Ambrus Mónival, Réthelyi Bálinttal és Sarlós Dáviddal felállítottuk az etető köré a hálót, amíg Bebesi Zoltán újratöltötte friss élelemmel és finomságokkal az etetőt. A hálóállítás után visszatértünk az addigra már felállított gyűrűző asztalokhoz, és vártuk, hogy megérkezzenek az érdeklődők. Miközben várakoztunk, feltűnt a láthatáron egy érdekes vendég, egy gyönyörű gatyásölyv. Míg nyugodtan ült a távolban egy fa ágán, gyorsan meglestük spektívvel is. Közben Mályi László vezetésével megérkeztek az érdeklődők is, ám sajnos addigra az ölyv már elrepült, de mindezt kárpótolta a rengeteg, érdekes madár, amit a hálókkal fogtunk. A madárszedést kissé megnehezítette a közel 40 cm-es jéghideg víz, ami az etetőt és a hálókat körbevette. Gumicsizma ide-vagy oda, 20-30 perceket állni a vízben, rendesen átfagyassza az ember lábát, de mindenki hősiesen tűrte, hogy aztán kivihessük a rengetek madarat, amire már nagyon várt a gyűrűző asztalnál a csapat. A hideg idő ellenére nagyon sok madárbarát jött el megnézni a bemutatót. Természetesen legtöbbet széncinkéből és kék cinkéből fogtunk, de a hálóba akadt még 5 mezei veréb, 5 nádi sármány is, amire egész télen vártak. Az énekesmadarak mellett 3 nagy fakopáncsot is tudtunk mutatni a csapatnak. A három harkály közül két visszafogás volt, azonban a harmadikra új gyűrű került, vagyis meggyűrűzésre került a 8. nagy fakopáncs a Merzse-mocsárnál. Volt lehetőség a madarakat megsimogatni, sőt az önként jelentkezők el is engedhettek egy-egy madarat. Nem csak a kisgyerekeknek, de a felnőtteknek is nagy élmény ilyen közelről látni és megsimogatni a madarakat. A szemfülesek nem csak a kézben lévő madarakat vehették észre, a közelünkben több süvöltő is mozgott, és a távolból hollót is hallani lehetett. Végül délben, rekordmennyiségű madárral zártuk a gyűrűzést, összesen 78 madarat fogtunk ez alatt a pár óra alatt.