Megindult az „Északi flotta” – gólyáink zöme már túljutott a Kárpátok bércein

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei idén a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül”, illetve az „Északi gólyahír” című projektek keretében jeladókkal láttak el fehér gólyákat. A telemetriás jelölésnek köszönhetően nyomon követhetjük útjukat a fekete kontinensre. Többségük már úton van délnek, és hamarosan a telelőhelyükre, Afrikába érhetnek. Ismerkedjünk meg a kárpát-medencei flotta tagjaival!

Termikelő gólyacsapat Ludányhalászi felett

Már vonulnak:

„Veca”: „öreg” tojó. Nevét Ipolyvecéről kapta, itt került kézre sérülten. Feltehetőleg kisebb ütközés vagy enyhe áramütés érte, ezért pár hét lábadozás után elengedhetővé vált. Az öregek közül ő indult meg elsőként, talán azért is, mert idén nem költött sikeresen. Már a bulgáriai Tarnovo mellett jár. „Veca” vonulási térképe>>

„Dalma”: szintén öreg tojó. Dejtárról származik, és ott a webkamerával megfigyelt fészekben költött. Idén két fiókát (Délceget és Diót) nevelt fel sikeresen párjával. Nevét – fiókáihoz hasonlóan – egy internetes szavazáson kapta. Bár „Veca” után indult három nappal, már ő is Tarnovo közelében jár, nagyon hasonló útvonalon repülve. „Dalma” vonulási térképe>>

„Hófogó”: idei, Szécsény városában kelt fióka, mely a háztetőkön elhelyezett eszközről kapta a nevét. Ugyanis egy szerencsétlen landolás után a hófogó rácsai közé szorult egy háznak a tetején abban az utcában, ahol a fészke található. Tűzoltók szabadították ki, majd pár nap megfigyelés után újra „szabadlábra” került. Romániában, az Olt folyó torkolatának vidékén jár. „Hófogó” vonulási térképe>>

„Nógrád”: a Szécsényhez tartozó Pösténypusztán kelt ki a tojásból, abból a fészekből, ahonnan a világhírűvé vált „Ménes” gólya is származik. Minimum féltestvérek, mert anyjuk színes gyűrűvel jelölt madár, így biztosan tudjuk, hogy ugyanaz a tojó, az apa meg ugye mindig bizonytalan… Érdekesség, hogy egy nagyobb csapat gólya között „Nógrád” Ludányhalásziban együtt gyülekezett „Picurral és a másik nagyhalászi adoptált fiókával, „Vitézzel” is. „Vitézt” és „Nógrádot együtt figyeltük meg az első vonulási állomáson Poroszló mellett, míg „Picur” vonulása során először a Hortobágyon állt meg. Ő is az Al-Dunánál jár, mint „Hófogó”, csak az Olt folyó másik oldalán. „Nógrád” vonulási térképe>>

„Picur”: a legkisebb fióka az adoptált nagyhalászi fiókák közül. Ő Rimócra, a másik bekamerázott fészekaljba került harmadik fiókaként. Itt sikeresen felcseperedett, és most együtt vonul a térség fiatal gólyáival. „Nógráddal és a többi Ipoly-menti fiókával a Duna partján együtt éjszakáztak. Érdekesség, hogy bár útjaik a Tisza mellett már első nap elváltak, a két csapat most újra együtt van alig 1-2 km-en belül a Duna-menti erdőkben. „Picur” vonulási térképe>>

„Keszi”: Karancskesziből származó fióka, még csak a Hortobágyon jár, de hamarosan ő is megkezdi a vonulást. „Keszi” vonulási térképe>>

„Peter”: komáromszentpéteri származású fióka. A fészekből kellett a tűzoltóknak kimenteni, mert egy zsinórba akadt, szerencsére nem sérült meg. Szlovák kollégák megjelölték, majd szabadon engedték. Ő jár legmesszebb az idén jelölt fiókák közül, már átkelt a Boszporuszon Kis-Ázsiába. „Peter” vonulási térképe>>

Az északi gólyaflotta vonulási térképe (forrás: satellitetracking.eu)
Az északi gólyaflotta vonulási térképe (forrás: satellitetracking.eu)

További kóborlók:

„Mező”: Mezőnagymihályról származó tavalyi fiatal, melyet a szülők még kirepülése előtt otthagytak a fészekben, és természetvédelmi szakemberek mentették meg. A telet a Hortobágyi Madárkórházban töltötte. Kora tavasszal az Ipoly-völgyben került elengedésre. Azóta a nyáron bekóborolta Szlovákiát és Dél-Lengyelországot. Most már huzamosabb ideje az Eperjes melletti Sztropkó környékén tartózkodik, ahol július közepén egyszer sikerült megfigyelni a térségben tartózkodó közel 150 fehér gólya közt. „Mező” vonulási térképe>>

„Tura”: szintén tavalyi fiatal madár, és ő is a Madárkórházban töltötte a telet, majd az Ipoly-völgybe került kora tavasszal elengedésre. Hasonlóan „Mezőhöz”, ő is észak felé mozdult el, de a Kárpátokon túlra nem ment. Augusztus elején figyeltük meg utoljára a Sajó-völgyben, egy közel 70 fős szlovák gyűrűs madarakat tartalmazó csapatban Sajólénártfalva és Bánhorváti között. Azóta a csapat valószínűleg már elvonult, de ő visszatért a Sajó-völgybe. „Tura” vonulási térképe>>

„Borsod” és „Piroska”: két, szintén átteleltetett és az Ipoly mellett szabadon engedett madár, amelyek sikeresen visszailleszkedtek a természetbe, amint az a kóborlási útvonalukat mutató térképen is jól látszik. Sajnos mára már inaktívak. A tragikus sorsú Piroskának áramütés lett a végzete, míg „Borsod” a Jászságban került meg röpképtelenül, sorsa bizonytalan.

Repülő fiatal gólyák

Még nem indultak útnak:

„Január”: az Ipoly-völgyben önállóan áttelelt gólya, amely kora tavasszal kapott jeladót. Másodéves létére lekotlott az Ipoly parton, és párjával 3 fiókát nevelt fel sikeresen. Nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy idén egyáltalán elvonul-e? „Január” térképe>>

„Horka”: öreg hím madár Ludányhalásziból, annak Horka nevű településrészéből. Idén két fiókát nevelt párjával, hamarosan útra kell kelnie neki is. Már tett egy kisebb túrát a Mátrába. „Horka” térképe>>

„Varbó”: öreg tojó, mely Őrhalomba került befogásra, de végül Ipolyvarbón nevelt fel sikeresen 3 fiókát. Eddig még nem indult el a nagy útra. „Varbó” térképe>>

Kapcsolódó hírek

Füsti fecskék (Fotó: Orbán Zoltán).

Számos és gyönyörű - ezzel a két szóval lehetne legjobban jellemezni a Tavaszi madárles program idei rajzpályázatára beadott alkotásokat. 

Vonulásra készülő fehér gólyák (Fotó: Orbán Zoltán).

A magyarországi fehérgólya-állomány felnőtt madarai hagyományosan augusztus 20-a körül indulnak akár 10.000 kilométernél is hosszabb őszi vándorútjukra Afrika Szaharától délre húzódó területeire. Ez a „menetrend” az elmúlt években többször is felborult, amikor a gyepek a több hetes kánikula következtében kiégtek, nem kínáltak elegendő táplálékot, így gólyáinknak két-három...

Zöldszárnyú ara tollai. Fotó: Chris Maynard

Chris Maynard elhullott madártollakból készült alkotásai feltárják a madarak igazi lényét. Chris Maynard, a Washington államban élő művész szerint, az elhullajtott tollak gyűjtése kényes procedúra: „Jóformán alig van néhány madár, amelynek a tollait összegyűjthetem.” Nem használhatók fel a sasok, a sirályok, az énekesmadarak és a hollók tollai sem.