A négy másodéves kalandor

A március végén, illetve április elején 4 tavalyi kelésű, de átteleltetett fehérgólya-fióka került jeladóval elengedésre az Ipoly-völgyben. Ezek a madarak tavaly augusztusban, szeptemberben kerültek be menhelyekre és már nem volt mód a szabadon bocsájtásukra, ezért a telet állatkertben, madármentő állomásokon vészelték át.

Lónyabánya kaszálón a gólyacsapat (Fotó: Papp Ferenc)

Akadt közöttük „otthagyott”, még teljesen fel nem cseperedett fióka, és volt olyan köztük, amelynek első szárnypróbálgatása nem sikerült. A legérdekesebb talán Piroska története, aki egy rendkívül késő költés hátramaradott fiókája, és egy motorvonattal ütközött, de ezt szerencsésen túlélte. Mivel évről-évre történnek ilyen események, s kerülnek fiatalok átteleltetésre, ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy ezek az ember által mentett gólyák hogyan állják meg a helyüket a természetben.

Mező éppen landol
Mező éppen landol

Négy fiatal gólya került megjelölésre: Mező, Piroska, Tura és Borsod (ebben a sorrendben kerültek elengedésre). Az elengedést követően a számukra kedvező folyóártéri legelőket használták, s egész tavasszal ott táplálkoztak. A visszaérkező öreg gólyákkal nem nagyon foglalkoztak, de a fészkek szűkebb térségét elkerülték. Aktivizálódni május második felében kezdtek, amikor már visszaérkeztek a még költésben nem lévő, vagy éppen első fészkelésükhöz készülő 3-4-5 éves madarak. Az Ipoly-völgyébe betérő ott meg-megálló „kajtár” gólya csapatok őket is megmozgatták. A négyek hol együtt voltak, hol külön. Ez idő alatt megfigyeltük őket kaszálások és földmunkák alkalmával, német, lengyel, magyar, sőt horvát gólyák társaságában is.

Piroska a patak partján tollászkodik (Fotó: Papp Ferenc)
Piroska a patak partján tollászkodik

Piroska és a csapata (Fotó: Papp Ferenc)
Piroska és a csapata
(Fotók: Papp Ferenc)

Az első nagyobb elmozdulással viszont meg kellett várnunk június közepét. Június 10-én Mező Piroskával egy gólyacsapatban nekivágott egy nagyobb útnak a Szlovákiához tartozó Losonci-medencébe, amihez másnap egy másik csapattal Tura is csatlakozott hozzájuk és beállt Mező mellé, az onnan eltávozó Piroska helyett. Június 12-én Mező és Tura végig együtt mozogtak a nagy csapattal a Losonci-medencében, míg Piroska a Losonctamási környéki kaszálókon táplálkozott egy kisebb gólyacsapat tagjaként. 13-án meglátogatták egymást jeladós gólyáink – a kb. 50 fős banda tagjai keveredtek és sorra látogatták az Lónyabánya-Dívény 5-10 km körzetében éppen zajló kaszálásokat. 14-én Piroska egy kisebb csapattal visszatért Magyarországra, és este már a Cserhátban éjszakázott Szentkút környékén, míg Tura és Mező továbbra is együtt maradtak. 15-én délelőtt a Losonci-medencében tartózkodó nagy kajtár gólyacsapat kettévált, és Turáék visszatértek a Szécsény-rétre, Mezőék pedig megindultak északnak, s meg sem álltak a szlovák-lengyel határig. Másnap Mezőék csapata átkelt a határon és a Kárpátok vonulatát követve keletnek tartottak, s egészen az ukrán-lengyel határ közelébe értek. Pár nap elteltével délnek fordultak és ismét átkelt a csapat a Kárpátok bércein, s újra Szlovákiába értek, ahol azóta is folyamatosan váltogatják a kaszálókat. Ez a kóborlás nagy teljesítmény – ugyan korábban Mezőnek már volt egy jelentősebb cserháti túrája, de onnan még visszatért az Ipolyhoz –, ez a nagyobb kaland már az őszi vonulásra készíti fel őt. A többiek, Tura és Piroska „megnyugodtak”, és az elmúlt napokat az Ipoly mellett, illetve Hollókő térségében töltötték. Borsod, a negyedik gólya pedig a mozgalmas napok alatt végig az Ipoly mellett maradt, csak székhelyét Szécsény mellől Nógrádszakálba helyezte át, illetve június 23-án újra Turával mozog együtt a Szécsényi-réten.

A négy kalandor mozgása nyomon követhető ide kattintva >>

Papp Ferenc

Kapcsolódó hírek

Nagy fakopáncs óriás cinkegolyón / Great Spotted Woodpecker at giant fat ball bird feeder (Fotó: Orbán Zoltán)

Természetesen nem téved, aki a kétlábúság mellett teszi le a voksát. Gyakorlati szempontból azonban a klasszikus életmódot folytató harkályok farka harmadik lábként funkcionál, mely nélkül ezek a madarak képtelenek lennének meghódítani a fatörzsek világát.

Telelő erdei fülesbaglyok Túrkevén 2018 januárjában (Fotó: Orbán Zoltán)

Ezekben a napokban Túrkevén és a szomszédos Kisújszálláson több mint 1000 erdei fülesbagoly és néhány réti fülesbagoly telel – szó szerint az emberek feje felett. Ilyen nagyságrendű gyülekezésről máshol nincs tudomásunk Magyarországon, de ezek a számok európai viszonylatban is kiemelkedőek.

Telelő erdei fülesbaglyok (Fotó: Orbán Zoltán)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság bevonásával országos erdei fülesbagoly telelőhely felmérést hirdet, amiben bárki részt vehet. Az egyesület az egyéni megfigyelők, családok, baráti társaságok mellett óvodák, általános és középiskolák részvételére is számít.