Kuszma egy budapesti iskolában

Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya az idén első alkalommal választotta meg az "Év hüllőjét", amely a lábatlan gyík - népies nevén a kuszma - lett. A program keretében több iskolában tartanak bemutatókat, hogy megismertessék a gyerekekkel ezt a végtelenül szelíd, de sokszor veszélyes kígyónak vélt állatot.

KhVSZ logó


Első alkalommal a Budapest XVI. kerületi Táncsics Mihály Általános Iskola 4. a osztályában jártak. A XVI. a főváros egyik legzöldebb kerülete, kiterjedt kertvárosi övezettel és védett erdőkkel. Az itt elő lakosok gyakran találkozhatnak lábatlan gyíkkal.

Kuszma az iskolában (fotó: MME KHVSZ)
Kovács Tibor, a szakosztály elnöke mutatta be a kuszmát a gyerekeknek


Kuszma az iskolában (fotó: MME KHVSZ)
A gyerekek számos kérdést tettek fel a faj maximális életkoráról,
az utódlásról és a nemek közti különbségekről
(fotók: MME KHVSZ)


A lábatlan gyík (Anguis fragilis), egyike a kevésbé ismert hüllőfajoknak. Bár elsősorban hazánk domb- és hegyvidéki erdeiben fordul elő, az Alföld fás területeiről is vannak észlelések. A széles elterjedés ellenére - életmódjából fakadóan - viszonylag ritkán kerül szem elé.

A lábatlan gyík alfajait az elmúlt évek genetikai vizsgálatai alapján faji rangra emelték, így hazánkban jelenleg két lábatlangyík faj él. A Dunántúlon a közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) és a Dunától keletre a kékpettyes lábatlangyík (Anguis colchica). A két faj olyan morfológiai bélyegek alapján különíthető el, mint például a test közepén lévő pikkelyek száma, a fejtetőn található pikkelyek elhelyezkedése, a fülnyílás mérete, vagy a hímek hátán található kék pettyek megléte/hiánya. Mivel a két faj a Duna mentén nagy valószínűséggel hibridizálódik egymással, ezek az amúgy is nehezen megállapítható bélyegek nem mindig nyújtanak megbízható módszert a fajszintű határozáshoz. A Magyar Természettudományi Múzeumban jelenleg is folyik a terepen gyűjtött szövetminták genetikai vizsgálata, amely hamarosan választ ad a két faj pontos elterjedésére és a hibridizáció kérdésére.

Lábatlan gyík (fotó: Halpern Bálint)
Lábatlan gyík (fotó: Halpern Bálint)


A városok növekedésével egyre gyakrabban áll elő az a helyzet, hogy a beépített lakóterület közvetlenül szomszédossá válik valamely erdővel. A lábatlan gyík főképp erdőszegélyeken él, és az efféle zónákban előszeretettel sütkérezik, emiatt gyakran téved a forgalmasabb utakra is. Budapest egyes kerületeiben a gázolások jelentős mértékűek lehetnek, amit csak figyelemfelhívással és óvatos vezetéssel lehet elkerülni. A lábatlan gyíkot a gyakorlatlan szem könnyen téveszti össze a kígyókkal. Sajnos a kígyók iránti ellenszenvet sok esetben ezek a teljesen ártalmatlan hüllők szenvedik meg, mikor a tájékozatlan emberek agyonverik őket.



1% az MME támogatására - www.mme.hu
MME 1% rendelkezési nyilatkozat.

Személyi jövedelemadó 1% felajánlásával nélkülözhetetlen
segítséget nyújthat madárvédelmi munkánkhoz!

A rendelkezéshez szükséges adószámot és
tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozatot

letöltheti
itt >>

Köszönjük!






MME KHVSZ

Kapcsolódó hírek

Parlagi sasok (Fotó: Horváth Márton)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban tizenhetedik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok éves számlálását.

A madarász alapképzés célja, hogy a laikus madárkedvelők számára olyan tudásanyag megszerzését tegye lehetővé, melynek birtokában bárki sikerélményekkel vághasson bele a madármegfigyelésbe, az etetők és itatók madarainak meghatározásába.

Az MME Kétéltű–és Hüllővédelmi Szakosztálya – hagyományaihoz hűen – 2020-ban is rajzpályázatot hirdet. Pályázni az év hüllője, a keresztes vipera megalkotásával, illetve melanisztikus – azaz fekete – erdei siklók, kockás siklók, vízisiklók rajzaival lehet.