Aggasztóak a legfrissebb magyarországi madárállomány-elemzések

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) most kiadott elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben folytatódott az agrár élőhelyeken 2005 óta zajló fészkelőállomány-csökkenés, ennek jelei már mutatkoznak a korábban növekedést mutató erdei élőhelyeken fészkelő madárfajoknál is Magyarországon!

Állománycsökkenés 1999-2019 év viszonylatában: Bíbic - 59,6%; Fürj - 62,7%

2019-ben is folytatódtak az 1999-ben megkezdett Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) országos felmérései, így már 21 év adatai alapján tudjuk értékelni a gyakori madárfajok és a főbb élőhelyeiken keresztül hazánk természeti állapotát.

Önkéntes felmérőink 1999-2019 között 1265 mintaterületen (2,5*2,5 km-es négyzetek) végeztek madárszámlálást az MMM program keretében
Önkéntes felmérőink 1999-2019 között 1265 mintaterületen (2,5*2,5 km-es négyzetek)
végeztek madárszámlálást az MMM program keretében.

Az MMM standard számlálási módszere alapján Közép-Kelet Európában elsőként indítottuk el nemcsak a gyakori madárfajok állományaiban bekövetkező változások nyomon követését, hanem az ország főbb élőhelyeinek vizsgálatával a természeti állapot rendszeres, éves monitorozását is. Az MMM 1999 óta szolgáltat Magyarország főbb élőhelyeire nézve reprezentatív adatokat, amelyek alapján az eltelt 21 év módot ad a vizsgált gyakori madárfajok állományváltozásának elemzésére.

Fészkelési és telelési trendek

Az MMM keretében a *fészkelési időszakban végzett felmérések alapján (*2000 óta téli MMM felmérések is zajlanak) trendvizsgálatba bevont 114 faj elemzése alapján az 1999-2019 időszakban:

  • Szignifikáns és jelentős, évi 5%-ot meghaladó, állománycsökkenést (P<0,05) állapítottunk meg 2 madárfaj esetében (réti tücsökmadár, kerti poszáta).
  • Szignifikáns, mérsékelt, évi 5% körüli állománycsökkenést (P<0,05) állapítottunk meg 28 madárfaj esetében (bölömbika, fehér gólya, barna rétihéja, fogoly, fürj, fácán, bíbic, piroslábú cankó, vadgerle, kakukk, búbospacsirta, erdei pacsirta, mezei pacsirta, füsti fecske, sárga billegető, rozsdás csuk, cigánycsuk, hantmadár, berki tücsökmadár, foltos nádiposzáta, énekes nádiposzáta, cserregő nádiposzáta, nádirigó, szürke légykapó, tövisszúró gébics, házi veréb, csicsörke, sordély).

  A kerti poszáta állománya az elmúlt 21 évben összeomlott, fészkelőként csaknem eltűnt hazánkból. A fürjek pitypalattyolása is egyre ritkább élményünk lett, hazai állományának csaknem kétharmada eltűnt az elmúlt 21 évben.A vadgerle Nyugat-Európában régóta a csökkenő állományú fajok közé tartozik. Nálunk sokáig stabil volt, de sajnos 2019-től hazánkban is szignifikáns csökkenést mutatnak az adatok!
Grafikonok az állományok csökkenéséről.

  • Stabil hazai állományt mutatott 18 faj (egerészölyv, parlagi galamb, molnárfecske, erdei pityer, barázdabillegető, ökörszem, fülemüle, nádi tücsökmadár, karvalyposzáta, mezei poszáta, sisegő füzike, fitiszfüzike, rövidkarmú fakusz, sárgarigó, kis őrgébics, mezei veréb, kenderike, nádi sármány)
     
  • Szignifikáns és jelentős, évi 5%-ot meghaladó, állománynövekedést (P<0,05) állapítottunk meg 2 madárfaj esetében (nagy kócsag, örvös galamb).
  • Szignifikáns, mérsékelt, évi 5% körüli állománynövekedést (P<0,05) állapítottunk meg 34 madárfaj esetében (kárókatona, tőkés réce, vörös vércse, balkáni gerle, gyurgyalag, búbosbanka, nyaktekercs, zöld küllő, fekete harkály, nagy fakopáncs, közép fakopáncs, vörösbegy, házi rozsdafarkú, fekete rigó, énekes rigó, kis poszáta, barátposzáta, csilpcsalpfüzike, örvös légykapó, őszapó, barátcinege, kék cinege, széncinege, csuszka, szajkó, szarka, dolmányos varjú, holló, seregély, erdei pinty, zöldike, tengelic, meggyvágó, citromsármány).

     

Az örvös galamb az egyik nyertes faj, hazai állományai erős növekedést mutatnak. Az MMM program kezdetén még ritkán fészkelt településeken, manapság pedig városaink és falvaink gyakori költő madara.Az állandó madárfajok többségének növekszik az állománya, ilyen a széncinege is.Egyre több fekete rigó telel át hazánkban, s ennek egyik fontos oka lehet, hogy a téli időjárás egyre enyhébb.

Jelentős vagy mérsékelt állománynövekedést mutató trendek grafikonjai.

A szignifikáns csökkenést mutató 30 faj között magas az agrár-élőhelyeket dominánsan használó fajok (70%) és a hosszútávon vonuló fajok aránya (53%). A szignifikáns növekedést mutató 36 faj között ugyanakkor az agrár-élőhelyeket használók aránya mindössze 22%, a hosszútávon vonuló fajok esetében pedig csak 14%, ami jelzi e két csoport fenyegetettségét.

A trendeket bemutató ábrák az MMM on-line adatbázisból származnak. >>
Ott részletes ismertető olvasható a trend elemzésekről és a bemutatott ábrák részleteiről. Jelenleg 154 trend ábra érhető el, ezek közül 5 biodiverzitás indikátor (agrár élőhelyek, erdei élőhelyek, hosszútávú vonuló, részleges/rövidtávú vonuló, állandó fajok), 98 faj a fészkelési időszakból és 51 faj a telelési időszakból (vannak átfedések, mivel a fajok egy része mindkét időszakban gyakori). Természetesen a friss grafikonok elérhetőek a Magyarország madarai honlap oldalakon is az érintett fajok esetében.

Biodiverzitás számokban és grafikonon

Főbb élőhelyek szerint

A főbb élőhelyekhez kötődő madárfajok állománytrendjei alapján sikeresen lehet az adott élőhely állapotára jellemző biodiverzitás indikátor indexet alkalmazni. Az EBCC, az RSPB, a BirdLife International és a Statistics Netherlands által bevezetett biodiverzitás indikátor indexek jól jellemzik az adott élőhelyek állapotát és mind országos, mind kontinentális léptékben alkalmasak azok helyzetének követésére (Gregory et al. 2003, 2005).

Az MMM 1999-2012 közötti adatainak elemzése révén 2012-ben megvizsgáltuk, hogy mely madárfajok tekinthetőek tipikus agrár- és erdei élőhelyekhez kötődő fajnak azok élőhely használata és preferenciája alapján Magyarországon (Szép et al. 2012). E vizsgálatok alapján megállapítottuk a legjelentősebb két hazai élőhelyekre (agrár- és erdei) specifikus magyar biodiverzitás indikátor fajok csoportjait. Azon fajokat vettük figyelembe, amelyek élőhely használata és preferenciája is dominánsan az adott élőhelyhez kötődik, valamint az állománytrend becsléseik pontossága megfelelő (additive slope SE < 0,1). Az hazai indikátorfajok kijelölése nagyszámú, a hazai főbb élőhelyekre és tájakra reprezentatív adatokon, kvantitatív módszerrel történt (Szép et al. 2012).

Biodiverzitás indikátorok élőhelyek szerint
Magyar mezőgazdasági és erdei biodiverzitás indikátor index és
simított/smooth értékek (95% konfidencia intervallumokkal) 1999-2019 között.

Mezőgazdasági jellegű, agrár-élőhelyek

Az EU-ban jelentős csökkenést mutató, mezőgazdasági biodiverzitás indikátor értékek (magyar Farmland Bird Indicator, FBI_HU) Magyarországon az 1999-2019 évi időszak során 2005-ig stagnáló, állandó értéket mutattak, azonban 2006 óta csökkenő tendenciát láthatunk, amely 2010 után 2019-ben érte el a legalacsonyabb értékeket, a bázis év (1999) 63%-a volt!

A vizsgált időszakban (1999-2019) az FBI_HU érték szignifikáns, átlagosan évi -1,5% (SE=0,3%, P<0,01) csökkenést mutatott. 

Erdei élőhelyek

Az erdei élőhelyek magyar biodiverzitás indikátora a mezőgazdasági indexnél nagyobb ingadozást és szignifikáns átlagosan évi 2,7% (SE=0,4, P<0,05) növekvő tendenciát mutatott.

Az erdei élőhelyek biodiverzitás indikátora esetében a 2017-ig terjedő időszakban tapasztalt növekvő tendenciától eltérően az elmúlt két év során (2018-2019) csökkenő értékeket mértünk, amely magyarázza a korábbi évi jelentések elemzései során kapott értékeknél kisebb értékeket és felhívja a figyelmet a tapasztalt változás követésére a következő évek során.

Vonulási stratégia szerint

A hosszútávon vonuló fajok biodiverzitás indikátora a vizsgált 1999-2019 időszakban szignifikáns, átlagosan évi -1,8% (SE=0,3%, P<0,01) csökkenést mutatott. Az eltelt 21 év során e fajok állománya -34,2%-al csökkent (minimum: -21,7%, maximum: -46,6%), 2019-ben mértük a legalacsonyabb értéket (65,5%)!

Állományváltozások vonulási stratégiák szerint
A hosszútávú vonuló madárfajok többségének állományai csökkenőben vannak.
Az eltelt 21 év során e fajok állománya -34,2%-al csökkent,
s 2019-ben mértük a legalacsonyabb értéket!

A részlegesen/rövidtávon vonuló fajok biodiverzitás indikátora a vizsgált 1999-2019 időszakban növekedő tendenciát mutatott, évi 1,3% -al (SE=0,3%, P>0,05). Az eltelt 21 év során e fajok állománya, 9,5%-al növekedett (minimum: -8,7%, maximum: 27,8%). E fajok indikátora 2014-2015-ig növekedést mutatott, azonban 2016 óta az indikátor értéke csökkenő tendenciát mutat és a teljes időszakra (1999-2019) immáron a növekedés nem éri el a szignifikáns szintet!

Az állandó fajok biodiverzitás indikátora a vizsgált 1999-2019 időszakban növekedő tendenciájú volt, évi változás 0,9% (SE=0,4%, P>0,05). Az eltelt 21 év során e fajok állománya 9,1% növekedett (minimum: -17,3%, maximum: 35,4%). E fajok indikátora esetében 2016 óta csökkenő értékeket regisztrálunk!

Felmerülő kérdések és válaszok - laikusoknak is

Mi történik a mezőgazdasági területeken, hogy fogy a madár?

A mezőgazdasági területeken éppen az történik, ami a világban szinte mindenhol: a természeti sokféleség csökkenése valamennyi élőlénycsoport és természetes élőhely esetében kimutatható; egy világméretű tömeges kihalási folyamat kellős közepén vagyunk1. Európában ez a folyamat a mezőgazdasági területek és a tengerek élővilágát érinti a leginkább – a szárazföldön biztosan igaz, hogy a mezőgazdasági területek természeti sokféleségét veszítjük el a legvészesebb mértékben.

A madárfajok esetében európai szinten 40 év alatt ez csaknem 60%-os állománycsökkenést jelent – Magyarország sajnos egyre inkább ehhez „zárkózik fel”. Fontos kiemelni, hogy a madarak mellett más élőlénycsoportokban is aggasztó változások tapasztalhatók. A mezei nyúl évtizedek óta tartó állománycsökkenésének okai ugyancsak a mezőgazdaságban keresendők olyannyira, hogy e fontos apróvad-fajuk a következő években akár védelemre is szorulhat. A vadbeporzók, ezzel párhuzamosan a házi méh állományainak összeomlása egyes növényvédő szerek használatával hozható összefüggésbe.

Biodiverzitás alakulása a mezőgazdaság intenzívebbé válása tükrében (Grafika: Zsoldos Márton)
A biodiverzitás alakulása a mezőgazdaság intezívebbé válása tükrében (Grafika: Zsoldos Márton)

Általában mondhatjuk, hogy a negatív tendenciákért nagymértékben felelős az európai agrárterületek egyre intenzívebb hasznosítása: az élőhelyi változatosság csökkenése, a jelentős növényvédőszer- és műtrágya-használat, a termesztett növénykultúrák sokféleségének csökkenése és ezzel párhuzamosan a monokultúrák táblaméretének növekedése, valamint az egyre jelentősebb gépesítettség és az ezzel járó gyorsan lezajló élőhelyi változások - pl. nagy területek egy nap alatt történő betakarítása.

Mi történik az erdőkben, hogy fogy a madár?

Az erdei madárfajok állománycsökkenését az idei évben regisztráltuk először. A korábbi években a növekedés volt tapasztalható, amely az erdővel borított területek növekedésének következménye lehet. A most tapasztalt csökkenést a további évek számai alapján tudjuk kétséget kizáróan igazolni – a mostani helyzet inkább figyelmeztetés. Azt korábban is tudtuk, hogy a növekedés hátterében a gyakori, állandó- vagy parciális vonuló, gyorsan alkalmazkodni képes, „opportunista” madárfajok állományának erősödése állhat (pl. rigók, cinegék, pintyek), amelyek a rosszabb minőségű erdei élőhelyeken, erdőnek csak jóindulattal nevezhető faültetvényekben is képesek fennmaradni, az érzékenyebb fajokra ez nem igaz. A másik oka a dolognak az lehet, hogy az erdőben, erdőszegélyekben fészkelő fajok is sok esetben mezőgazdasági területeken táplálkoznak, tehát az agrárterületek táplálék-ellátottsága és annak változása begyűrűzhet az erdőkbe is.

Miért nem volt ekkora gond a madárlétszámmal az EU csatlakozás előtt és most miért van?

Az MME 1999-től követi a gyakori madárfajok állományváltozását – köztük az agrár- és erdei élőhelyekét – a Mindennapi Madarak Monitoringja (MMM) program keretében, azaz immár 21 éves adatsorok állnak rendelkezésünkre. Adataink azt mutatják, hogy az agrárterületek esetében a csökkenés korábban megindulhatott, de a csatlakozás óta felgyorsult, és azóta is folyamatos.

Az okok nyilván összetettek, hiszen az FBI indexben szereplő 16 faj között rövid- és hosszú távú vonulók is találhatók, itt tehát az is belejátszik az állományváltozásba, hogy a telelőterületeken és a vonulási útvonalon mi történik, milyen negatív tendenciák vannak – pl. a klímaváltozás kapcsán. Ezzel együtt bizonyítékok vannak arra, hogy egyre intenzívebb, ipaszerűvé váló mezőgazdálkodás hatása kulcsfontosságú: az élőhelyek egyszerűsödése, a mezőgazdasági ökológiai hálózat elvesztése, a növényvédőszer-használat fokozódása alapvetően befolyásolja az agrárterületek természeti sokféleségét. Az uniós csatlakozás óta sokkal jelentősebb források állnak rendelkezésre a mezőgazdaság számára és ezek gyorsítják a folyamatot: a több pénz fokozza az agárterületek átalakítását. Ez azért is rendkívül sajnálatos, mert a bőven rendelkezésre álló források alkalmasak lennének egy természetkímélő, de jövedelmező, a gazdálkodók számára is perspektívát jelentő mezőgazdálkodás kialakítására is. Az is sajnálatos, hogy a szóban forgó források közösségi források, tehát véső soron az európai adófizetők pénze – egyebek mellett – a természeti sokféleség csökkenését (f)okozza.

Milyen hibákat követnek el az EU országai, elkövetjük mi is azt? Miért nem tanulunk mások hibájából?

A rendszerszintű hibát abban látjuk, a rövid távú gondolkodás előnyt élvez a hosszú távúval szemben. Ott a gond, hogy az élelmiszertermelés és a gazdálkodók megélhetésének biztosítása egyértelmű prioritást élvez a környezeti erőforrások, a természeti tőke megőrzésével szemben, miközben ez a két dolog egymástól egyáltalán nem választható el. A természeti sokféleség csökkenése nem választható el a klímaváltozástól, az egészséges élelmiszerek előállításától, a gazdák hosszú távú megélhetésétől.

Közelebbről tekintve rá: nagy probléma, hogy az agártámogatásokhoz és kifizetésekhez nincsenek kapcsolva olyan kondíciók, amelyek a támogatás igénybe vételét magas szintű környezeti elvárásokhoz kötnék. Vannak speciális programok, de a pénz nagy része rendkívül alacsony szintű elvárások mentén jut a rendszerbe. Hiányoznak, illetve nem elégségesek azok az ellenőrző és visszajelző rendszerek, amelyek a támogatások környezeti hatását értékelnék, és ennek alapján rendszeresen felülvizsgálnák magukat a támogatásokat, kiszűrve közülük a káros hatásúakat.

Azért nem tanulunk, mert részben nem vagyunk erre rákényszerítve, részben pedig sajnos uniós szinten is ugyanezek a tendenciák: a mezőgazdálkodás jelentős gazdasági szereplői nagyon erős lobbi erőkkel rendelkeznek és a „nagy rendszerek” mozgási iránya sajnos pontosan az, amit mi, tagországként leképezünk.

Folytatódik ez a fogyó tendencia? Ha igen hogyan lehet megállítani?

Gyökeres változtatás nélkül rosszak a kilátásaink. Számba véve a fogyatkozás lehetséges okait, minden jel arra mutat, hogy mezőgazdaság, az élelmiszertermelés és a fogyasztás szintjein lehet és kell a leginkább változtatnunk – erre van leginkább hatásunk. Ez a Közös Agrárpolitikai célrendszerének és támogatási rendszerének, a kapcsolódó feltételrendszereknek, illetve az kapcsolódó ellenőrző- és monitoring rendszereknek a felülvizsgálatát, alapvető reformját kívánja meg. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a rendszert a fogyasztók „hajtják meg”, hiszen igényeikkel, döntéseikkel befolyásolják az élelmiszer-rendszerek működését. A változtatáshoz ezért a fogyasztói döntések megváltozása, a felelős, tudatos fogyasztói magatartás térnyerése is szükséges.

Melyek a veszélyeztetett fajok most és kik lehetnek a jövőben?

Azt látjuk, hogy a jelentős, karizmatikus, általában fokozottan védett madárfajok esetében – köszönhetően a kitüntető figyelemnek, a célzott védelmi programoknak és a kapcsolódó emberi és anyagi erőforrásoknak, sikerül eredményeket elérnünk. Ezek helyzete stabilizálódik vagy javul. A valódi dráma az, hogy a mezőgazdasági – és úgy tűnik erdei – élőhelyek mindennapi, gyakori madarait veszítjük el úgy, hogy nem is vesszük észre. Ezek a madárfajok sokkal inkább indikátorai, jelzői annak, hogy valójában milyen változások zajlanak az élőhelyek a táplálékellátást, stb. tekintetében. A legutóbbi vizsgálatok szerint olyan fajok állománya zuhan össze, mint pl. a mezei pacsirta, a cigánycsuk vagy a fogoly. Ezek korábban egyértelműen gyakori fajok voltak – a cigánycsuk pl. az MMM programunk címermadara.

Vizes élőhelyeken nincs gond?

A kérdés, hogy milyen időtávban és mely vizes élőhelyeinkről beszélünk? Az elmúlt két évszázadban a Kárpát-medencében a legnagyobb mértékű élőhelyvesztés éppen a vizes élőhelyeinket érintette a folyószabályozások és lecsapolások kapcsán. Megmaradt vizes élőhelyeink egy része az egykoriak maradványa, más részük mesterséges kialakítású. Különbséget kell azonban tenni folyóvizeink, nagy kiterjedésű tavaink és pl. az alföldi időszakos vízállások, szikes tavak, mint élőhelyek között. Az alföldi vizes élőhelyek szoros kapcsolatban vannak a mezőgazdasági területekkel, a mezőgazdasági műveléssel – gondoljunk a belvizek levezetésére vagy az öntözésre, illetve a növényvédőszerek, kijuttatott tápanyagok bemosódására. Mezőgazdasági területen élő madárfajaink egy része kifejezetten a tavasszal tocsogós, vízjárta területekhez, üde gyepekhez, rétekhez kötődik – ilyenek pl. a sárga billegető, a réti tücsökmadár vagy a rozsdás csuk – valamint a területeket átszövő csatornahálózat szegélyeiben fészkel, mint amilyen a nádirigó. Az FBI index ezen fajok állományáról is számot ad és az eredmények itt is lesújtóak.

A témához szorosan kapcsolódóan a mezők-szántók madarait érintők problémákról rövid összefoglalót a ITT talál.


Prof. Dr. Szép Tibor - Madarak monitorozása - a madarakért, a biológiai sokféleség
megőrzéséért előadása a Nyíregyházi Egyetemen

Mezők-szántók madaraihoz kapcsolódó természetvédelmi problémakör

Amennyiben módjában áll, kérjük, támogassa munkánkat.
Együtt tehetünk a természetért!

LIFE17 IPE/HU/000018  LIFE-IP GRASSLAND-HU

 

Nagy Károly - Králl Attila - prof. Dr. Szép Tibor

 

Kapcsolódó hírek

A vörös fogoly idegenhonos faj Magyarországon, jelenléte tovább veszélyeztetheti a hazánkban őshonos és a kipusztulás szélére került szürke foglyot (Fotó: Horváth Márton)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) nyílt levélben kéri az agrárminisztert, hogy vonja vissza a vörös fogoly hazai vadászati célú kibocsátására vonatkozó rendeletet, hiszen az idegenhonos faj jelenléte tovább veszélyeztetheti a hazánkban őshonos és a kipusztulás szélére került szürke foglyot.

MME Madárbarátok Boltja 2020.10.20-tól határozatlan ideig szünetelteti a személyes kiszolgálást. A webshopon keresztül leadott rendeléseket fogadni tudjuk és postázzuk. Köszönjük megértésüket!

Az állásfoglalás aláírása 2020. október 14-én (Fotó: MME - Egerer Anna)

Változik az agrártáj, egyre nagyobbak a szántóföldi táblák, eltűnőben vannak a szegélyélőhelyek, a természetes élőhelyfoltok.  A mezőgazdasági természeti sokféleség csökkenése egyre látványosabb. Ezt felismerve a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) és az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) vezetői közös...