Mi történt a dodóval?

A Madarak évében minden hónapban bemutatunk egy olyan madárfajt, aminek az eltűnésében az ember játszotta a fő szerepet. Cikksorozatunkat a dodóval kezdjük, mely mára az ember által kipusztított állatfajok jelképévé vált.

Dodó csontváz és rekonstruált modell, a képen jól érzékelhető a madár mérete. Körülbelül 1 m magasra nőtt, és 10-17 kg volt a súlya. (Forrás: www.thoughtco.com).


A dodó egy röpképtelen madárfaj volt, mely kizárólag Mauritius szigetén élt, Afrika keleti partjainál.

Életmódjáról és pontos kinézetéről keveset tudunk, hiszen a legtöbb rajz és leírás tengerészektől származik, ezért nem tudományos részletességgel készült.  A fennmaradt illusztrációk nagy része nem élő madárról készült, többnyire korábbi rajzok alapján készült változatok.

Az első dodó leírás 1601-ből származik, végleges kipusztulásának dátumát statisztikai analízis segítségével 1693-ra teszik. Ez a faj tehát az emberi tevékenység következtében kevesebb mint 100 év alatt eltűnt a Föld színéről.


Dodó (Számítógépes grafika: Daniel Eskridge).

A dodót először egy rövidlábú struccnak gondolták a korabeli kutatók, később azonban rájöttek, hogy a galambfélékhez tartozik. A dodók eredetileg minden bizonnyal röpképes galambok voltak, amik hosszú evolúció során alkalmazkodtak a helyi körülményekhez.  A talajon rengeteg élelmet találtak, természetes ellenség hiányában pedig menekülniük sem kellett, ezért lassacskán elvesztették röpképességüket. Fészküket is a talajra rakták, és egy leírásból valószínűsíthető, hogy évente csak egyetlen tojást tojtak.


Sokak fantáziáját megmozgatja a faj – kötött dodó figura (Forrás: www.ravelry.com).

 Állítólag nem volt jó ízük, az éhes utazók mégis előszeretettel vadásztak rájuk, hiszen rendkívül könnyű volt őket elkapni. A végső csapást azonban feltehetőleg az ember által betelepített állatok (majmok, disznók, patkányok, kutyák és macskák) okozták. A földön fészkelő dodó fiókái és tojásai könnyen zsákmányul estek ezeknek az újonnan elterjedő ragadozóknak, így szaporulat hiányában a faj gyorsan a kihalás szélére került.


Dodó koponya (Forrás: www.dailymail.co.uk).

Sokan gondolják a dodóról, hogy együgyű volt, természetes ragadozók híján azonban egyszerűen csak bizalmas volt az emberrel. Dodó koponyák CT vizsgálata azonban azt mutatja, hogy nagyméretű agyuk, és fejlett szaglásuk volt. A fejlett szaglás nem túl gyakori a madárvilágban, valószínűleg nagy segítség volt a dodónak hogy kiszagolja az érett gyümölcsöket.


A sörényes galamb a dodó legközelebbi, élő rokona (Fotó: Kathy Kornak).

Göcző Gabriella

Kapcsolódó hírek

Fiatal vörösbegy (Fotó: Orbán Zoltán)

Itt a nyár utolsó hónapja. Augusztusban a legtöbb faj esetében lezárul a költési szezon, a fiókák már elhagyták a fészket és megkezdték szülői segítség nélküli önálló életüket.

Altaj expedició (Fotó: Bagyura János)

A Bonni Egyezmény által életre hívott nemzetközi kerecsensólyom-védelmi program megvalósításának részeként, az előző években megkezdett munkát folytatva, Bagyura János, Kazi Róbert Prommer Mátyás 2019 június 6-21. közötti időszakban Mongóliában az Altaj-hegységben végzett megfigyeléseket, a mongol kollégákkal közösen.

12. éves hím kerecsensólyom  a fiókáival (Fotó: Bagyura János)

A kerecsensólyom fajmegőrzési program keretében fiókanevelési időszakban (május közepe június eleje) évente közel húsz fészekhez  a MAVIR segítségével vadmegfigyelő kamerákat helyezünk ki. Az akció célja a zsákmányállatok meghatározása, a párokban történt változások megfigyelése, valamint a fióka korban történt mortalitás okainak a pontosabb megismerése.