Elterjedés:
Eurázsia nyugati részén és Észak-Afrikában költ. Hazánkban elsősorban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben fordul elő. Alföldi elterjedése a számára megfelelő élőhelyektől függ.

Fészkelőhely:
Gazdag aljnövényzetű lomberdők szélén, folyókat kisérő fűz-nyár ligeterdőkben, nagy bokrosokban, parkokban, öreg temetőkben telepszik meg elsősorban.

Költési idő:
Évente egy alkalommal költ. Fészekalja április végén vagy május elején teljes. A fiókák június végén repülnek ki.

Fészkelés:
A hímek pár nappal a tojókat megelőzve érkeznek a költőhelyre, ahol azonnal revírt foglalnak. Bokrok mélyén, illetve alacsonyabb fák ágain énekelnek és próbálják odacsalogatni a tojókat, illetve távoltartani a többi hímet. A revír mérete általában 60 méter sugarú, de ez erősen függ a fészkelőhely adottságaitól. A fészket a tojó építi, a hím énekelve kíséri eközben. A száraz levelekből álló fészkek talajon épül, rendszerint bokrok alatt, borostyán között. Rendszerint 4-6 tojást rak, amelyen a tojó egyedül kotlik. A fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, és további két hét alatt repülnek ki. Ebben az időszakban még csak gyengén tudnak repülni, a közelben bujkálnak, ahol a szülők tovább etetik őket. Négyhetes korukban válnak önállóvá.

Táplálkozás:
Talajon mozgó rovarokat, pókokat, csigákat, férgeket fogyasztanak.

Állománynagyság:
Európai állományát 2,7-5 millió párra becsülik. Hazánkban gyakori faj 225 ezer és 250 ezer párral, amely stabilnak tekinthető. Ennek fő oka, hogy számára sok természetközeli élőhely található még.

Vonulás:
Április elején érkeznek meg az első hím példányok, azonban egész hónapban folyik még a vonulás. Az őszi mozgalom augusztus második felében zajlik, szeptember közepére pedig az állomány nagy része elvonul. Magyarországon gyűrűzött példányok Görögországban, Libiában és Tunéziában kerültek kézre.

Védelem:
A legnagyobb veszélyt élőhelyeinek elpusztítása jelenti. Bokrosok telepítésével elősegíthetjük az állomány növekedését. Védett faj, pénzben kifejezett értéke 10000 Ft.

A rendezvény célja:
A fülemüléken keresztül a madár-, illetve természetvédelem népszerűsítése. A program során a vezetett csoportokkal szeretnénk megismertetni hazánk talán legjobb torkú énekesmadarát, amely a beépített környezetben is megtalálja életfeltételeit.

Mit hallhatunk még?
Ha szerencsénk van, akkor hallhatjuk a valószínűleg a sírkertben költő macskabaglyot, illetve erdei fülesbaglyot. Az éjjeli hangok közül érdemes odafigyelni még a vörösbegyre és az énekes rigóra. A temetőben nem lehetetlen, hogy éppen egy rejtőzködő fácánt riasztunk fel, amely erős, repedtfazék hangjával riadalmat kelthet az ott járóban. Igyekezzünk óvatosan közlekedni, ugyanis az ebben az időszakban a rengeteg csiga található az utakon, ösvényeken. Ha roppanást hallunk a talpunk alatt, akkor sajnos valószínűleg egy csigát pusztítottunk el. A temető rendkívül sokszínű élővilágnak ad otthont, amelyek éjjeli nyugalomhoz szoktak, ezért feltétlenül próbáljunk csendben közlekedni és lehetőleg kevéssé háborgatni őket.