A csuklyás vöcskök utolsó tánca?

Súlyosan veszélyeztetett patagóniai vöcsökfaj hipnotikus násztáncát vették filmre először és talán utoljára. De vajon meddig tart még a tánc, ha a veszélyeztetett madárfaj létét invazív ragadozók és egy tervezett duzzasztó gát építése is veszélyezteti?

Táncoló csuklyás vöcskök (Fotó: Pablo Hernandez)

Kezdjük azzal a videófelvétellel, amely az elmúlt időszakban bejárta az internetet: a csuklyás vöcsök (Podiceps gallardoi) hipnotikus, fejbólogatós udvarlási táncát bemutató kisfilm részletével (Living Wild in South America felvétele):



 

A csuklyás vöcsköt 43 évvel ezelőtt fedezték fel a távoli Patagónia külvilágtól elszigetelt és nagyrészt megközelíthetetlen tavaiban. A viszonylag későn felfedezett faj sok titkot tartogathat még számunkra.

A fenti videórészlet, amely a „Tango in the Wind” című dokumentumfilmben látható, korábban soha nem látott részletességgel mutatja be a csuklyás vöcsök násztáncát. Csupán szűk fél évszázada ismerjük ezt a fajt, de már most a kihalás szélére sodródott a káros emberi hatások, többek között az invazív ragadozók betelepítése következtében. A szárazföldön és a vízben is egyaránt kényelmesen mozgó amerikai nyérc (Neovison vison) eredetileg Észak-Amerikában honos menyétféle. Patagóniában az 1930-as években kezdték el tenyészteni azzal a céllal, hogy a bundájából szőrmekabátokat készítsenek. Mindez még azelőtt történt, hogy a csuklyás vöcsök létezéséről egyáltalán tudomást szereztünk volna.  

A fogságból megszökött nyércek később sok kárt tettek a csuklyás vöcsök populációiban, mivel a madarak felkészületlenek voltak az idegen fajjal szemben. Ennek eredményeként egyedszámuk drasztikusan csökkenni kezdett. A csuklyás vöcsök eredeti egyedszáma néhány évtized alatt a töredékére csökkent. Az 1980-as évek közepén még 3000–5000 madarat számláltak, ma már legfeljebb csak 400 költőpár él a tavakban. Ez a helyzet ösztönözte az Aves Argentinas szervezetet (BirdLife Partner) arra, hogy kutatási, oktatási és természetvédelmi programok segítségével felgyorsítsák a csuklyás vöcsök, vagy ahogy Argentínában hívják, „Macá Tobiano” megmentését.


Szomorú látvány:  csupán egy amerikai nyérc kellett ahhoz, hogy 33 fészken ülő felnőtt madár elpusztuljon (Fotó: Ignacio Roesler)

A 2009-ben indított Macá Tobiano Project keretében szakadatlanul dolgoznak azon, hogy megállítsák a faj gyors ütemű hanyatlását, amelyet nemcsak a nyércek okoznak, hanem a tó környékén élő haszonállatok is, amelyek lelegelik a tóparti növényzetet.

Azonban a természetvédők több éves fáradozása kárba veszhet, ha a Santa Cruz-folyó gátakkal történő felduzzasztása tényleg megvalósul. Az argentin kormány, kínai vállalatokkal együttműködve, két hatalmas duzzasztógátat szeretne építeni a folyóra, amely valószínűleg tönkretenné Argentína utolsó gleccserfolyóját. A folyó ökoszisztémájának legalább a felét súlyosan károsítaná. A gátak módosítanák a folyó természetes áramlását és pusztítanák az élővilágát, így kevesebb táplálék jutna a csuklyás vöcsök tengerparti telelőhelyeire, amelyek fennmaradása ezáltal veszélybe kerülne.

A Santa Cruz-folyót Patagónia olvadó gleccserei táplálják. A folyó 385 km-en át kanyarog, mire eléri az Atlanti-óceánt. Számos ritka fajnak ad otthont, többek között a csuklyás vöcsöknek is, amely bennszülött faj és egyben Patagónia szimbóluma is. Néhány évvel ezelőtt az argentin állam azért hozta létre a Patagónia Nemzeti Parkot, hogy a veszélyeztetett madárfajt megóvja a kihalástól. Most ugyanez az állam ítéli halálra a tervezett gáttal.   

A faj sérülékenységét az okozza, hogy az 518 madáregyed igen kis területre koncentrálódik: a folyó környezetében lévő 100 kisebb tó közül csupán hatban található meg.

A faj megőrzését szolgáló projekt elindulása óta sok mindent tettek annak érdekében, hogy helyreállítsák a madárpopulációkat. Ennek eredményeként, sikeresen megfékezték a csuklyás vöcsökre leginkább leselkedő veszélyeket. Az amerikai nyérc mellett a szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) tenyésztését is kontroll alatt tartják, valamint más, a madarakra szintén veszélyt jelentő fajokat, például a déli sirályt (Larus dominicanus), amely a csuklyás vöcsök tojásait és fiókáit pusztítja.

Az amerikai nyérc patagóniai populációjának kordában tartásán már négy éve dolgoznak. A madárfajra leginkább veszélyes ragadozó a Patagóniai Nemzeti Parkban található Buenos Aires-fennsíkon végzi a legnagyobb pusztítást, így a munkák elsősorban ide összpontosulnak. A természetvédők negyven csapdát helyeztek ki négy vízfolyás mentén 120 napra. Ennek eredményeként 26 nyércet sikerült eltávolítani a területről, számukat 114-re csökkentve.   

Emellett a haltenyésztés hatásait is igyekeznek felmérni a Santa Cruz-folyó nyugati részén található magas fennsíki tavakban. A lazacféléknek, köztük a szivárványos pisztrángnak, nincsenek természetes ragadozói a folyókban és a tavakban, így túlszaporodva jelentős mértékben módosítják a folyó természetes viszonyait.  A természetvédők először a Del Isolate-tavat állították helyre és mentesítették a szivárványos pisztráng tenyésztésének káros hatásaitól. Ennek a tónak a rehabilitációja azért volt fontos, mert az 1980-as években a csuklyás vöcsök összpopulációjának 20 %-a, több mint 1000 felnőtt egyed, élt itt. A ragadozó madarak, főleg a sirályok, kontrollálása a „Guardians of Colonies” nevű program, valamint monitoring és madárszámlálás keretében történik.

Azonban az eddigi erőfeszítések mit sem érnek, ha a gátak miatt elpusztulnak a vöcsökfajnak menedéket adó élőhelyek. Ezért fontos, hogy a Santa Cruz-folyóra tervezett duzzasztógátak megépítése ellen tovább folytatódjon a küzdelem.  


Más vöcsökfajokhoz hasonlóan a csuklyás vöcsök is a hátán hordozza fiókáit (Fotó:Living Wild in South America)

A madarak ügye sok embert megmozgatott az elmúlt hónapokban. Számos argentin környezetvédelmi szervezet csatlakozott a küzdelemhez és állt ki határozottan a létesítmény megépítésével szemben. Egy rövid dokumentumfilm is készült „Killing the River” címmel, amelyet több mint 600 ember előtt mutattak be Buenos Aires-ben. A nemzeti kongresszus, az ország történelme során először, nyilvános meghallgatást is tartott a gátépítés ügyében. A két napos meghallgatás során valamennyi környezetvédő szervezet képviseltette magát, hogy kifejezze tiltakozását, amely végül sikerrel járt. A legfelsőbb bíróság döntése értelmében le kellett állítani a gátépítési munkálatokat. Nem tudni azonban, hogy ez a döntés véglegesnek tekinthető-e vagy csak elodázza az építkezéseket. Egyelőre tehát folytatódik a tánc, de senki nem tudja, hogy meddig tart.

Az eredeti cikk a BirdLife International honlapján  >>ITT<< érhető el. 

Köszönjük a fordítást önkéntesünknek, Pálinkás Melindának!

Kapcsolódó hírek

Szeretettel meghívjuk az érdeklődőket 2020. július 24-én 14 órakor kezdődő Vönöczky Schenk Jakab mellszobrának felavatására.

Felnőtt kategória, I. helyezett: Nagy Eszter Lelle

Az idei évben meghirdetett „Nem mind mérges, ami fekete” című rajzpályázatunkra az ország számos pontjáról, összesen 717 egyedi, igényes és ötletes pályamunka érkezett. Úgy gondoljuk, rajzpályázatunk elérte célját: az alkotóknak sikerült megmutatni a keresztes vipera és a melanisztikus erdei siklók, kockás siklók és vízisiklók szépségét és különlegességét.

Erdei kétéltűek keresése a patak mentén. A gyepi béka gyakran került szem elé.

Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2020-ban is megrendezte a 10-18 év közötti gyerekeknek szóló herpetológiai táborát, a Herptábort.