Madarászni jó!

Sodró hétköznapjaink során könnyen elveszíthetjük kapcsolatunkat az élő természettel, holott a környezetünkben élő állatok és különösképpen a madarak, óvatos, de mégis kíváncsi jelenlétükkel megszínesíthetik életünket.
Csatlakozzon kirándulásainkhoz és sajátítsa el az élővilág értő megfigyelésének képességét!

Miért érdemes madarakat megfigyelni?
A legkönnyebb válasz erre a kérdésre az: „mert léteznek”. Mert sokan vannak, mert nagyon változatosak, mert színesek, vagy éppen, mert szokatlan formájuk van. Szinte mindenütt előfordulnak, és ennek a sokféleségnek a megismerése sokunk életre szóló szenvedélye lesz. Hobbival élni – a világ egyik nagy adománya. Ezek az emberek kevésbé unatkoznak, és könnyebben oldják meg mindennapi problémáikat.

Parlagi sas (Fotó: Máté Bence).

Egy madarász szinte bárhol és bármikor találkozhat érdeklődése tárgyával. Akár otthonában, az ablakból kipillantva, akár útban a bolt felé, vagy keresztülvágva egy parkon, egy erdei séta során, vagy akár autóvezetés közben összeakadhat egy olyan madárfajjal, amelyet addig még nem látott, vagy nem ismert fel.

Míg mások halálra unják magukat egy hosszú út során, vagy a buszra várva, addig egy madárkedvelő ember érdeklődéssel néz körül, és láthat párzásra készülő verebeket, vagy egerészölyvet, amint az éppen leszáll egy út menti karóra. Az iskolába vagy a munkahelyre menet megfigyeléseket tehet, melyekre a napi teendők alatt jól esik visszaemlékezni.

Ha madarászik, bizonyára többet forgat könyveket, mialatt új információkat keres. Kedvtelése gyakorlása közben pedig megismerkedhet olyan emberekkel, akiknek hasonló az érdeklődési körük, tapasztalatokat cserélhetnek, megoszthatják egymással tudásukat, csatlakozhat madarász túrákhoz, új területeket fedezhet fel.
Ráadásul az Önnél tapasztaltabb madarászoktól tanulva az idő múlásával sem enyészik el érdeklődése. Éppen ellenkezőleg: minél jobban ismeri a madarakat, annál többet akar róluk tudni.

Madártani ismeretei növekedésével mércéje egyre magasabbra kerül. Már nem elég meghatározni egy ülő madarat, felismerve jellegzetes vonásait; idővel egyre könnyebben ismeri fel a fajt egyedi, szokatlan helyzetekben, nem tipikus színekben, illetve rossz látási viszonyok között. Elhiszi, hogy egy tapasztalt terepi madarász számára elég egy pillantás egy, a mező felett köröző ragadozó madárra, hogy eldöntse, egerészölyvet, vagy rétihéját lát?

Az ennél is tapasztaltabb madarászok számára nem okoz gondot a nehezen határozható lilefélék, fiatal sirályok, vagy a ragadozó madarak azonosítása. Vannak, akik gyakorlott szemmel rendelkeznek, de még kezdők a madárhangok felismerésében.  Ők gyakorolhatják a nászének beazonosítását, a madarak hívóhangjait, míg igazi szakértőkké nem válnak a témában. Más madarászok a madárfészkek felfedezését és beazonosítását találják izgalmasnak. Ők, együttműködve az MME-vel és az illetékes nemzeti parkok igazgatóságaival, hasznos információkkal segíthetik a különböző fajokra, illetve területekre irányuló kutatómunkákat.

Ideális madármegfigyelési lehetőség a Tavaszi madárles program is, melyet a madárvédelmi szervezetek világszövetsége, a BirdLife International indított el (SpringAlive) néven.
Ennek lényege, hogy öt hosszú távú vonuló: a fehér gólya, a füsti fecske, a kakukk, a sarlósfecske, és a gyurgyalag első tavaszi példányairól gyűjt olyan megfigyelési adatokat február 1. és június 1. között, amiket bárki feltölthet a programoldalra. A vonuló madarak érkezésének megfigyelése ideális alkalmat kínál, hogy családok, osztályok és szakköri csoportok kiszabaduljanak az osztálytermekből. Ezért javasoljuk pedagógusoknak is, hogy szervezzenek néhány órás terepi kirándulásokat, próbálják elcsípni az évi első fehér gólyáját, füsti fecskéjét, sarlósfecskéjét, kakukkját, és gyurgyalagját, majd töltsék fel megfigyeléseiket, hogy az adataik segítenek abban, hogy pontosabb képet kapjunk az európai madarak vonulásáról!


Bekapcsolódhat az MME Monitoring Központ által szervezett monitoring programjaink egyikébe is, hogy segítsen adatokat gyűjteni a fajvédelmi programok és tervek kialakításához!

Köszönet illeti azokat a lelkes, amatőr madarászokat, akik az MME Monitoring Központ felmérő programjaiba kapcsolódva segítik a szakemberek munkáját!

Hogyan kezdjek hozzá?

Közhelyszerű, de igaz az a kijelentés, hogy „mindig az első lépés megtétele a legnehezebb”. Ha bárkit megkérdez arról, hogy lehet, hogy a madarászok olyan könnyen felismerik a madarakat, hogy míg az emberek általában nem tudják megkülönböztetni a seregélyt a feketerigótól, vagy a vetési varjút a dolmányos varjútól, addig egy madarász alaposan ismeri a különböző fajok karakterisztikus vonásait, rengeteg tapasztalata van az adott fajról és tudja, mit keres. Ez így igaz, de ennél sokkal több van mögötte. A „misztikus madártani tudás” nem korlátozódik a madarak jellegzetességeinek ismeretére. A felszín mögött van a lényeg: a világlátásnak egy másfajta módja. A madarász az a személy, aki nemcsak néz, hanem lát is! „Bárki megtudja ezt tenni.” – mondhatjuk csalódottan.  Ez igaz? Gyerünk hát! Tesztelje magát!

Lássunk egy házi verebet!
A házi veréb egy gyakori madár, házak környékén látható, odaszáll az etetőre és sétánk során szinte a lábunk alatt ugrál. Meg tudja mondani madárhatározó nélkül azt, hogy milyen színű a madár feje teteje? Hogy van-e fehér sáv a szárnyain? Ha igen, mennyi? Van fekete folt a torkán? Van fehér folt a szeme mögött? Milyen színű a begye? Mi a különbség a tojó és a hím házi veréb között? Egyáltalán, van közöttük különbség?
Dicséret illeti azokat, akik ezekre a kérdésekre helyes válaszokat tudtak adni, ők valóban alapos megfigyelők.  A többiek a nagy többséghez tartoznak, láthatja, hogy ez nem olyan egyszerű, mint első látásra tűnik. Gyakorlott terepi madarászok tapasztalata, hogy a madarak iránt érdeklődők közül csak nagyon kevesen tudnak helyes válaszokat adni a fenti kérdésekre. Ha levetítünk az embereknek egy képet a házi verébről - amely Európában mindenütt jelenlévő, és közönséges - és megkérdezzük, hogy látott-e már valaki ehhez hasonló madarat, a társaság egy része azt mondja, hogy ez bizonyára egy egzotikus madár, és még sohasem láttak ilyet a környezetükben.

Honnan ez a sok tévedés? Ez nem a madarak ismeretének hiányából, hanem egy szomorúbb tényből következik – abból, hogy az emberek többsége semmilyen figyelmet nem fordít a körülötte lévő világra. A hétköznapok során rendszerint gyors pillantásokat vetünk környezetünkre, vagy csak úgy bámulunk, ellentétben a figyelmes látással és a tudatos érzékeléssel környezetünk tárgyai iránt. A legnagyobb különbség azonban az ornitológus vagy a madarász, illetve az átlagos szemlélődő között, az a látásmódok különbözősége. Először is, az előbbiek tudatosan észlelik környezetükben a madarakat. Másodszor, amikor látják az adott fajt, például velük szemben ülni egy ágon, megpróbálják fejben megjegyezni a madár jellegzetességeinek minél több részletét. Az az igazság, hogy nem szükséges könyv nélkül ismerni az összes faj megkülönböztető jegyeit. Sokkal fontosabb az, hogy azokban a rövid pillanatokban, mielőtt a madár elrepül, felismerje, és emlékezzen a különböző színű mintázatokra, foltokra, a tollazat szerkezetére. Ezt a praktikus tudást mindenütt gyakorolhatja, akár a környező tárgyak vaktában kiválasztott darabkáin, de természetesen a legjobb a kezdetektől fogva a madarakon gyakorolni.
Ahhoz, hogy megtanuljon figyelmesen látni, elkerülhetetlen, hogy erőfeszítéseket tegyen ez ügyben (mialatt a madarat nézi, csöndes vitában kell állnia magával, az összes megfigyelhető részletet, a tollazat színeit, a sziluettet illetően). Gyakorlással ezek ösztönössé tehetőek.