Fontosabb eredményeink:

Országos fehérhátú fakopáncs felmérést szerveztünk 2021-22-ben, melynek eredményeit tudományos cikkben összegeztük:
https://mme.hu/hirek/2024/07/25/hivatalosan_megjelentek_az_elso_orszagos_feherhatu_fakopancs_felmeres_eredmenyei

Egy általunk szervezett workshop keretében a hazai szakemberekkel kialakítottunk egy általános iránymutatást az ismert fehérhátú fakopáncs költőhelyeken alkalmazandó védelmi intézkedésekről:
https://mme.hu/hirek/2024/10/25/feherhatu_fakopancs_vedelmi_munkamuhely_megbeszeles

Minden évben szervezünk Harkály Camp-et, melyek során fiatal madarászokkal az ország különböző régióiban mérjük fel a harkályokat, miközben izgalmas ismeretterjesztő előadásokat is tartunk:
https://mme.hu/harkaly-camp-ii-beszamolo

Rendszeresen tartunk ismeretterjesztő előadásokat a fehérhátú fakopáncsról iskolákban, különböző rendezvényeken, szakmai fórumokon az ország több pontján.

További tudományos kutatásokban veszünk részt; színesgyűrűs jelölésekkel vizsgáljuk a területhűséget, valamint az otthonterület nagyságát; a Debreceni Egyetemmel együttműködve genetikai mintavételezéseket végzünk, a mintákat kielemezve néhány éven belül pontosabb képet kaphatunk a faj hazai állományainak állapotáról.
 

A fehérhátú fakopáncsról általában

Élőhelypreferenciája

Magyarországon elterjedésének súlypontja az Északi-középhegységben van,
A Dunántúl több régiójából kipusztult, már csak a Kőszegi-hegységben, valamint a Bakonyban maradt fenn kisebb állománya. A magasabb dombvidéki és középhegységi lombos erdők, jellemzően a 60–70 évesnél idősebb bükkösök, gyertyános-tölgyesek fészkelője. Általában a 4-500 méter tengerszint feletti idős bükkösökben és elegyes (tölgy, kőris, gyertyán) lomberdőkben, van jelen, ahol sok korhadó (holt)fa is található. Kedveli a középhegységi, zavartalanabb élőhelyeket, patakvölgyeket. Főként olyan részeken találkozhatunk vele, ahol sok korhadt fát talál. A Mátrában végzett vizsgálatok bizonyítják, hogy a hosszabb ideje felhagyott – erdőgazdálkodási tevékenységgel nem érintett – s emiatt holtfában, szerkezeti elemekben gazdagabb, természetszerű, idős bükkösökben mintegy háromszorosa a költőpárok sűrűsége a hasonló korú és adottságú, de hagyományosan kezelt bükkösökhöz képest. Közeli rokonaihoz hasonlóan állandó madár.
 

Költésbiológiája

Territoriális madár, revírje meglehetősen nagy, amennyiben alkalmas élőhelyet talál, erősen területhű faj. Évente egy fészekaljat nevel, amely 4-6 tojásból áll. A kotlást és az etetést is közösen végzi a két szülő. Monogám.

Táplálkozásbiológája

Sokszor keresi táplálékát a föld közelében, fatuskókon, melyekről a kérget igen nagy területről lehántja, az így megkopaszított fák az erdőkben messziről világítanak. Táplálékspecialista, főként szaproxilofág rovarokkal, cincérlárvákkal táplálkozik, melyeket a fa kérgének lebontásával szerez. Ezért is fontos számára a nagy mennyiségű holtfa az erdőben.

Természetvédelmi megítélés

Mivel a fehérhátú fakopáncs élőhelypreferenciája mondhatni ütközik az erdőgazdálkodás érdekeivel, ezért a faj hosszútávú fennmaradásának kulcsa a megfelelő erdőgazdálkodásban (irányelvekben és érdekképviseletben) rejlik.

Az élőhelyeit érintő legfőbb veszélyeztető tényezők a változatos állapotú (álló, fekvő) és nagyméretű holtfa hiánya, vagy mennyiségének csökkentése, illetve az élőhelyet nyújtó faállományok átalakítása, adott esetben végvágása. Számos nemzetközi és hazai publikáció kimutatta már, hogy a gazdaságilag kezelt erdőkben lényegesen kisebb sűrűségben van jelen a fehérhátú fakopáncs, mint a kezeletlen erdőkben. A gazdálkodás tehát egyértelműen károsítja élőhelyeit. Mivel Magyarországon szinte az összes erdőterület gazdasági hasznosítás alatt áll, ez folyamatos teherként nehezedik a fehérhátú fakopáncs hazai állományaira. Ez ráadásul kiegészül a klímaváltozás súlyos hatásaival, így a faj veszélyeztetettsége kiemelkedő.

Javasolt természetvédelmi intézkedések

Legtöbb hazai élőhelyén a faj védelme sajnos kimerül az erdőtervezések során alkalmazott néhány általános irányelv érvényesítésében, mint például a hagyásfacsoportok kijelölése, a holtfa visszahagyása, a véghasználatok elnyújtása (szálalóvágás), vagy az örökerdő gazdálkodás térnyerése. Ezek bizonyos mértékig mérséklik az élőhelyeiben okozott károkat, de nem jelentenek hosszútávú megoldást. Az ismert, feltérképezett költőhelyeken azonnal a gazdálkodás teljes felhagyására lenne szükség, ez nem csak szakmai irányelv, de a természetvédelmi törvényből fakadó kötelezettség is! Ezt felismerve, az állami természetvédelem képviselőivel közösen megrendezett workshop folyományaként egy minisztériumi útmutató is elkészült 2024-ben, mely a költőhelyek környékén alkalmazandó gazdasági korlátozások kivitelezését részletezi. Sajnos ezek alkalmazása a legtöbb régióban még mindig nem zajlik. 
A fehérhátú fakopáncs hosszútávú megőrzésének a kulcsa azonban abban rejlik, hogy sikerül-e létrehoznunk jelentős méretű, gazdálkodástól mentes, természetes folyamatok által uralt erdőtömböket. A védett területeken a gazdálkodás folyamatos felhagyásával ez rövid időn belül meg kell, hogy valósuljon.