonuló, a telet Afrikában tölti. A többi poszátához hasonlóan szinte „bokorról-bokorra” vonul.

Eurázsiai elterjedésű faj, Európának csupán néhány területéről hiányzik. Leggyakrabban ártéri erdőkben, illetve erdeink szegélyzónájában, az itt található sűrű, bokros területeken találkozhatunk vele. Sík- és dombvidékeink természetes és természetközeli élőhelyein gyakori, de fészkel városi parkokban, valamint háborítatlanabb kertvárosi területeken is. Évente egyszer költ, de ha a fészekalja elpusztul, pótköltésbe kezd. A hímek választanak revírt, ahol még a tojók érkezése előtt több fészekkezdemény építésébe kezdenek, melyek közül a párjuk választja ki a neki leginkább tetszőt. Rendszerint 5 tojást rak, melyeken a pár mindkét tagja kotlik. A fiókákat mindkét szülő eteti.

 

Elterjedés és állományváltozás

Hazai előfordulás

 

 

Állományváltozás

 

Információk a grafikon helyes értelmezéséhez:  

MMM adatbázis > Grafikonok > Trend adatok >> 

Madárgyűrűzési adatok

 

 

 

 

Média