A tarka sáfrány rokonaitól eltérően nem hegyi réteken és üde erdőkben, hanem száraz, gyakran homokos talajú mezőkön él Európa délkeleti részén. Az erdős puszták egyik jellemző vadvirágaként elterjedése hűen követi az erdős puszták övét a Volgától egészen hazánkig. Magyarországon a Duna-Tisza közén Váctól Bajáig és Kelebiáig még számos lelőhelye ismert, ám sok helyen termőhelyét az elmúlt évtizedekben elpusztították. A Tiszántúlon leginkább a Debreceni Erdőspusztákon fordul még elő, míg a Dunától nyugatra legismertebb és legnagyobb állományai a Mezőföldön, Tolna és Fejér megyében találhatóak. Utóbbiak közé tartozik a nagyhörcsöki és az Abához tartozó Felsőszentiván környékén ma ismert négy állomány is. Magyarországon egyedül itt, Felsőszentivánnál található szikes pusztai környezetben, sőt szikes tó partján ez az egyébként nem szikes talajú területeken élő növény.

A tarka sáfrány virágzása rövid ideig tart, az egyes virágok két három nap után elhervadnak még akkor is, ha nem termékenyültek meg. Ha virágzásuk idején hideg az idő, legfőbb beporzóik, a méhek nem járnak, így termést abban az évben nem is hoznak. A most érkezett hideghullámot megelőző meleg napok során azonban a méhek sem tétlenkedtek, így az újabb fagyok és a sok csapadék remélhetőleg már nem befolyásolja érdemben a sáfrányok szaporodását. A márciusi téli napok után talán arra is lesz esélyünk, hogy e kecses és törékeny virágok látványában néhány napig még gyönyörködjünk.