Májusi szöcskeegér felmérések

A május minden évben kiemelt jelentőséggel bír a magyar szöcskeegér (Sicista trizona) felmérésének szempontjából, immáron 10 éve. Májusban van a szöcskeegerek párzási szezonja, így ilyenkor a legaktívabbak, ilyenkor a legkönnyebb megfogni és kimutatni őket. 

Magyar szöcskeegér (Fotó: Cserkész Tamás).

Idén egy különleges helyszín is szerepelt a májusi monitorozási programban, a Dabasi Turjános Természetvédelmi Terület, illetve a vele szoros kapcsolatban lévő Táborfalvai Lő- és Gyakorlótér, Tatárszentgyörgy határában. 


Az élőhely látszólag megfelelő a magyar szöcskeegér számára (Fotó: Cserkész Tamás).

Szöcskeegér szempontból e terület azért érdekes, mert bár hazánkban nem innen került elő első alkalommal a szöcskeegér, de az itt gyűjtött példányokat jelölték ki a Sicista subtilis trizona alfaj, majd a Sicista trizona önálló faj típus példányainak (Felsőbesnyő, ma Dabas része). Mindebből az is következik, hogy a szöcskeegér bizonyítottan előfordult még itt az 1930-as években, még ha azóta nincs is újabb előfordulása. Célirányosan sosem keresték a fajt a területen, illetve sokáig a civil közönség számára nem is volt bejárás a területre, hiszen katonai lő- és gyakorlótérként működött és működik ma is.


Ukrajnában és Oroszországban hasonló élőhelyek a Nordmann szöcskeegére (S. loriger) és a csíkos szöcskeegér (S. subtilis) gyakori fajok (Fotó: Cserkész Tamás).

A Turjánvidék LIFE (http://turjanvidek.hu/) keretén belül a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság együttműködést épített ki a Magyar Honvédséggel, ami lehetővé tette nagyobb volumenű növénytani és állattani felmérések végrehajtását is, köztük a régen megálmodott szöcskeegér-felmérést is. A Turjánvidék LIFE és a RAPTORSPREYLIFE együttműködésével, „networking” akció keretén belül valósult meg az első szöcskeegér felmérés a lő- és a gyakorlótér területén. A változatos és nagy kiterjedésű élőhelyek, amelyeken potenciálisan várható volt a szöcskeegér előfordulása, nagyszámú csapda felhasználását tették szükségessé.


Az élőhelyekről kvadrokopter segítségével készültek felvételek (Fotó: Percsich Tamás).

Tizenkilenc helyszínen kezdődött meg felmérés és összesen 290 talajcsapda került leásásra. Bár szöcskeegér nem került a csapdákba, nem zárható ki, hogy a szinte érintetlen élőhelyek szöcskeegeret rejtenek, így a felmérés a későbbiekben még folytatódik, illetve baglyok telepítésével és köpeteik elemzésével is kiegészül.  A nagy erőfeszítés ellenére egyelőre tehát nincs változás, a szöcskeegér továbbra is hazánk legritkább gerinces faja, mivel továbbra is csak egyetlen lelőhelyről ismert, a Borsodi Mezőségről.


A csapat készen áll a terepi munkára (Fotó: Cserkész Tamás).


Fotó: Cserkész Tamás.


A Turjánvidéken az emlősfelméréssel egy időben zajlott a hamvas rétihéja felmérése is. Kisemlősök híján a ragadozók gyíkokat zsákmányolnak (Fotó: Cserkész Tamás).

Itt a borsodi élőhelyen folytatódott a felmérés májusban, ahol szintén nagyobb akciót terveztünk, de a csapadékos időjárás miatt az élőhelyek egy része megközelíthetetlen volt, így csak az állandó monitorozó területre kerültek ki a csapdák. A turjánvidéki akcióban használt mennyiségnél szerényebb, csupán 100 csapda került kihelyezésre, azonban ez a szám is elegendőnek bizonyult, hiszen 7 szöcskeegér is a csapdákba került. Bár lehet korai még kijelenteni, de ez a viszonylag magas fogási szám arra utalhat, hogy 2 éves mélypont után a szöcskeegér populáció egyedszáma emelkedni kezdett, köszönhetően az élőhelyén végzett helyes kezelésnek.


A monitorozó területen 7 példány szöcskeegér került elő májusban (Fotó: Cserkész Tamás).

 

Érdemes megemlíteni, hogy mindkét élőhelyen kifejezetten alacsony volt a többi kisemlős egyedszáma, aminek minden bizonnyal a hosszú és hideg tél az oka. A szöcskeegér téli álmot alszik, télen nem aktív, így ilyen szempontból az időjárás nincsen rá hatással.

Köszönjük a DINPI, a BNPI és az ifj. Turny Zoltán által vezetett hamvas rétihéja felmérő csapat, illetve a Batúz tanya (BNPI) munkatársainak segítségét és támogatását!

A felmérésben részt vettek: Csóka A., Godó L., Vig Zs., Verő Gy., Kis Cs., Kondor T., Percsich T., Cserkész T.

 

Cserkész Tamás

 

Kapcsolódó hírek

Budapest határán nevelkedő uhufióka portréja

Legnagyobb hazai bagolyfajunk az uhu (Bubo bubo) nem idegenkedik a városi környezettől, Európa számos országában már régebb óta kisszámú, de rendszeres fészkelőként szaporodik különböző nagyvárosok lakott területein is.

Színes gyűrűs bíbic (fotó: Henry Borde)

Színes gyűrűs bíbic megfigyelés Franciaországban

Szalakóta (Fotó: Horváth Tibor).

Ahhoz, hogy egy madárfajt védjünk, védenünk kell annak táplálékállatait, s a táplálékállatok élőhelyét is. Hogy a szalakóták táplálékspektrumáról minél több információhoz jussunk, a helyszínen feljegyezzük az odúkban talált maradványokat. Ezen adatok az évek alatt sok ismertetőt adtak arról, hogy mi alkotja e madarak potenciális táplálékát és a mai napig rejtenek...