Nevét kék színű farktollairól kapta. Elterjedési területe elsősorban az ázsiai tajgaövezetre és az ázsiai magashegységek fenyveseire, cserjéseire terjed ki. A kékfarkú Európában csak Finnország és Oroszország északi részén költ, Finnországban az 1940-es évek végén telepedett meg.

A kékfarkúval a hazánkban megfigyelt madárfajok száma 403-ra emelkedett.

 

Kóborló példányai előfordultak már Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban és Cipruson is. Eddigi ismereteink alapján az európai fészkelők is Délkelet-Ázsia szubtrópusi, trópusi területein telelnek. A faj tömördi és más közép- és dél-európai megkerülései kapcsán felmerül a kérdés, hogy a vonulási időszakban, Európában előforduló példányokat egy-egy erősebb vihar sodorhatta-e délebbre, vagy már tényleges evolúciós jelenségről van-e szó? Kialakulhatott-e már az Európában megtelepedő madaraknál egy genetikailag meghatározott új vonulási irány, amely nem Ázsia, hanem Európa vagy Afrika melegebb vidékeire, az új telelőhelyekre vezet? Ezekre a kérdésekre a további kutatások fogják megadni a választ.