2019.04.01
Bükki Helyi Csoport

Vércsetelepet renováltunk

Leginkább aktív tagjainknak, az úgynevezett „kemény magnak” gyakran szervezünk olyan programokat is, melyek nem éppen a megszokott madarászatok. Ilyenek például az olyan élőhelykezelési és egyéb munkák, melyek nem csupán hasznosak (cserébe néha fárasztók), de építően hatnak a közösségre is.

Múlt szombaton Seres Nándor természetvédelmi őr vezetésével a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben gyűltünk össze – nem is olyan kevesen –, hogy a Farkas-tanyán korábban kihelyezett, de mostanra eléggé leharcolt vércse költőládákat és fészektálcákat megjavítsuk, vagy újakra cseréljük.

Ez miért is fontos? Mint azt többször hangsúlyozzuk, a sólyomfélék, köztük a vércsék, nem építenek saját fészket, hanem más madarakét, főleg vetési varjakét foglalják el. Vagyis foglalták, míg a varjak száma vadászatuk miatt annyira megtizedelődött, hogy nem állt már rendelkezésre elég „lakhely” a vércséknek. Az állomány fenntartása, megerősítése végett mesterséges költőhelyeket (ládák, tálcák) tettek ki a szakemberek, melyeket mind a vörös, mind pedig a kék vércsék előszeretettel elfoglaltak. Ezek viszont idővel tönkre mennek és ha épp a költési időben esik szét egy láda, azzal elég nagy kár éri a benne költő párt: elpusztulnak a tojások vagy a fiókák. Ezért fontos, hogy még a madarak érkezése, leköltése előtt ellenőrizzük és renováljuk ezeket a telepeket.


Reggeli eligazítás (Fotó: Godó Laura)


Fészekanyag gyűjtés (Fotó: Godó Laura)


Edzésnek sem utolsó (Fotó: Godó Laura)


Régi fészekanyag eltávolítása... (Fotó: Godó Laura)


...és az új behelyezése (Fotó: Godó Laura)


A gravitáció gyakran erős a Mezőségben, így nem árt a stabil alap (Fotó: Godó Laura)


"Leverjem vagy sem? Adjatok egy kalapácsot..." (Fotó: Godó Laura)

Ahogy általában, most is nagyon kellemesen telt a nap együtt, ráadásul gyorsan haladtunk. A kék vércsék ugyan még nem értek „haza”, de bőven volt mit nézni így is. A Borsodi-Mezőség elhelyezkedése és története végett igen gazdag és értékes élővilággal rendelkezik, mely joggal támasztja alá védett státuszát. Megfigyelhettünk számos vörös vércsét, hangoskodva jelezve igényüket költőhelyeik iránt, illetve egy erdei fülesbagoly párt, akik már egy 4 tojásos fészekaljjal rendelkeztek az egyik kihelyezett ládában. Igen, nem csak a vércséknek hasznos a láda…


Erdei fülesbagoly (Fotó: Godó Laura)

Rajtuk kívül egy füsti fecske, csókák, házi rozsdafarkúak, barázdabillegetők és egerészölyvek mutatták meg magukat, miközben a mezei pacsirták végig énekelték körülöttünk a napot.


Barázdabillegető (Fotó: Godó Laura)

A szomszédos hodályban és épületekben talált fészkek népes füsti fecske kolóniáról, míg a köpetek kuvik és gyöngybagoly jelenlétéről árulkodtak.


Mindenben van lehetőség (Fotó: Godó Laura)


Mumifikálódott mezei pocok (Fotó: Godó Laura)


Gyöngybagoly köpet (Fotó: Godó Laura)

 

Reméljük, e rövid beszámoló ösztönzőleg hat majd, hogy valóban érdemes csoportunkkal közelebbi kapcsolatba kerülni!
Önkénteseinknek pedig ismét köszönjük kitartásukat és munkájukat!

2019.04.01.