A fehérhátú fakopáncs országos felmérése 2021-ben

A fehérhátú fakopáncs minden tekintetben a legérdekesebb harkály fajunk. A Harkályvédelmi Szakosztály a faj országos felmérést tűzte ki célul a 2021-22-es években. Az alábbiakban a 2021-es felmérés eredményeit mutatjuk be.

Tojó fehérhátú fakopáncs
fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos BECHSTEIN, 1802) minden tekintetben a legérdekesebb harkály fajunk. A tarkaharkályok között a legnagyobb termetű, családját tekintve európai szinten is a legritkább fajok közé tartozik, életmódja és élőhelyei szerint pedig a leginkább specialista. A harkályok evolúcióját górcső alá véve az egyik „legidősebb” faj, mely igen különleges élőhelyi igényekkel bír. Közép-Európában jellemzően a bükkösök, a középhegységi gyertyános-tölgyesek, valamint ezek átmeneti erdőtípusainak lakója. Az olyan erdőket igényli, melyek igen változatos szerkezetűek a fafajokat, és a faegyedek korösszetételét illetően egyaránt. Emellett kimondottan igényli a nagy mennyiségű holtfa meglétét is. Palearktikus elterjedésű faj, Közép-Európától és Skandináviától kezdődően, Ázsia boreális régióin keresztül, egészen Kínáig, Kamcsatkáig, a Koreai-félszigetig, és Japánig tart areája. Bár Európán belül jelenleg keleties elterjedésű fajként kezeljük, de feltételezhetően valaha az egész kontinenst benépesítette a nagyléptékű tájátalakítások, és az idős erdők eltűnése előtti időszakban.
 
Egy igazai specialista, a természetvédelem kulcsfaja
A bevezetésben már szó esett arról, hogy a fehérhátú fakopáncs élőhelyi igényei rendkívül speciálisak. Az erdő szerkezetének változatossága, az elegyfák megléte, a holtfa mennyisége, az idős fák jelenléte mind rendkívül fontosak a faj szempontjából. A felsorolt tulajdonságok a jó állapotban lévő természetes, vagy természetközeli erdők jellemzői, ebből következik, hogy a faj nagyszerű indikátor. Jelenlétével vagy hiányával jelzi számunkra azt, hogy az erdő, amiben járunk, jó természetességi állapotnak örvend-e?
 
Sajnálatos módon jelenleg a hazai erdeink több, mint 90%-a gazdasági hasznosítás alatt áll, s ezek a gazdasági erdők nem tudják megfelelően biztosítani a fehérhátú fakopáncs életfeltételeit. Élőhelyei letermelésre kerülnek, mielőtt igazán idős kort érhetnének el, valamint a holtfák és az elegyfák mennyisége az erdőnevelési beavatkozások miatt igen alacsony lesz. A magyarországi fehérhátú fakopáncs állomány jelentős része ennek köszönhetően szuboptimális élőhelyeken költ.
 
Ezekben a gazdaságilag kezelt erdőkben nehéz, ám annál fontosabb feladat a minél jobb természetességi állapot elérése (pl. az álló és a fekvő holtfa arányának legalább 15-20 m3/ha-ra növelése, a különböző mikroélőhelyekkel ― nagy száraz koronaágak, sérült bekorhadó törzsrészek, odvak a törzsön és a koronában stb. ― rendelkező faegyedek megtartása, legalább 5-10 fafajú, elegyesebb erdők kialakulásának elősegítése, élőhelyein a véghasználatok megszüntetése). Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor a fehérhátú fakopáncs állományait sikerülhet megvédenünk. Fontos megemlítenünk, hogy egy igazi ernyőfajról beszélünk, azaz a harkályunkra irányuló védelmi intézkedések az erdei ökoszisztéma egészére is pozitív hatást fognak gyakorolni, így például kedveznek a holtfában fejlődő szaproxilofág rovaroknak, az elegyfákhoz kötődő monofág rovarfajoknak, a kétéltűeknek és sorolhatnánk még. Ám nem pusztán a biológiai sokféleség megóvására lehet hatással e faj élőhelyeinek védelme. Az erdő nem csak a biológiai sokféleség fenntartását hivatott szolgálni, de rendkívül fontos ökoszisztéma szolgáltatásokat is nyújt (pl.: talajvédelem, vízmegtartás, klímavédelem…), s ezeket a szolgáltatásokat egy hagyományos, vágásos szemlélettel kezelt gazdasági erdő sokkal kevésbé tudja biztosítani. A fehérhátú fakopáncs élőhelyeinek védelmével az erdő ezen funkcióinak működőképességét is javíthatjuk! Vitathatatlan tehát, hogy e faj védelmével foglalkoznunk kell!
 
Hazai elterjedése, állományai
Hazai állományát jelenleg 250-760 fészkelő párra becsülik. Elterjedése középhegységi területeinkre korlátozódik. Legerősebb állományai az Északi-középhegységben vannak. A Zempléntől a Börzsönyig sokfelé találkozhatunk a fajjal, a bükkös és gyertyános-tölgyes zónákban. A középhegység területén az egyedüli nagyobb űrt a Cserhát tömbje jelenti, e hegységben csak a Karancs hegyen ismert egy jelentősebb állomány.
 
A Dunántúli-középhegység területén már kevésbé örvendetes a helyzet. A Pilisben, a Visegrádi- hegységben, a Gerecsében és a Vértesben, az utóbbi időszakban teljesen bizonytalan a faj jelenléte. Néhány megfigyelés bizonyítja, hogy a fehérhátú fakopáncs előfordul ezeken a területeken, ám rendszeres megfigyelésekről, vagy ismert fészkelésekről sajnos nem beszélhetünk. Ezekben a hegységekben fontos tisztáznunk, hogy van-e még fészkelő állomány.
 
A Dunántúlon egyedül a Bakony és a Kőszegi-hegység esetében beszélhetünk biztos fészkelő állományokról. Sajnos ezek esetében azonban problémát jelenthet a populációk erős izoláltsága, egyik terület sem kapcsolódik közvetlenül más állományokhoz.
 
Országos felmérés 2021-ben
A fentiekben már részleteztük, hogy miért is fontos foglalkoznunk a fehérhátú fakopáncs hazai állományainak kutatásával. Így 2020-ban szakosztályunk elhatározta, hogy egy országos felmérést indít. Elsőként meghatároztuk a felmérés céljait, majd kidolgoztuk az ehhez kapcsolódó módszertant. Két fő célt tűztünk ki, egyrészt szeretnénk a jelenlegi országos állománynagyság becslést minél inkább pontosítani, másrészt szeretnénk a hazai elterjedési területeket minél pontosabban lehatárolni, aktualizálni.

Az állománynagyság becsléséhez mintanégyzetek totális felmérésével gyűjtöttünk adatokat. A felmérőknek 2,5 x 2,5 km-es UTM négyzeteket kellett a meghatározott tavaszi időszakban két alkalommal bejárni, és feljegyezni a fehérhátú fakopáncs előfordulások GPS koordinátáit, valamint a fészkelési valószínűség kódját. A kidolgozott protokoll betartása mellett így egy-egy felmért UTM négyzetből egészen pontos adatokat kapunk az ott fészkelő fehérhátú fakopáncs párok számára vonatkozóan. Ez nagyban segíteni fogja a környékbeli UTM négyzetekben is az állománynagyság becslését. A felmért négyzetekben a fehérhátú fakopáncs adatok mellett két másik fontos erdei indikátorfaj adatait is gyűjtöttük, a hamvas küllőét (Picus canus) és a kis légykapóét (Ficedula parva).
 
Az elterjedési terület pontos lehatárolására nem csak a teljes UTM négyzet bejárások módszerét alkalmaztuk. Lehetőség volt az alkalmas élőhelyek random jellegű bejárására is. Úgy gondoltuk, hogy ez olyan helyeken célravezető, ahol nem ismert, vagy bizonytalan a faj előfordulása, ilyenek például a
Vértes, a Gerecse, vagy a nagyobb állományokhoz kapcsolódó hegylábi területek.
 
Eredmények
Alapvetően elmondhatjuk, hogy a felmérésben résztvevők száma és a felmérések eredménye egyaránt felülmúlta várakozásainkat. 2021-ben közel 30 felmérő vett részt programunkban, és összesen 91 db UTM négyzetből kaptunk adatokat. A felmérések a fehérhátú fakopáncs elterjedési területének szinte az egészét érintették, egyedül a Heves-Borsodi-dombság területére nem sikerült felmérőket találnunk. Egyes hegységekben igen alapos felmérés zajlott (pl. Börzsöny), míg más területeken a felmérők hiánya miatt csak szerény adatmennyiséghez jutottunk (pl. Zempléni-hegység).
 
Felmért UTM négyzetek a Börzsönyben. Ebben a hegységben sikerült legalaposabban elvégezni a felmérést.
 
A felmérésnek köszönhetően összesen 152-157 fehérhátú fakopáncs revírt sikerült felderíteni az idei tavaszon. Ez igen kimagasló szám már önmagában is, és a felmért területek nagyságával összevetve, már csupán ebből sejteni lehet, hogy a becsült országos állomány 250 páros minimuma valószínűleg lényegesen magasabb szám lehet. Emellett 127 db hamvas küllő revír, és 8 db kis légykapó revír került még elő, bár sajnos ezen fajok adatainak gyűjtésére lényegesen kisebb hangsúlyt fektettek a felmérők.

Igen fontosak a bizonytalan dunántúli élőhelyeken gyűjtött adataink. A Vértesben és a Gerecsében a fészkelési időszakban sajnos nem került elő a fehérhátú fakopáncs, e két hegység esetében sajnos kérdéses, hogy hosszú távon jelen lesz-e még ez a faj. A Pilisben sikerült egy példányt megfigyelni a felmérések során, ám költésre utaló jelet sajnos itt sem találtunk.
 
Felmért UTM négyzetek az Aggteleki-karszt térségében. Mivel idén kevés négyzet felmérése történt meg ebben a régióban, így ide jövőre expedíciók szervezését tűztük ki célul.
 
 
További célok
Bár igen értékes adatokhoz jutottunk a 2021-es munka során, ezt tovább szeretnénk fokozni, és 2022 tavaszán folytatjuk a felméréseket. Mivel vannak olyan helyszínek, ahol nincs elegendő környékbeli felmérő, ezért jövőre expedíció jellegű felmérések szervezésére fektetjük majd a hangsúlyt. Ezek során az adathiányos területekre szervezünk több napos felmérő akciókat, ehhez várjuk a harkályokat jól ismerő, lelkes madarászok csatlakozását!
 
Remélhetőleg 2022-ben sikerül az adathiányos területekről is megfelelő mennyiségű adatot gyűjtenünk, s ezután következhet az eredmények részletes kiértékelése. Terveink szerint a MAP adatbázis, valamint a nemzeti park igazgatóságok adatbázisainak adataival kiegészítjük felméréseinket, s ezek alapján remélhetőleg igen részletes és pontos állománybecslésre lesz lehetőségünk.
 
Köszönjük minden felmérőnek a munkáját, és jövő tavasszal várunk mindenkit az újabb felmérésekhez!
 
(Kép és szöveg: Molnár Márton, koordinátor)
 
 

Kapcsolódó hírek

Birdo – Az év madárfotósa címen fotópályázat indult. Magánszemélyek kezdeményezésére új fotópályázat indult Birdo – Az év madárfotósa néven. Idén elsősorban a hazai madárfotósokat kívánják megszólítani, de szívesen fogadnak külföldről is résztvevőket. Nevezési díj nincs, a pályázat mindenki számára nyitott.

Ti döntitek el, hogy ki legyen 2023-ban az év madara. Szavazz a hír alatti felületen július 25-ig! A  kampány a vizes élőhely egyik legjellemzőbb és legfontosabb élőhelyére, a parti nádasok fontosságára és védelmére kívánja felhívni a figyelmet. 

Denevérszállás takarítása (Fotó: Boldogh Sándor)

Első hallásra talán furcsának tűnhet az, hogy porszívóval is lehet denevéreket védeni, de így van. Márpedig minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy segítsünk nekik, mert az épületlakó kolóniák gyorsuló ütemben veszítik el szálláshelyeiket.