A titokzatos Moa

A moák voltak a legmagasabb madarak a Földön. Emlősök híján ők népesítették be Új-Zélandot körülbelül 4000 éven keresztül. A szigeten több moa faj is élt, egyesek elérték a 3.6 m magasságot is. Növényevők révén ezek a nagytestű madarak foglalták el azokat az élőhelyeket amiket más kontinenseken a különböző szarvasok, antilopok, vagy akár elefántok. 

A moák Új-Zélandon éltek (Illusztráció: Charles R. Knight).

Még a kutatók számára is rejtély, hogy hogyan kerültek a moák a szigetekre. Új-Zéland a Kréta földtörténeti kor idején vált le az akkori Gondvana nevű őskontinensről. Ekkor még a madarak mellett csak néhány primitív, kistermetű emlősfaj élt, és többnyire dinoszauruszok uralták a szárazföldeket. Valószínűsítik, hogy a moák már Új-Zéland területének leválásakor a szigeteken tartózkodtak, hiszen maradványaikból kitűnik, hogy – a dodóval ellentétben- még szárnycsökevényekre utaló csontjaik sem voltak.


Moa csontváz (Forrás: nhm.ac.uk).

Azt is érdekesnek tartják a kutatók, hogy az emlősök, de még a nagytestű hüllők is szinte teljesen hiányoznak a területről. Elképzelhető azonban, hogy a kréta végi kihalási hullám a dinoszauruszokkal együtt az emlősöket is megtizedelte, vagy egyszerűen csak a madarak győztek a szigeteken az élettérért folyó küzdelemben. Az is kérdéses, hogy a moák vajon kizárólagosan csak Új-Zéland területén éltek-e, az minden esetre biztos, hogy a szigetekről az emberek miatt tűntek el.


Új-Zélandi táj (Fotó: Paul Emmings).

A moák több ezer éves jelenléte alatt feltehetőleg folyamatosan változott az egyedszámuk, hiszen alkalmazkodniuk kellett a többszöri klímaváltozáshoz, de gyakran óriási erejű vulkánkitörések is nehezítették fennmaradásukat. A röpképtelen moák egyetlen természetes ragadozója a Haast-féle óriás sas volt. Ez a hatalmas ragadozómadár kifejezetten a moák vadászatára specializálódott. 


Moákra vadászó Haast-féle sas (Illusztráció: John Megahan).

Az ehhez hasonló természeti nehézségekkel úgy tűnik elég jól boldogultak a moák, hiszen a maradványaikból arra lehet következtetni, hogy az emberek érzekése tájékán egyes fajok épp gyarapodóban voltak. Az első polinéz emberek az 1300-as évek környékén érkeztek a szigetekre kenukkal, majd később leszármazottaik alakították ki a maori kultúrát.  Az ember hatékony vadászati stratégiájával szemben a moák védtelenek voltak. Hosszú életű faj révén viszonylag kevés fiókát neveltek, a maorik ráadásul egyaránt fogyasztották a kifejlett, szaporodóképes egyedeket és a tojásokat így gyors csökkenésnek indult az állomány.


Moa rekonstrukció. A vadászok jelmezébe maori orvostanhallgatók bújtak a fénykép erejéig 1903-ban (Forrás: National Museum Wellington).

Szénizotópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy a moák kevesebb mint 200 év alatt kipusztultak, táplálék híján velük együtt tűnt el a Haast-féle sas is.  Az 1600-as és az 1800-as évekből fennmaradt néhány anekdota, miszerint európai telepesek találkoztak még az emukhoz hasonló nagytestű hosszú nyakú madarakkal a szigeten, ezt azonban nem sikerült még bizonyítékokkal alátámasztani.


Az új-zélandi kivi és az afrikai strucc távoli rokonságban állnak a moákkal. (Forrás: Tourism Rotorua).

Göcző Gabriella

Kapcsolódó hírek

Az ünnepi szakosztályi ülést tengerimalac-sivítás kísérte

Advent második vasárnapján rendeztük meg szokásos évértékelő ünnepi összejövetelünket a Fővárosi Állat- és Növénykert Szeráj-termében, a szomszéd helyiségben élő majd 50 tengerimalac sivító lelkesedése mellett.  

Az MME Börzsönyi Helyi Csoportja két napos képzést hirdet "Kezdő madarász vagyok!" címmel, amely az ország több pontján eddig nagy sikert aratott. A madarász alapképzés célja, hogy a laikus madárkedvelők számára olyan tudásanyag megszerzését tegye lehetővé, melynek birtokában bárki sikerélményekkel vághasson bele a madármegfigyelésbe, az etetők és itatók madarainak...

Kuhi Szabadszállás térségében, 2018.12.03. (Fotó: Orbán Zoltán)

A madármegfigyelők számára különösen mozgalmasnak bizonyult az idei november. Első alkalommal tűnt fel nálunk egy lazúrcinege, majd a hónap utolsó napján Szabadszálláson került elő egy különleges, miniatűr ragadozómadár, egy kuhi is, melynek ez még csak a második előfordulási adata hazánkban.