2017.11.13
Budapesti Helyi Csoport

Késő őszi madarászat a Zab-széken

Novemberi túránkat a Kiskunsági Nemzeti Park egy fokozottan védett részére a Zab-székre szerveztük. Körülbelül negyvenen gyűltünk össze a szabadszállási vasútállomáson, ahol ragyogó napsütés és szélcsend fogadott minket. A Felső Kiskunsági Szikes Tavak területéhez tartozó Zab-szék igen jelentős vízimadárvonuló hely, több ezer vízimadár, köztük a télire ideérkező récefajok és vadludak pihenő- és táplálkozóhelye.

Már a vasútállomáson az indulás előtt két egerészölyv siklott el közel a csapatunkhoz és egy kisebb darucsapat húzott át az égen jellegzetes „krúgató” hangjukat hallatva.
A szikes pusztában gyalogolva az egyik tanya nyárfasorán egy százas csapat fenyőrigóval találkoztunk és egy szép öreg hím balkáni fakopáncsot is sikerült megfigyelni. Később egy hím kis sólyom repült el mellettünk, amely egy ritka téli vendég az északi tájakról, majd a távolban, igen messze egy rétisas tűnt fel.

Az út mellett egy legeltetett bokros részen egy szép nagy őrgébics örvendeztetett meg minket, amit sikerült mindenkinek megmutatnunk.
A gyalogtúra során több darucsapat, nyári lúd és nagy lilik vonult át felettünk, amely a szikes tavakhoz érkezett pihenni. Az egyik ilyen csapatban Laposa Dávid kiszúrt egy ritka apácaludat. Ennek az északi tundrákon költő lúdfajnak minden évben feltűnik egy-egy példánya nagy lilikek közé vegyülve. A ritka madarat próbáltuk távcsővel követni az égen, de ahogy ereszkedtek be a tóra sajnos szem elől tévesztettük, így nem sikerült leszállva visszatalálni.

A tavat elérve kezdett az idő szelesre fordulni és be is borult, de legalább nem kellett ellenfényben nézzük a vízimadarakat. Több libacsapat érkezett be délelőtt a szikes tóra. Zömmel nagy lilikek és nyári ludak voltak, összesen közel ezer példány lehetett. Ezen kívül több száz úszórécét figyeltünk meg a tavon a leggyakoribb fajok a tőkés-, kanalas-, csörgő- és fütyülő récék voltak, később Horváth Gábor és Juhász Imre kendermagos és nyílfarkú récéket is talált.

A tó mellett a vízimadarakat figyelve egy öreg hím kékes rétihéja siklott alacsonyan mellettünk, amely igen impozáns madárfaj kékesszürke tollazatával és fekete kézevezőivel. Visszaindulás előtt Bajor Zoli kiszúrt egy öreg parlagi sast, amely a tó mellett álló gémeskútra szállt fel pihenni. A pár száz méterre ülő madárban sokáig gyönyörködhettünk.
Énekesmadarakból nem sok fajt láttunk a túra során, de voltak még mezei pacsirták, több réti pityer csapat, valamint vegyes pintycsapatokban tengelicet, kenderikét és fenyőpintyet is láttunk.

Köszönjük szépen a túra vezetőknek a madármegfigyelésben nyújtott segítséget, így Horváth Gábornak, Juhász Imrének, Laposa Dávidnak és Kincses Lászlónak!

Várunk mindenkit szeretettel a november utolsó hétvégéjén megrendezendő Tatai Vadlúd Sokadalmon.

Berényi Zsombor


Találkozó a szabadszállási vasútállomáson (Fotó: Mecseki Attila)


Terepen (Fotó: Horváth Gábor)


Darvak (Fotó: Mecseki Attila)


Apácalúd nagy lilikekkel (Fotó: Mecseki Attila)


Fenyőrigó (Fotó: Mecseki Attila)


Parlagi sas kútgémen (Fotó: Mecseki Attila)