NAPI MADÁRVÉDELEM > Madármentés

Legfrissebb híreink

A kígyók arisztokratája – kisfilm a rákosi viperáról


2010. március 11.
A Duna TV 'Talpalattnyi Zöld' című műsorában lesz a premiere a rákosi vipera programról szóló kisfilmnek március 13-án, szombaton, 17.00-kor. A film a ...

Tovább »

Eye of Nature - Van hozzá képed?


2010. március 11.

Létrejött az Eye of Nature, a „Természet szeme” nevet viselő fájlmegosztó és közösségépítő weboldal. Fő célja az igényes és tartalmas természetfotósok ...

Tovább »

Aggasztóak a friss fecskeállomány-elemzések: ha a tendencia folytatódik, 2020-ra a többségük kipusztulhat Magyarországról!


2010. március 10.
Az MME Monitoring Központ Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) országos adatgyűjtő programra is épülő most elkészült elemzése szerint 1999-2009 között ...

Tovább »

Macskabagoly fiókákat figyeltek meg Budapesten


2010. március 9.
A napokban érkezett a bejelentés a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület központjába, mely szerint az I. kerületben már tollas bagolyfiókák vannak. ...

Tovább »

Tokajban jártunk a májusi partifecske napi hajós túra első előkészítő találkozóján


2010. március 5.
A 2010-es fecskevédelmi évben a Fecskefigyelő eseményekkel, új elemekkel, bővül az MME közösségi program kínálata. Ez egyik izgalmas fecskés eseményünk ...

Tovább »

Énekesmadár odútelep takarítására várjuk a madárbarátokat március 7-én!


2010. március 5.
Az MME Bükki helyi csoportja az egri érsekkerti énekesmadár odútelep odúinak karbantartására (tisztítás, javítás, megerősítés) hív minden madárbarátot ...

Tovább »

Klubnapi program Pécsett


2010. március 5.
A Pécsi helyi Csoport klubnapot tart 2010. március 9-én Pécsett, ahol egy madárgyűrűző mesél majd a Duna-deltában szerzett élményeiről az érdeklődőknek.
 ...

Tovább »

Fecskéink "szuper hímekből" álló első előőrsei hazaindultak a homok és a víz sivatagán keresztül


2010. március 3.
Annak ellenére, hogy a fecskéink többsége április második és május első felében érkezik haza, a legkorábban érkező "szuper hímek" első példányai ...

Tovább »

A most kihelyezett odúkkal még segíthetjük az első költést


2010. március 3.
A fészekanyag behordásával napokon belül kezdetét veszi leggyakoribb odúköltő énekesmadaraink - a cinegék és verebek - költési időszaka, ezért aki szeretné ...

Tovább »

Tavaszi madárgyűrűzés Sumonyban


2010. március 3.

Február 28-tól kezdve április 26-ig ismét folyamatosan működik a Sumonyi Madárgyűrűző Állomáson az aktuális madárgyűrűző tábor. Alapvető cél ...

Tovább »

Közel 20 000 érdeklődő volt a Miskolci Kocsonyafesztivál zöld sátrában!


2010. március 3.

Az idén 10. születésnapját ünneplő Miskolci Kocsonyafesztivál immáron harmadik alkalommal várta látogatóit a „zöldeknek, a zöld szemléletnek” ...

Tovább »

Két rákosi viperát telepített vissza természetes élőhelyére Sólyom László köztársasági elnök a Látóhegyen


2010. március 2.
Sólyom László ezzel a túrával zárta a 2007 januárjában kezdett országjáró sorozatát. A Látogatóközpontban megtekintette a készülő új épületeket, ...

Tovább »

Törpekuvikok az Aggteleki - karszton


2010. március 2.
Egy ritka bagolyfaj példányát figyelték meg február 27-én az Aggteleki-karszton, a nemzeti park területén. A közelben túrázó madarászok az esti órákban ...

Tovább »

Madármentés

Kevés annyira érzékeny természetvédelmi kérdés van ma Magyarországon, mint a 90%-ot meghaladó arányban védett vagy fokozottan védett madaraink sérült vagy fióka korú egyedeinek mentése. A védett madarak köztulajdont képeznek, melynek védelméről, megtartásáról a polgárok adó befizetéseiből a mindenkori kormányzatnak kell gondoskodnia.

 
 Mérgezett rétisas etetési előkészületei ...


A sérült vagy elárvult védett madarak ellátásához országos lefedettséget biztosító, biztos központi finanszírozási alapon működő madármentő állomási hálózatra lenne szükség. Sajnos azonban ilyen nem létezik hazánkban, ehelyett egy sajátos, nagy mértékben az emberek egyéni áldozatvállalására építő rendszer alakult ki az elmúlt évtizedekben. A madármentéssel foglalkozó honlap oldalainkon a madarakért aggódóknak szeretnénk hasznos tanácsokat, információkat adni.

 

 ... a Jászberényi Állat- és Növénykertben. Sajnos a madár már
annyira leromlott állapotban került be az állatkertbe, hogy
másnap sokktalanítás közben elpusztult a
Fővárosi Állat- és Növénykert
kórházában.

 

A sérült és elárvult madarak problémája
A madármentés azért érzékeny kérdés, mert a kezdeményezői az esetek túlnyomó többségében az állampolgárok, olyan állatszerető, ugyanakkor nem állatvédelmi szakemberek, akiket nem érdekelnek a madár gyógyászat nehezen megoldható logisztikai buktatói. Ők humánumból veszik magukhoz az út szélén elhagyatottan kuporgó,  sérülten vergődő madarat, és – érthetően – azt szeretnék, ha ezek gyorsan megfelelő ellátásban részesülnének. Aki került már ilyen helyzetbe, az tudja, hogy érzelmileg milyen megterhelő érzés, amikor az ember ott áll a konyha kövén fekvő, vérző vagy reszketve kuporgó madár felett, segíteni szeretne, de nem tudja, hol is kezdjen neki, mit tegyen, mit tehet, és kihez fordulhat. És itt jön az első és legnagyobb buktató – a területi ellátó központokat szervező központi ellátó és szállító hálózat kérdése, pontosabban ennek hiánya.

 

Az ideális állapot
Ideális körülmények között az ország minden régiójában működne legalább egy védettmadár-mentő központ, ahol az orvosi és gondozói stáb mellett a mentőszolgálathoz hasonlóan szállító autók és madár befogó szakszemélyzet tudna reagálni a beérkező hívásokra a hét minden napján, éjjel és nappal. Finanszírozási szempontból messze nem a madármentő központok gyógyászati működtetése,  hanem a szállítás a legdrágább! Egy-egy ilyen központ maximum 100 km sugarú körön belülről lehet képes viszonylag gyorsan, néhány óra alatt begyűjteni a bejelentőktől a sérül madarakat. A problémára teljes megoldást jelentő heti hét napos, napi legalább 12 órás ügyeleti rendszerrel számolva egy-egy madármentő központba legalább két szállító autóra és egy-egy sofőrre lenne szükség. Csak az autók beszerzési, üzemanyag és javítási, a sofőrök bér és járulék költsége egy-egy központ beindítási évében 13 millió Ft körül lenne. Ha ehhez hozzávesszük az orvosi, asszisztensi és állatgondozói stáb bér és járulék, a gyógyászati eszközök és berendezések, a gyógyszerek beszerzési, az állatok takarmányozási, és a központ építési és fenntartási (világítás, fűtés, telekommunikáció, karbantartás, takarítás stb.) költségeit az érvényben lévő állat- és természetvédelmi, humán és állategészségügyi és egyéb jogszabályok tükrében, akkor egy ilyen központ felépítése és felszerelése legalább 60-80 millió Ft-ba kerül, amihez minden évben hozzá kell tenni legalább 15-20 millió Ft rezsi és bér költséget is. A problémára valóban megoldást jelentő rendszerben országosan legalább öt ilyen központtal számolva minimum fél milliárd Ft kezdő, majd évi 100 millió Ft működtetési költséggel kellene számolni. Azt, hogy ez sok vagy kevés, a kérdésben érintett minden szereplő a maga érdekei szerint dönti el. Az állatokért aggódók, a madárvédők szerint ez egy olyan gazdag madárvilággal rendelkező országban, mint Magyarország nem lehetne drága, hiszen sok olyan fokozottan védett madárfajunk van, melynek jelentős európai uniós állományai nálunk élnek.

 

A madármentés helyzete Magyarországon
Az elmúlt évtizedben többször is felmerült az országos madármentő hálózat kiépítésének kérdése, de pénzhiányra hivatkozva a tervezési szakasz nem jutott el a megvalósításig. Ehelyett a sérül vagy elárvult madarakat a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) Górés tanyai madármentő központja, a  Magyar Állatkertek Szövetsége (MÁSZ) országos lefedettséget adó 12 állatkertje, a hortobágyi Madárkórház Alapítvány, az MME Fenékpusztai madárgyűrűző és madármentő állomása, valamint az állatmenhelyek fogadják be. A legproblémásabb feladatot, a madarak beszállítását a bejelentés helye szerint illetékes nemzeti parkok természetvédelmi őrei, és jelentős részben maguk az állampolgárok végzik.  

Ez a befogadó rendszer messze nem mondható ideálisnak, de a központok állatorvosai, állatgondozói és önkéntesei, a nemzeti parki őrök, a madarakért aggódó MME tagok és állampolgárok személyes áldozatvállalásának (el nem számolt túlórák, hét végi munka, saját gépjármű használat stb.) köszönhetően meglepően jól működik. A Fővárosi Állat- és Növénykertben és a hortobágyi Madárkórházban világszínvonalú műtéti technikákat alkalmazva gyógyítják a madarakat, olyannyira, hogy a legsúlyosabb esetek az ország többi madármentő állomásáról is erre a két helyre kerülnek. A rendszer működése azonban túlfeszített, kevés a jól felszerelt központ, ezért rendkívül nagy szükség lenne a mostaninál jóval nagyobb mértékű és szakmailag kidolgozott állami szerepvállalásra.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez minden évben bejelentések százai érkeznek az ország egész területéről sérült vagy elárvult madarakról. Elsősorban önkéntesek munkájára építő civil szervezetként az MME az állami feladatát egymaga átvállalva képtelen országos lefedettségű madármentő hálózatot fenntartani. Ezért a kollégáinknak és a betelefonálóknak rengeteg személyes konfliktust okoz, amikor az elkeseredett embereket kénytelenek vagyunk tájékoztatni arról, hogy nem tudunk kimenni a veréb vagy fekete rigó fiókáért, mert erre sem emberünk, sem járművünk, és ami a legfontosabb, befogadó kapacitásunk sincs. Ilyenkor csak azt tudjuk javasolni, hogy a madarat vigyék be a legközelebbi állatkertbe vagy hívják a területileg illetékes nemzeti parkot.

 

Egy elárvult madárfióka (a képen kék vércse) vagy egy sérült madár
magára hagyatottsága, szenvedése megindítja az embert, képtelenek
vagyunk érzéketlenül tovább menni. Ilyenkor különösen dühítő és
elkeserítő, ha nem
tudjuk, kihez fordulhatunk, honnan
kérhetünk segítséget, mit tehetünk
(Fotók és szöveg: Orbán Zoltán).

 

Mit tehetünk?
Amint láttuk, ebben az ideálisnak messze nem mondható helyzetben az egyén szerepe óriási, egyéni áldozatvállalásunk az első és legfontosabb lépés a madarak megmentésében. Azonban nagyon fontos, hogy tisztában legyünk néhány alapvető fogással és szemponttal, hogy a madarak és saját magunk védelme érdekében valóban jót és jól cselekedjünk. Ebben segítenek madármentéssel foglalkozó oldalaink:

     Sérült madarat találtam! - Mit tegyek? >>

     Fiókát találtam! - Mit tegyek? >>

 

Hova vihetjük a talált madarat?
A madarakat befogadó intézmények néhány kivételes esetet nem számítva nem tudnak kimenni az állatokért, korlátozott anyagi lehetőségeik miatt csak akkor tudnak segíteni, ha a madarak már hozzájuk kerültek! Ezért a legjobb megoldás, ha felhívjuk a legközelebbi madármentő állomást vagy állatkertet, majd mi magunk visszük be a madarat. Az alábbi linkek segítik a tájékozódást, de a tudakozó 198-as számán is megkérdezhetjük a szervezet aktuális telefonszámát és címét:

     Magyar Állatkertek Szövetsége

     Hortobágyi Madárkórház Alapítvány

     Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Górés tanyai madármentő állomás 

     MME Fenékpusztai madárgyűrűző és madármentő állomás
     (Benke Szabolcs: 20/519-2721)

 

Ne felejtsük el, hogy ha nem közszolgálatot ellátó, ingyenes madármentő állomásra vagy állatkertbe, hanem állatorvoshoz visszük a madarat, a kezelés költségét - ami akár több tízezer Ft is lehet - nekünk kell kifizetnünk!

 

Hol jelenthetjük be a talált madarat elszállításra?
Magyarország egész területe valamelyik nemzeti park igazgatóság illetékességi területébe tartozik. Ha mi magunk nem tudjuk a talált madarat eljuttatni a legközelebbi madármentő állomásra, vegyük fel a kapcsolatot az illetékes nemzeti park természetvédelmi osztályával vagy közvetlenül a tájvédelmi körzet őrével, ahol bejelenthetést tehetünk. Az alábbi link segítik a tájékozódást a hazai nemzeti parkokról, de a tudakozó 198-as számán is megkérdezhetjük a szervezet aktuális telefonszámát és címét:

     Nemzeti park igazgatóságok

  

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges
adományával is hozzájárulhat a madarak
és más állatfajok védelméhez!

     

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

 

     Köszönjük!