Madármentés

Kevés annyira érzékeny természetvédelmi kérdés van ma Magyarországon, mint a 90%-ot meghaladó arányban védett vagy fokozottan védett madaraink sérült vagy fióka korú egyedeinek mentése. A védett madarak köztulajdont képeznek, melynek védelméről, megtartásáról a polgárok adó befizetéseiből a mindenkori kormányzatnak kell gondoskodnia.

Adobe Flash Player not installed or older than 9.0.115!

A civilizált világ számtalan olyan veszélye fenyegeti a madarakat, melynek kivédésére nem lehetnek felkészülve, amint azt ennek a horgot nyelt hattyúnak az esete is bizonyítja (részletek >>).

A sérült vagy elárvult védett madarak ellátásához országos lefedettséget biztosító, biztos központi finanszírozási alapon működő madármentő állomási hálózatra lenne szükség. Sajnos azonban ilyen nem létezik hazánkban, ehelyett egy sajátos, nagy mértékben az emberek egyéni áldozatvállalására építő rendszer alakult ki az elmúlt évtizedekben. A madármentéssel foglalkozó honlap oldalainkon a madarakért aggódóknak szeretnénk hasznos tanácsokat, információkat adni.

Mérgezett rétisas etetési előkészületei ...

... a Jászberényi Állat- és Növénykertben. Sajnos a madár már annyira leromlott állapotban került be az állatkertbe, hogy másnap sokktalanítás közben elpusztult a Fővárosi Állat- és Növénykert kórházában.

A sérült és elárvult madarak problémája
A madármentés azért érzékeny kérdés, mert a kezdeményezői az esetek túlnyomó többségében az állampolgárok, olyan állatszerető, ugyanakkor nem állatvédelmi szakemberek, akiket nem érdekelnek a madár gyógyászat nehezen megoldható logisztikai buktatói. Ők humánumból veszik magukhoz az út szélén elhagyatottan kuporgó,  sérülten vergődő madarat, és – érthetően – azt szeretnék, ha ezek gyorsan megfelelő ellátásban részesülnének. Aki került már ilyen helyzetbe, az tudja, hogy érzelmileg milyen megterhelő érzés, amikor az ember ott áll a konyha kövén fekvő, vérző vagy reszketve kuporgó madár felett, segíteni szeretne, de nem tudja, hol is kezdjen neki, mit tegyen, mit tehet, és kihez fordulhat. És itt jön az első és legnagyobb buktató – a területi ellátó központokat szervező központi ellátó és szállító hálózat kérdése, pontosabban ennek hiánya.

Az ideális állapot
Ideális körülmények között az ország minden régiójában működne legalább egy védettmadár-mentő központ, ahol az orvosi és gondozói stáb mellett a mentőszolgálathoz hasonlóan szállító autók és madár befogó szakszemélyzet tudna reagálni a beérkező hívásokra a hét minden napján, éjjel és nappal. Finanszírozási szempontból messze nem a madármentő központok gyógyászati működtetése,  hanem a szállítás a legdrágább! Egy-egy ilyen központ maximum 100 km sugarú körön belülről lehet képes viszonylag gyorsan, néhány óra alatt begyűjteni a bejelentőktől a sérül madarakat. A problémára teljes megoldást jelentő heti hét napos, napi legalább 12 órás ügyeleti rendszerrel számolva egy-egy madármentő központba legalább két szállító autóra és egy-egy sofőrre lenne szükség. Csak az autók beszerzési, üzemanyag és javítási, a sofőrök bér és járulék költsége egy-egy központ beindítási évében 13 millió Ft körül lenne. Ha ehhez hozzávesszük az orvosi, asszisztensi és állatgondozói stáb bér és járulék, a gyógyászati eszközök és berendezések, a gyógyszerek beszerzési, az állatok takarmányozási, és a központ építési és fenntartási (világítás, fűtés, telekommunikáció, karbantartás, takarítás stb.) költségeit az érvényben lévő állat- és természetvédelmi, humán és állategészségügyi és egyéb jogszabályok tükrében, akkor egy ilyen központ felépítése és felszerelése legalább 60-80 millió Ft-ba kerül, amihez minden évben hozzá kell tenni legalább 15-20 millió Ft rezsi és bér költséget is. A problémára valóban megoldást jelentő rendszerben országosan legalább öt ilyen központtal számolva minimum fél milliárd Ft kezdő, majd évi 100 millió Ft működtetési költséggel kellene számolni. Azt, hogy ez sok vagy kevés, a kérdésben érintett minden szereplő a maga érdekei szerint dönti el. Az állatokért aggódók, a madárvédők szerint ez egy olyan gazdag madárvilággal rendelkező országban, mint Magyarország nem lehetne drága, hiszen sok olyan fokozottan védett madárfajunk van, melynek jelentős európai uniós állományai nálunk élnek.

A madármentés helyzete Magyarországon
Az elmúlt évtizedben többször is felmerült az országos madármentő hálózat kiépítésének kérdése, de pénzhiányra hivatkozva a tervezési szakasz nem jutott el a megvalósításig. Ehelyett a sérül vagy elárvult madarakat a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) Górés tanyai madármentő központja, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság (ŐNPI) kőszegi Chernel kertjében működő Madárvédelmi Mintatelepe,  Magyar Állatkertek Szövetsége (MÁSZ) országos lefedettséget adó 12 állatkertje, a hortobágyi Madárkórház Alapítvány, az MME Fenékpusztai madárgyűrűző és madármentő állomása, valamint az állatmenhelyek fogadják be. A legproblémásabb feladatot, a madarak beszállítását a bejelentés helye szerint illetékes nemzeti parkok természetvédelmi őrei, és jelentős részben maguk az állampolgárok végzik.  

Ez a befogadó rendszer messze nem mondható ideálisnak, de a központok állatorvosai, állatgondozói és önkéntesei, a nemzeti parki őrök, a madarakért aggódó MME tagok és állampolgárok személyes áldozatvállalásának (el nem számolt túlórák, hét végi munka, saját gépjármű használat stb.) köszönhetően meglepően jól működik. A Fővárosi Állat- és Növénykertben és a hortobágyi Madárkórházban világszínvonalú műtéti technikákat alkalmazva gyógyítják a madarakat, olyannyira, hogy a legsúlyosabb esetek az ország többi madármentő állomásáról is erre a két helyre kerülnek. A rendszer működése azonban túlfeszített, kevés a jól felszerelt központ, ezért rendkívül nagy szükség lenne a mostaninál jóval nagyobb mértékű és szakmailag kidolgozott állami szerepvállalásra.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez minden évben bejelentések százai érkeznek az ország egész területéről sérült vagy elárvult madarakról. Elsősorban önkéntesek munkájára építő civil szervezetként az MME az állami feladatát egymaga átvállalva képtelen országos lefedettségű madármentő hálózatot fenntartani. Ezért a kollégáinknak és a betelefonálóknak rengeteg személyes konfliktust okoz, amikor az elkeseredett embereket kénytelenek vagyunk tájékoztatni arról, hogy nem tudunk kimenni a veréb vagy fekete rigó fiókáért, mert erre sem emberünk, sem járművünk, és ami a legfontosabb, befogadó kapacitásunk sincs. Ilyenkor csak azt tudjuk javasolni, hogy a madarat vigyék be a legközelebbi állatkertbe vagy hívják a területileg illetékes nemzeti parkot.

Egy elárvult madárfióka (a képen kék vércse) vagy egy sérült madár magára hagyatottsága, szenvedése megindítja az embert, képtelenek vagyunk érzéketlenül tovább menni. Ilyenkor különösen dühítő és elkeserítő, ha nem tudjuk, kihez fordulhatunk, honnan kérhetünk segítséget, mit tehetünk.

Mit tehetünk?
Amint láttuk, ebben az ideálisnak messze nem mondható helyzetben az egyén szerepe óriási, egyéni áldozatvállalásunk az első és legfontosabb lépés a madarak megmentésében. Azonban nagyon fontos, hogy tisztában legyünk néhány alapvető fogással és szemponttal, hogy a madarak és saját magunk védelme érdekében valóban jót és jól cselekedjünk. Ebben segítenek madármentéssel foglalkozó oldalaink:

     Sérült madarat találtam! - Mit tegyek? >>

     Fiókát találtam! - Mit tegyek? >>

Hova vihetjük a talált madarat?
A madarakat befogadó intézmények néhány kivételes esetet nem számítva nem tudnak kimenni az állatokért, korlátozott anyagi lehetőségeik miatt csak akkor tudnak segíteni, ha a madarak már hozzájuk kerültek! Ezért a legjobb megoldás, ha felhívjuk a legközelebbi madármentő állomást vagy állatkertet, majd mi magunk visszük be a madarat. Az alábbi linkek segítik a tájékozódást, de a tudakozó 198-as számán is megkérdezhetjük a szervezet aktuális telefonszámát és címét:

     Magyar Állatkertek Szövetsége >>

     Hortobágyi Madárkórház Alapítvány >>

     Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság >> Górés tanyai madármentő állomás 

     Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság Chernel kerti Madárvédelmi Mintatelep >>
     (tel.: Horváth Ildikó 94/563-174, 94/563-175) 

     MME Fenékpusztai madárgyűrűző és madármentő állomás
     (Benke Szabolcs: 20/519-2721)

     Ócsai Madárgyűrűző Állomás >>
     (tel.: 70/563-9729)

Ne felejtsük el, hogy ha nem közszolgálatot ellátó, ingyenes madármentő állomásra vagy állatkertbe, hanem állatorvoshoz visszük a madarat, a kezelés költségét - ami akár több tízezer Ft is lehet - nekünk kell kifizetnünk!

Hol jelenthetjük be a talált madarat elszállításra?
Magyarország egész területe valamelyik nemzeti park igazgatóság illetékességi területébe tartozik. Ha mi magunk nem tudjuk a talált madarat eljuttatni a legközelebbi madármentő állomásra, vegyük fel a kapcsolatot az illetékes nemzeti park természetvédelmi osztályával vagy közvetlenül a tájvédelmi körzet őrével, ahol bejelentést tehetünk. Az alábbi link segítik a tájékozódást a hazai nemzeti parkokról, de a tudakozó 198-as számán is megkérdezhetjük a szervezet aktuális telefonszámát és címét:

     Nemzeti park igazgatóságok portálja >>

Kapcsolódó oldalak

• Társadalmi változások állnak a téli gyöngybagoly probléma hátterében! - válasz az olvasók és a média kérdéseire >>
  
• Katasztrofális hatással lehet a hosszan tartó hideg, esős idő a fészekaljakra és akár a költő madarakra is! >>
• Fecskepusztítást észleltem! - Mit tehetek? >>
  
• Leesett a fecskefészek! - Mit tehetek? >>
  
• Fecskefészek-mentés hideg, esős időben >>
  
• Hírt kaptunk az örökbeadott gólyafiókáról! >>
  
• Fejletlen gólyafiókák maradhatnak itthon - kérjük, Ön is segítsen! >>
  
• A félelmek sajnos beigazolódtak - sor került az első kényszerű gólyafióka-mentésre! >>

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

Köszönjük!

Orbán Zoltán