Elterjedés és állománynagyság

A barna rétihéja a Brit-szigetek és Skandinávia nagy részének kivételével egész Európában költ. Elterjedési területén az állomány a megfelelő élőhelyekhez (elsősorban sík- és dombvidéki vizes területekhez) kötődik, így előfordulása foltszerű. A Palearktikumban elterjedési területe a Jenyiszejig húzódik, de szórványosan Észak-Afrikában is előfordul (Cramp & Simmons 1980).

Vonuló madár, a telet Afrikában, a Szaharától délre, a Kongó-medencéig húzódó területeken tölti. A telelőterületekről márciusban érkezik vissza hazánkba, és októberben vonul el. Szórványosan néhány példány – az időjárástól is függően – áttelelhet.

A faj Magyarországon elsősorban nádasokban költ, természetes és mesterséges halastavak nádszegélyében, vizes, mocsaras területek nádfoltjaiban, ritkábban gyékényesekben, sásosokban telepszik meg. A környező országokkal (Szlovákia, Románia) ellentétben, hazánkban mezőgazdasági területen (gabonaföldeken, lucernatáblákon) ritkán fészkel. Egyes alföldi területeken fontos fészkelőhelyét képezik a felhagyott bányagödrök.

A faj Európa 29 országában fordul elő, európai állományát 99.300-184 000 párra becsülik. A magyarországi állomány nagyságát 8500 -12 000 pár közöttire becsüljük (MME adatai alapján, mely kis mértékű csökkenést mutat).

Költésbiológia

A barna rétihéja vonuló madár, általában márciusban érkezik vissza a telelőhelyről. A költés április elején kezdődik a nászrepüléssel, amit hamarosan követ a fészeképítés. Minden évben új fészket készít, ebben mindkét szülő részt vesz. Vízben álló, sűrű nádasban letördelik a nádszálakat, erre, mint alapra építik ugyancsak nádszálból a meglehetősen terebélyes, akár fél méter magasságot is elérő fészket. A fészekcsészét finomabb növényi részekkel, pehelytollakkal bélelik.

A tojó átlagosan 4-5 tojást rak, de kései fészkeléskor nem ritka a 3 tojásos fészekalj sem. A kotlási idő 30-32 nap. A tojásokat 1-2 napos időközökkel rakja, a kotlás azonban már az első vagy a második lerakása után megkezdődik. Ennek következtében a fiókák kikelése nem egy időben történik, így a legkisebb és legnagyobb fióka között a korkülönbség akár két hét is lehet. Csak a tojó kotlik, a hím eközben táplálékot hord neki. A fiókák kikelését követő két hétben a tojó továbbra is a fészekben marad, nem jár vadászni, a hím által hordott táplálékkal eteti a fiókákat, illetve maga is abból fogyaszt. A hím nem száll be a fészekre, hanem még a magasban hívó hangot hallatva jelzi a tojónak, hogy érkezik. A tojó felszáll a fészekről, a hím elé repül, az pedig a levegőben elengedve a zsákmányt átadja a tojónak. A tojó a zsákmánnyal általában nem repül közvetlenül a fészekre, hanem az úgynevezett tépőhelyen – ami lehet a közelben lévő fa, bokor, vagy nádtorzsa – először megkopasztja azt, és csak ezután viszi a fiókáknak. Ahogy a fiókák elérik a kéthetes kort, a tojó is egyre gyakrabban jár táplálék után, a hím azonban ekkor sem száll be a fészekre, a fiókákat továbbra is a tojó eteti. A fiókák hat hetes korukra válnak röpképessé. A kirepülés után sokáig a fészek közelében maradnak, ugyanis két-három hétig még a szülők etetik őket.

Táplálkozás

Táplálékkeresése jellegzetes: a föld felett néhány méterre, imbolygó repüléssel pásztázza végig a fészek környezetében lévő nádast, réteket, illetve mezőgazdasági területeket.

Táplálék összetétele változatos, elsősorban a talajon, vízfelszínen mozgó állatokat zsákmányolja. Táplálkozásáról hazai vizsgálatok ez idáig nem voltak, külföldi tapasztalatok, illetve eseti megfigyelések alapján főleg madárfiókákat (énekes-, illetve vízimadarakét), rágcsálókat (mezei pockot), kétéltűeket-hüllőket zsákmányol (főleg pocokszegény években).

Veszélyeztető tényezők

Élőhelyek beszűkülése és eltűnése, mérgezések, illegális csapdázások, kilövések. Vízszint ingadozás (leginkább lecsökkenése) a költés alatt. További problémát jelent, hogy faj jóval érzékenyebb tojásos és kis fiókás időszakban a zavarásra, mint a hasonló gyakoriságú ragadozómadarunk.

Barna rétihéja Munkacsoport

A munkacsoport 2019 őszén alakult, rövidtávú célunk, hogy megfelelő adatgyűjtéssel viszonylag pontos képet kapjunk a hazai állomány nagyságáról, a költés sikerességről és természetesen a veszélyeztető tényezőkről. Hosszú távon, pedig célunk olyan védelmi tevékenység kidolgozása és alkalmazása, amely hozzájárul a faj hazai állományának megőrzéséhez..

Várjuk az érdeklődők jelentkezését. Ha szeretne bekapcsolódni a munkába kérjük vegye fel a kapcsolatot barna rétihéja fajmegőrzési koordinátorunkkal: Papp Sándor (sandorpapp83@gmail.com)