Veszélyeztetett partimadaraink - a bíbic
A bíbic egyike azoknak a lilealkatú madárfajoknak, amelyek a földön költenek és fokozottan veszélyeztetett a mezőgazdaság intenzívvé válása, a táplálékhiány, az egyre több ragadozó miatt. Jellegzetes bóbitájáról és fekete-fehér színéről könnyű megismerni. Szinte egész évben látható, az enyhe teleknek köszönhetően rendszeresen áttelel, ősszel sokezres csapatokban vonul át. Állománya az utóbbi időszakban megfogyott, mindössze 8400-16500 pár közé tehető.
Jellegzetes bóbitájáról könnyen felismerhető, madárfaj, szárnya röptében lekerekített, repülése verdes, határozott. A hazánkban is költő partimadarak közül a leggyakoribb faj.
Repülő bíbic-csapat ( Fotó: dr.Tokody Béla)
Vizes élőhelyekhez kötődik, megtalálható költőfajként a tengerpart melletti lagúnákban, hazánkban főleg mocsárréteken, szikes tavakon, árasztásokon, szántóföldek mélyebb fekvésű területrészein kialakuló belvizes foltokon költ.
Bíbic tojója a szatymazi Makra-széken ( Fotó: dr. Tokody Béla)
A költést követően nagyobb vizes élőhelyeken gyülekezik, nagyobb csapatokban vonul Nyugat- és Dél-Európa felé, Afrikába is eljut. Március elején érkeznek vissza csapatai, március második felében már tojások ülnek a madarak, szinte mindig 4 tojásos fészekalja van. Veszély esetén a fiókák lelapulnak, a szülők a levegőben üldözőbe veszik, és addig zaklatják, támadják a ragadozómadarat vagy varjúfélét, amíg el nem hagyja a madarak revírjét.
Bíbic-fióka a sándorfalvi Fertőn ( Fotó: dr.Tokody Béla)
A fiókák öthetes korban lesznek röpképesek. Főleg rovarokat, pókokat, férgeket és puhatestűeket fogyaszt, ezt kiegészíti növényi eredetű táplálékokkal.
