Fenntartási tervek a DINPI területén

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2012 nyarán több mint 2 évre szóló együttműködési megállapodást kötött Natura 2000 területekre vonatkozó fenntartási tervek elkészítésével kapcsolatban. Ennek értelmében a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) felé támogatási kérelmet nyújtottunk be az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 területek fenntartási terveinek készítéséhez nyújtandó támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 43/2012. (V. 23.) VM rendeletben foglaltaknak megfelelően.

Szántó-gyep (Fotó: Aczél Gergely)

A támogatási kérelmeket 2012 decemberében az MVH jóváhagyta, így elkezdődhet a közös munka. Ennek során többek közt külső szakértők bevonásával 2014 őszéig 36 db, a DINPI működési területén található Natura 2000 területre fogjuk elkészíteni a fenntartási terveket.

Általános célkitűzés

A Natura 2000 területek kijelölésének, illetve a rájuk vonatkozó fenntartási tervek készítésének általános természetvédelmi célkitűzése az ott található, a kijelölés alapjául szolgáló közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot, illetve a fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása.

A tervezés menete

A tervezés mindegyik terület esetén hasonló módszerrel fog történni. 2013 elején zajlik majd a külső szakértők, kutatók megkeresése, illetve a szerződések megkötése, valamint a jelenlegi adatbázisban található, már meglévő adatok leválogatása. Ezt követően, a vegetációs periódusban következnek a kutatások, adatgyűjtések, illetve megkezdődik az adatfeldolgozás, majd a tervkészítés első üteme (állapotjellemzések, célkitűzések és előzetes kezelési javaslatok megfogalmazása). 2014 első felében az esetlegesen még hiányzó adatok begyűjtése, illetve a tervkészítés második üteme (részletes kezelési előírások meghatározása, kezelési zónatérképek készítése) és egyeztetések zajlanak. A területen gazdálkodók megkeresése, a velük történő kommunikáció, illetve egyeztetés jelentős feladat, ez a terv készítése során már a kezdetektől folyamatosan zajlik majd. 2014 őszén a kész tervek kifüggesztésre kerülnek az érintett önkormányzatoknál, valamint a honlapra is felkerülnek.

A területek bemutatása

A fenntartási terveket 36 db Natura 2000 területre készítjük el, amelyek a DINPI működési területén elszórtan helyezkednek el. A területek mind kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek, és főképp gyepeket érintenek.
A tervezésbe bevont területek az alábbiak:

Ácsi gyepek (HUDI20001)

A terület kiterjedése 299,11 ha. Ács és Nagyszentjános közigazgatási területét érinti. A site-on belül kiszáradó láprétek, mocsárrétek, száraz homoki gyepek találhatók. A kaszálás csak részben megoldott és a felsorolt élőhelyeken belül csak a mocsár- és lápréteken van jelen. Indokolt lenne a teljes terület legeltetése és az egyes részterületeken jellemző rendszeres égetés mellőzése. A terület legfőbb természetvédelmi problémáját a kezelés elmaradása mellett a tájidegen fás- (akác, nyár, bálványfa) és lágyszárú fajok terjedése, részben az erdő-ültetvények és az azokból történő besodródás jelenti.

Adony-Perkátai löszvölgyek (HUDI20002)

A terület kiterjedése 201,19 ha. Adony és Perkáta települések közigazgatási területén helyezkedik el. A terület két völgyből áll, mindkét völgy aljában szabályozott csatorna folyik. A völgytalpakon üde kaszálórétek, a völgyoldalakban löszgyepek találhatóak, amelyekben több védett növényfaj is megtalálja életfeltételeit. A völgyfenéken kaszálnak, illetve sarjút legeltetnek, a völgyoldalakat szarvasmarhával legeltetik. Az Adony-Perkátai úttól délre található kis területrészen birkát legeltetnek. A területen szórványosan inváziós növényfajok (akác, bálványfa, keskenylevelű ezüstfa és selyemkóró) gyomosítanak. A terület délnyugati részén egy kisebb foltban üzemtervezett akácos erdő található.

Alapi kaszálórétek (HUDI20003)

A terület kiterjedése 518,6 ha. Alap, Sárbogárd és Cece települések közigazgatási területén fekszik. A területen nedves kaszálórétek találhatók, amelyek fragmentáltan, szántók között helyezkednek el. A site-on számos árok folyik keresztül. A terület mezőgazdasági művelés alatt áll, egyes részeit kaszálják, illetve a sarjút legeltetik, más részeit juhval legeltetik. A gyepek intenzív szántókkal érintkeznek, ahol gondot jelent a peremek elszántása és a vegyszer-bemosódás. A területen szórványosan megtalálható a keskenylevelű ezüstfa. Helyenként problémát okoz a gépjármű forgalom.

Alsó-Ipoly-völgy (HUDI20026)

A terület kiterjedése 2936,79 ha. Balassagyarmat, Ipolyszög, Dejtár, Patak, Ipolyvece, Drégelypalánk és Hont, valamint Tésa, Perőcsény, Vámosmikola, Nagybörzsöny, Ipolytölgyes, Letkés, Ipolydamásd és Szob közigazgatási területét érinti. A terület alapvetően két, egymástól markánsan különböző területegységre oszlik az Ipoly folyó mentén. A Középső Ipoly-völgy javát elkerülték a nagy tájátalakítások, így természetes állapotában maradhatott fenn a Nógrád megyei szakaszon. Pest megyében az Alsó Ipoly-völgy esetében a tájat az antropogén hatások jelentősen átalakították. A Középső Ipoly-völgy összterületének több mint fele rét, vagy legelő. Az erdőterületek aránya közel 10 %. Az Alsó Ipoly-völgy területének több mint negyedrésze rétként, vagy legelőként van nyilvántartva. Említésre méltó területet jelent maga a folyó, míg az erdők aránya elhanyagolható – alig éri el a 3 %-ot.
A fás társulások közül a természetvédelmi szempontból legértékesebb vegetációtípust az éger- és fűzlápok adják az égeres mocsárerdőkkel, az állományaikhoz kapcsolódó békaliliomos láptavi hínár kiemelt jelentőséggel bíró élőhelytípus. A ligeterdőket elsősorban az Ipolyt végigkísérő – sokszor csak pár fa szélességű – fűzfasor képviseli. Természetvédelmi szempontból legproblematikusabbak az akác önfenntartó állományai, amelyek elsősorban a homoki gyepeket veszélyeztetik. A nemesnyarasokat elsősorban korábbi szántókon hozták létre. A területen jelentős kiterjedésben találhatunk másodlagos cserjéseket is. A fátlan élőhelyeken a legnagyobb kiterjedést a mocsárrétek jelentik. A fátlan élőhelyeken a legnagyobb kiterjedésben a mocsárrétek jelennek meg.

Alsó-Tápió és patakvölgyek (HUDI20050)

A terület kiterjedése 1801,41 ha. Tápiószecső, Úri, Gomba, Bénye, Káva, Tápióság és Tápióbicske közigazgatási területét érinti. A területen található élőhelyek közt a legértékesebb típusok a kisebb lösztölgyes maradványok, fűz-, kőris- és égerligetek, löszgyepek, mocsárrétek, láprétek, nyílt és zárt homokpuszta-gyepek, homoki legelők. A terület nagy részén gyepek találhatók, amelyek nagy részét legeltetik (illetve néhol a kaszálás után a sarjút legeltetik). Nagyobb szántókat Tápiószecsőnél és Úrinál láthatunk. Az erdők kiterjedése minimális. A legfőbb veszélyeztető tényezők a löszgyepek becserjésedése, általános vízhiány, vízelvezetést preferáló vízgazdálkodás és az inváziós növényfajok terjedése (pl. bálványfa, selyemkóró).

Aszal-völgy (HUDI20004)

A terület kiterjedése 102,16 ha, Székesfehérvár közigazgatási területén található. A Mezőföld területén vízfolyások bevágódása mentén kialakuló löszvölgyek egyike. A völgytalpon üde kaszálórétek, a völgyoldalakban löszgyepek találhatók. Az Aszal-völgy felső harmadában egy gátakkal körülvett árvízszint csökkentő záportározó fekszik. A völgytalpon jellemző a kaszálás, a völgyoldalakat korábban legeltették, de ez megszűnt, ezért intenzív cserjésedés indult meg, elsősorban hazai fajokkal, de helyenként megjelenik az ezüstfa, a bálványfa és a fehér akác is. A legeltetés hiánya miatt kialakuló cserjésedés a löszpusztai élőhelyek degradálódását, megszűnését eredményezi. A területen üzemtervezett erdőterületek találhatók, amelyek hazai és nemesnyarasok, kis területen akácos állomány áll. A terület egyes részeit motocrossozásra használják változó intenzitással. Problémát jelent, hogy a honvédség lőszerek megsemmisítésére használja a területet, a robbantott gödröket nem temetik be.

Bársonyos (HUDI20005)

A terület kiterjedése 1209,66 ha. Császár és Mór közigazgatási területét érinti. A site három egységből áll. Az északi részterület magasabb térszínein száraz homoki gyepek vannak, míg a laposabb részeken mocsárrét maradványok találhatóak. Itt jelenleg semmilyen kezelés nem folyik, sőt egyes részterületeire akácot telepítettek. A terület legfőbb természetvédelmi problémáját a tájidegen erdő-ültetvények és az azokból történő besodródás jelentik (akác, nyár, bálványfa). A kaszálás helyenként megoldott. A déli területrészeken közel 50%-ban üzemtervezett erőállományok találhatók, amelyek vegyes összetételűek – a hazai fajokon kívül akácosok is előfordulnak. A déli egységben jellemző a gyepgazdálkodás, amely részben kaszálást, részben szarvasmarhával történő legeltetést jelent. A gyepekben szórványosan található bálványfa. A völgyoldalakban, ahol korábban feltehetőleg felhagyott gyümölcsösök álltak, az elmúlt években intenzív cserjeirtás (főként galagonya és kökény) folyt a helyi gazdálkodók által. Szórványosan, kis kiterjedésben homoki gyepek is előfordulnak. Az Által-ér völgyében, illetve a hozzá kapcsolódó vízfolyások mentén ex lege védelemre javasolt lápos területek is megtalálhatók.

Besnyői löszvölgy (HUDI20007)

A terület kiterjedése 40,99 ha, amely Besnyő és Beloiannisz települések közigazgatási területén helyezkedik el. A terület a Mezőföldön kialakult számos löszvölgy közé tartozik, vízfolyás nem folyik át rajta. A site-ot kettévágja a vasútvonal, nyugati oldalán halad el az M6-os autópálya. A két település belterületének közelében helyezkedik el, intenzív művelésű szántók határolják. A terület nagy része üzemtervezett erdő. A gyepterületeket szórványosan legeltetik, de az alulhasználat miatt terjed a fehér akác, illetve egyéb inváziós fajok.

Csépi gyepek (HUDI20011)

A terület kiterjedése 334,94 ha. Csép, Nagyigmánd és Szákszend közigazgatási területét érinti. Két nagy egységben helyezkedik el. A Csép-Nagyigmánd területegység legnagyobb részén üde nedves gyepek találhatók (többségük mocsárét, kis részben láprét), míg a Szákszend területegységben elsősorban száraz homoki gyepek találhatók. A terület legfőbb természetvédelmi problémáját a tájidegen erdő-ültetvények és az azokból történő besodródás jelenti (akác, nyár, bálványfa, fenyő). Ezek kíméletes, minimális talajbolygatással járó, őshonos fafajokra való lecserélése volna a legfőbb feladat.

Csolnoki löszgyepek (HUDI20013)

A terület kiterjedése 410,75 ha. Dorog, Csolnok és Dág közigazgatási területét érinti. A korábbi tájhasználatból adódóan szigetszerűen elhelyezkedő területfoltokból álló egység. A névadó löszgyepek mellett felhagyott szőlők, szántók, cserjések és erdőterületek is találhatók itt. A Dorogi-medence peremén lévő gyepállományok homoki gyepek, homokon kialakult sztyeprétek. A Gete-csoport területén, Csolnok és Dág környékén található gyepek löszön fejlődtek, errefelé csak néhány faj jelzi a kisebb homokfoltokat. Csolnok mellett a sziklásabb részeken sziklagyepek és sztyeprétek találhatók. A Magos-hegy déli lejtőjén a néhány művelt parcella mellett nagy területet borítanak felhagyott szőlők, amelyekbe – köszönhetően a korábbi természetközeli gazdálkodásnak – folyamatosan térnek vissza az értékes növényfajok. Az erdők állapota igen vegyes. A természetközeli cseres-tölgyesek és egyéb tölgyesek mellett sokfelé találunk ültetett fenyveseket, akácosokat, tájidegen fafajok alkotta erdőket és cserjéseket.

Debegió-hegy (HUDI20014)

A terület kiterjedése 84,7 ha. Sződliget és Sződ közigazgatási területét érinti. A Debegió-hegy uralkodó társulása a meszes talajú homokpuszta, amelynek egy része (sikertelen akáctelepítés miatt) degradált állapotú. A terület gyakori leégetése, illetve egy időben túl-, jelenleg pedig alullegeltetése, valamint az akác spontán terjedése sem tett jót a természetvédelmi szempontból figyelmet érdemlő fajoknak. A Debegió-hegy egy részét hosszú ideig legelőként hasznosították, ma – a gyengén sikerült fatelepítések után – jórészt csenevész akácos nő rajta, a még meglévő, értékes élőhelyfoltjai a korábbi intenzív legeltetés és a ma is rendszeres égetés miatt veszélybe kerültek. A Sződrákos-patak és a Debegió-hegy területeit átszelő M2-es autópálya, valamint a két területegység között áthaladó Budapest-Szob vasútvonal nagy forgalommal bírnak, jelentős ökológiai barriert jelentenek.

Duna és ártere (HUDI20034)

A terület kiterjedése 16573,52 ha. A site területén a természetes, természetszerű élőhelyek és a beépített ember területfoglalással érintett területek váltakoznak. A site egész hosszában a beépített területek kivételével a szigeteken és a parti sávban jellemzően üzemtervezett erdőterületek találhatók, amelyeket főként puhafa-, keményfa ligeterdők és telepített faültetvények (nemesnyárasok, fekete diósok) alkotnak. Kis kiterjedésben fordulnak elő bokorfűzesek, folyómenti magaskórósok, ártéri kaszáló és mocsárrétek, homoki és löszgyepek. A Duna halfaunisztikai jelentősége kiemelkedő. A kétéltű és hüllőfauna tekintetében elmondható, hogy a Duna főágában kevés faj él, sokkal nagyobb jelentősége van a mellékágaknak, amelyek a kétéltűek szaporodóhelyeként funkcionálnak. A nedves területeken számos faj megtalálható, ezek mindegyike védett. A víztest mint élőhely gerincteleneket tekintve igen értékes, fajgazdag, jelentős az áramlástűrő fajokból álló puhatestű fauna, amelyek közül 5 faj védett. A csigák táplálkozásökológiai szerepe a telelő vízimadarak szempontjából kiemelkedő. A Duna számos madárfajnak ad átmeneti, vagy állandó otthont (a Dunán 200 fölötti a rendszeres átvonulók és a többé-kevésbé ritka vendégek száma, míg a fészkelő fajok száma elég alacsony, mintegy 80 körüli), a Dunakanyar a hazai 43 Fontos Madárélőhely (Important Bird Area - IBA) egyike. A legnagyobb természetvédelmi problémát, az emberi területhasználati szándékok mellett az idegenhonos és özöngyomok megjelenése valamint terjedése jelenti. Az árterek kiváló terjedési folyosót biztosítanak idegenhonos fajoknak. A folyam erős emberi hatás alatt áll, számos település összesen több millió lakosa él a mentén. Ez a hatás az ipari, állandó lakossági, turisztikai terhelésben is jelentkezik. A hajóforgalom (teher és személyszállítás, kishajó forgalom) is jelentős, emellett a folyót több főút és vasútvonal keresztezi, határolja. A folyam árvízi hatásainak mérséklése és állandó hajózhatóságának megteremtése érdekében jelentős átalakításon esett át az elmúlt évszázadokban. Jórészt eltűntek, funkciójukat vesztették mellékágai, szigetei, a meder mesterséges megváltoztatásai a fősodor irányát sebességét módosították, a meder folyamatosan mélyül. A dunacsúnyi erőmű megépülésével a folyamatos kavicshordalék utánpótlás elakadt. A Duna és kavicsos partszakaszai rendkívül fontos ivóvízbázis funkciót is ellátnak.
A site területén mezőgazdasági hasznosítás kis területen, elsősorban kaszálásos gyepfenntartás keretében történik. Nagy területre jellemző az erdészeti hasznosítás. Jellemző a hajózás (nemzetközi hajózóút), ipari tevékenység, vízmű, vízbázis használat. Jellemző továbbá a rekreációs tevékenységek sokaságának (sporthajók, csónak, motorcsónak, jetski, horgászat, strandolás, stb.), nem ritkán kontrolálatlan művelése. Jelentős mértékű az árral érkező és visszamaradó hulladék mennyisége. A területen számos horgászegyesület és vadásztársaság működik.

Epöli szarmata vonulat (HUDI20016)

A terület kiterjedése 1577,49 ha. Nagysáp, Annavölgy, Sárisáp, Dág, Máriahalom, Gyermely, Epöl és Bajna közigazgatási területét érinti. A terület jellemző vegetációját a meredek löszlejtők fel nem szántott, és ezért természetes állapotban megmaradt löszgyepei és sztyeprétjei adják. A területet több 10 km terepmotoros útvonal hálózta be, amelyek hossza mára lecsökkent, de természetes gyepekre gyakorolt gyomosító hatásuk ma is érezhető. A múlt század közepén még kiterjedt legeltető állattartás megszűnése után ma a területen erősen érzékelhető a gyepek cserjésedése, amely a száraz gyepek védett fajai és értékes állományai szempontjából igen kedvezőtlen, beavatkozást igénylő hatás. A területen többfelé vannak tájidegen fafajokból álló erdőfoltok, ültetvények (akác, feketefenyő), ezeknek természetes fafajokra való lecserélése különösen az erőteljes spontán terjedést mutató akác esetében volna sürgető. A területen belül felhagyott mészkőbánya is található, valamint felhagyott szőlőterületek is. Mindkettő természetes szukcessziójának elősegítése fontos feladat, megakadályozva ezzel a gyomok és idegenhonos fajok terjedését.

Érd-Százhalombattai táblarög (HUDI20052)

A terület kiterjedése 24,83 ha, Érd és Százhalombatta települések közigazgatási határát érinti. Két részterületből áll: az érdi Kakukk-hegy és az Érd-Százhalombattai földvár térségéből. Az érdi Kakukk-hegy egy hajdani meredek magaspart Dunára néző lejtője, amelyen mozaikos löszvegetáció található. Az Érd-Százhalombattai földvár a Mezőföld legkeletibb táblarögének ÉK-K-i széle, illetve magaslata (Sánc-hegy). A terület egyben a térség régészetileg legjelentősebb földvára. A Kakukk-hegy feletti részeken engedély nélküli építkezések, a terület alatt beruházási igények tapasztalhatók. A terület északi felén üzemtervezett erdő található, jellemzően akác és bálványfával fertőzött lösztölgyes maradványok, amelyek közösségi tulajdonban állnak. Legjelentősebb veszélyeztető tényező az inváziós növényfajok erőteljes térhódítása, amelyek közül jelentős az akác, a bálványfa, az orgona és a kanadai aranyvessző. A földvár egy részén hétvégi házas beépítés található, az épületek tulajdonosai közművesítéssel próbálkoznak. A környező kisparcellás mezőgazdasági művelésből eredő veszélyek a túlszántás, az égetés és a műtrágyázás. A kiskertes, kisparcellás használaton túl jellemző a szabadidős terhelés is (terepmotor, quad, tábortűz). A löszpusztagyepeken legeltetés nem folyik, ami a területek degradálódását, cserjésedését eredményezi. Jelentős a jó kilátóhelyek (Sánc) taposása.

Érd-Tétényi plató (HUDI20017)

A terület kiterjedése 1164,85 ha. Biatorbágy, Sóskút, Érd, Törökbálint, Diósd, és Budapest XXII. kerületének közigazgatási területét érinti. A site hat területegységből áll. A fiatal – lajta, szarmata és a szélein pannon, pleisztocén – üledékrétegekből felépülő mészkőfennsíkba több aszóvölgy is bevágódik. A fennsíkot néhol vékony löszlepel borítja. Ennek, és a homokká aprózódó mészkőnek köszönhető, hogy középhegységi és alföldi fajok sajátos keveredése jellemzi ezeket az élőhelyeket. Legmagasabb része, a Biai-hegyek, már alacsony középhegységi jellegű, erdős terület, látványos sziklaletörésekkel. A Budapesti Agglomeráció erőteljesen fejlődő térsége – forgalmas vasútvonalak, autópályák, autóutak és a közelükben kiépülő kereskedelmi-szolgáltató övezetek, lakóparkok darabolják fel, illetve szegélyezik. A térség egykori katonai bázisai ma már döntően beépítésre szánt területek, vagy ipari célokra használt területek. Számos kisebb-nagyobb kőfejtő tagolja a tájat. A mezőgazdasági művelés, legeltetés felhagyása, a gyepek nagymértékű cserjésedése jellemző. A terület nagy része üzemtervezett erdő. Jellemző az inváziós fajok térhódítása (pl. bálványfa, fehér akác stb.).

Felső-Tápió (HUDI20019)

A terület kiterjedése 2047,64 ha. Tápiószecső, Tápióság, Szentmártonkáta, Nagykáta, Tápióbicske és Tápiószentmárton közigazgatási területét érinti. A Felső-Tápió mentén elhelyezkedő nedves réteket, illetve a vízfolyást két oldalról kísérő homokvonulatot foglalja magában. Értékesebb élőhelyek: idős telepített tölgyesek, homoki nyarasok, fűzligetek, egy helyen égerligetek, láprétek, zsombékosok, nyílt és zárt homok-pusztagyepek, homoki legelők. Tápiószecső határában kisebb-nagyobb kaszált réteket, illetve egy 100 ha-os halastavat találunk, amely a térség legfontosabb madár élőhelye. Innen egészen Tápiószentmártonig a patakot kísérő legelőkön marhát, illetve birkát tartanak, a kaszálás másodrendű. Három helyen találunk nyílt homokpusztagyepekkel borított homokbuckásokat: Szentmártonkáta-Gicei-hegy, Nagykáta-Cseh-domb, Nagykáta-Erdőszőlő. Nagykáta és Tápióbicske között egy kisebb rekreációs célú horgásztó is van. A szántók kiterjedése kicsi, az üzemtervezett erdőké viszont itt a legnagyobb a Tápió-vidéki Natura 2000 területek között.

Gerje mente (HUDI20021)

A terület kiterjedése 3343,07 ha. Pilis, Albertirsa, Ceglédbercel, Cegléd, Csemő, Nyársapát és Törtel közigazgatási területét érinti. Nagy kiterjedésű, jó állapotú élőhelyek jellemzik. Láprétek, zsombékosok, homok-pusztagyepek alkotják, a déli részen szikesekkel. A gyepeket kaszálással és legeltetéssel hasznosítják. Az ültetvényszerű nemes nyarasokban és akácosokban intenzív erdőgazdálkodás történik. Pilisen és Albertirsán horgásztó üzemel a Gerje mellett.

Gógány- és Kőrös-ér mente (HUDI20022)

A terület kiterjedése 817,73 ha. Nagykőrös közigazgatási területét érinti. Nagy kiterjedésű, jó állapotú élőhelyek jellemzik. Láprétek, zsombékosok, homok-pusztagyepek alkotják. A gyepeket csak kaszálják, legelő állat nincs. Üzemtervezett erdő nincs. Veszélyeztető tényező az általános vízhiány, a vízelvezetést preferáló vízgazdálkodás és a kaszálás elmaradása.

Gödöllői-dombság peremhegyei (HUDI20040)

A terület kiterjedése 317,62 ha. Göd, Csomád és Fót közigazgatási területét érinti. A terület három területrészből áll. Pár száz védett és fokozottan védett állatfaj, valamint több mint ötven védett és fokozottan védett növényfaj él a területeken. Területhasználatban és környezeti terhelésben a fóti (Fóti Somlyó TT) rész lényegesen eltér (sokkal intenzívebb) a csomádi és gödi részektől. A Natura 2000-es területeket közvetlenül érintő területhasználatot alapvetően szabadidős tevékenységek teszik ki, valamint erdőgazdálkodás és minimális vadászati tevékenység. Emellett a gödi terület szomszédságában bányászati tevékenységet (homok, sóder), a fóti terület közvetlen szomszédságában pedig szántóföldi gazdálkodást és lótartást folytatnak. A területen található erdők üzemtervezett erdők, jelentős részük a DINPI vagyonkezelésében van.

Hajta mente (HUDI20025)

A terület kiterjedése 5794 ha. Dány, Kóka, Tóalmás, Szentlőrinckáta, Jászfelsőszentgyörgy, Szentmártonkáta, Nagykáta, Tápiószentmárton, Farmos és Tápiószele közigazgatási területét érinti. Nagy kiterjedésű, jó állapotú élőhelyek jellemzik. Sok kisebb területegységből áll. Kóka határában láprétek, zsombékosok és egy kiterjedt égeres mocsárerdő húzódik. Tóalmásnál egy nagy homoki legelőt (Legelő-dűlő) találunk, illetve a Hajta-patak mellett, Boldogkáta-pusztánál fajgazdag zárt homok-pusztagyepeket. Szentmártonkátánál egy néhány hektáros alföldi gyertyános-tölgyes foltot ismerünk. Innen a Bíbicfészeki-ág és a Hajta-patak mentén Tápiószeléig helyezkednek el a Tápió-vidék legnagyobb szikes gyepei (pl. a nagykátai Nyík-rét). Egreskátánál kisebb pusztai tölgyes maradvány mellett szikes tavakat vannak. A jászberényi Hajta-mocsártól a farmosi Nagy-nádasig a Hajta-patak mentén 800 ha nádas terül el. A tápiószentmártoni Göbölyjáráson fajgazdag lápréteket ismerünk. A kókai Dánysári-réteket kaszálják. Tóalmáson a Legelő-dűlőt időszakosan legeltetik, Boldogkáta-pusztán van egy állandó gulya, a gyep felét kaszálják. A szentmártonkátai Székesrekeszi-legelőn juh, a nagykátai Egreskátán marha, míg a nagykátai Nyík-réten marha és ló legel. A farmosi szikeseken juhot legeltetnek. A Hajta menti nádasokat egy helyi cég évről évre aratja. Tápiószentmárton határában a Nagykáta és Vidéke Horgászegyesület kezelésében lévő kis horgásztavakat találunk. Nagyobb zárványszántók Tóalmás, Nagykáta és Farmos határában vannak. Az üzemtervezett erdők aránya minimális.

Jászkarajenői puszták (HUDI21056)

A terület kiterjedése 6968,27 ha. Törtel, Kocsér, Kőröstetétlen, Jászkarajenő, Tószeg, Tiszakécske, Tiszajenő és Tiszavárkony települések közigazgatási területén helyezkedik el. A terület nagy kiterjedésű szikes és homoki gyepek, szikes tavak és mocsarak, valamint szántók mozaikja, melyek között kisvízfolyások húzódnak. A területen két jó állapotú kunhalom is található. A szikes tómedrek és mocsarak vizes években nem hasznosíthatók, a magasabb térszíneken legeltetést (szarvasmarha, juh) és kaszálást folytatnak. A területet veszélyeztető tényezők között legmeghatározóbb az általános vízhiány, a vízelvezetést preferáló vízgazdálkodás. A terület jelentős része beletartozik az MTÉT programba, ahol a gyepkezelés célprogramban vesznek részt a gazdálkodók. A területen az inváziós növényfajok terjedése (pl. bálványfa, ezüstfa, selyemkóró) jelentős. A gyepek intenzív szántókkal érintkeznek, ahol gondot jelent a peremek elszántása és a vegyszer bemosódás. A Natura 2000 hálózatba bekerült erdők elsősorban nemes nyarasok és akácosok. Jászkarajenői 100 ha-os halastavon intenzív halgazdálkodást folytatnak.

Kelet-Mezőföldi löszvölgyek (HUDI20027)

A terület kiterjedése 315,5 ha. A Natura 2000 terület Előszállás, Mezőfalva és Nagykarácsony települések közigazgatási területén helyezkedik el. A löszvölgyek a vízfolyások bevágódása mentén kialakuló löszvölgyek közé tartoznak. A Natura 2000 terület három különálló területegységből áll. Az Előszállási löszvölgy közepén csatornázott vízfolyás folyik, mellette üde kaszálórétek, a völgyoldalban löszgyepek találhatóak. A belterülethez közel eső részen horgásztó, valamint felhagyott homokbánya található. A völgytalpat kaszálják, az oldalak állandó legeltetés hiányában cserésednek, fásodnak – elsősorban őshonos cserjefajokkal, valamint fehér akáccal és nyugati ostorfával. Eredeti löszpusztai vegetáció a völgy északi oldalán található. A területen üzemtervezett erdőterület is található. A Mezőfalvi löszvölgy mélyebben fekvő részein üde kaszálórét, illetve a vízfolyás mentén kísérő fásszárú vegetáció (fűz, nyár) található. Löszgyep csak a terület ÉK-i részén lévő ex lege védett földváron és annak közelében van. A kaszálóréteket kaszálással hasznosítják, utána a sarjút, valamint a löszgyepet birkával legeltetik. A Mezőfalváért Egyesület rendezvényeket tart a földvár területén. Nagykarácsonyi löszvölgy (Róbert-völgy, Nagy-völgy): a völgy alján üde kaszálórétek, egy kis foltban nádas, vízállásos terület található. A völgy oldalában löszgyepek, illetve nem üzemtervezett fás vegetáció – fehér akác, juharok, tölgyek – találhatóak. Az üdébb részeket kaszálják, a löszgyepeket birkával legeltetik.

Kirvai löszgyepek (HUDI20028)

A terület kiterjedése 252,28 ha. Úny és Máriahalom közigazgatási területét érinti. A Máriahalomtól (Kirvától) keletre és délkeletre eső területeket foglalja magában. Igazi löszgyepek csak kis kiterjedésben találhatók itt Máriahalom mellett (Béka-hegy). A terület fő növénytani értékét az adja, hogy itt a felszín közelében megjelenik a délre egészen Csabdiig húzódó szarmata mészkő, amely sajátos tulajdonságainak köszönhetően (dolomithoz hasonlóan mállik, sőt porlik) sajátos összetételű növénytársulások kialakulását tette lehetővé. A Máriahalomtól délnyugatra található Kirvai-erdő már önmagában is értékes, ugyanis a Gerecse keleti részén természetközeli erdők elvétve találhatók. A Török-kút közelében található az Únyi-patak forrásvidéke, ahol a Gerecse keleti felén unikálisan üde erdők is megjelennek, bennük számos, a tágabb környékről hiányzó erdei fajjal. A terület keleti részén a fő növénytani értéket szintén a szarmata mészkövön kialakult sztyeprétek adják. A területen ezen kívül tájidegen feketefenyvesek és akácosok is megtalálhatók, valamint a gyepek legeltetés megszűnése miatti erőteljes cserjésedése következtében kialakult záródó cserjések (főleg galagonyából). Máriahalom szomszédságában egy kisebb motocross-pálya található a Natura 2000 területen belül, de terepmotorozás a terület többi részén nem jellemző. Szintén itt, a völgyaljakban kisebb kiterjedésben nedves rétek, árokszegélyek találhatók, melyek élőhelyi szempontból igen értékesek. A terület kezelése szempontjából a mára jelentős kiterjedést elért zárt cserjések visszaszorítása illetve átalakítása volna a legfontosabb feladat, ezek ugyanis korábban legeltetett sztyeprétek helyén alakultak ki. Szintén fontos volna a tájidegen fafajok alkotta állományok őshonos fafajokra való lecserélése.

Mocsai ürgés legelő (HUDI20032)

A terület kiterjedése 86,26 ha, Mocsa közigazgatási területét érinti. A 2 foltban elterülő gyepek különböző értéket őriznek. A Mocsa községtől ÉNy-ra található területegységen a még fennmaradt ürge állomány megőrzése a cél, míg az északra, távolabb eső gyepen a homoki és lösz gyepek közötti átmenetet képező homoki-löszös gyeptársulás és a kiemelt értékként rajta fennmaradt magyar futrinka populáció és homoki nőszirom állományának megőrzése a cél. A homoki-löszös gyepeket a terület délkeleti részére telepített erdei fenyves és besodródó fehér akác erősen veszélyezteti. A kiváló természetességű gyepek kiterjedése folyamatosan csökken, illetve állapotuk romlik. A terület legfőbb természetvédelmi problémáját a tájidegen erdő-ültetvények jelentik.

Móri-árok (HUDI20033)

A terület kiterjedése 684,13 ha. Pusztavám, Mór, Bodajk, Fehérvárcsurgó, Moha, Szárkeresztes és Székesfehérvár közigazgatási területét érinti. A site 7 nagy és több kicsi területegységből áll, a Mór-Bodajki víz és a Gaja-patak mentén húzódik. A területek főként üde kaszálóréteket ölelnek fel, valamint a Pusztavám belterülete melletti területegység esetében, az Által-ér mentén egy ex lege védelemre javasolt mocsaras rét is található. A réteket alapvetően kaszálják. Kevés helyen bokorfüzesek is előfordulnak, illetve a Pusztavámhoz közeli egységben hazai nyáras állomány található. Ezen erdőfolton kívül nincs több üzemtervezett erdő a site-on. A mór közigazgatási területén található egységek mind helyi jelentőségű védelem alatt állnak. Némelyik területegység esetében a szántóterületekkel határos részeken akár több évtizedes elszántások is előfordulnak.

Nagylóki löszvölgyek (HUDI20036)

A terület kiterjedése 288,8 ha. A terület Nagylók és Sárbogárd közigazgatási területén helyezkedik el. A terület két különálló völgyből áll, részben víz hatására kialakult löszvölgy, részben lösz leszakadás. Északi részén több halastó és egy horgásztó található. A völgyfenéken kaszálórétek, a völgyoldalban részben akáccal fásodó löszgyepek, valamint üzemtervezett erdők helyezkednek el. A nagyobb völgyön szinte végigfut a Lóki-patak, amely jelentős állandó vízfolyás. A kisebb völgy északi részén található a Bolondvár elnevezésű ex lege védett földvár, amely tájképi és botanikai szempontból is kiemelkedően értékes. A terület nagyobb része gyep, amely mezőgazdasági hasznosítás alatt áll, több magángazdálkodó tart állatot. A völgytalpi réteket kaszálják, a sarjút szarvasmarhával és birkával legeltetik, akárcsak a löszgyepeket. A halastavak területén intenzív halgazdálkodást folytatnak, ami vízvisszatartással jár. Az üzemtervezett erdőterületek elsősorban akácosok. A gyepek intenzív szántókkal érintkeznek, ahol gondot jelent a peremek elszántása és a vegyszer bemosódás. Helyenként problémát okoz a gépjármű forgalom. A területen szórványosan inváziós növényfajok – elsősorban akác – gyomosítanak.

Nyakas-tető szarmata vonulat (HUDI20037)

A terület kiterjedése 614,22 ha. Szomor, Tök, Zsámbék és Mány közigazgatási területét érinti. A site több területegységből áll, a Gerecse keleti peremén dolomiton és szarmata mészkövön kialakult szigetszerűen elhelyezkedő természetes élőhelyeket foglalja magában. Jellemző élőhelyei a sztyeprétek és sziklagyepek, emellett kisebb kiterjedésben különböző erdők is megtalálhatók (az ÉNy-i oldalon és a tető egyes részein erdőművelés jellemző, a plató jelentős része cserjésedő gyepterület, gyümölcsös, illetve kis részben művelt vagy felhagyott szántóterület). A gyepekben számos védett növényfaj megtalálható. Az erősen terjeszkedő töviskések (felhagyott legelők) átalakítása molyhos-tölgyes mozaikokká nem megoldott a sok tulajdonos és pénzügyi források híján. Legelőként, kaszálóként történő hasznosítása helyi gazdálkodók által lehetséges. A cserjésedő gyepterületek legelőként történő - elsősorban kaszálással – hasznosítási igénye az utóbbi időben előtérbe került. A gazdálkodás lehetőségét nehezíti, hogy az állami erdőket és egy két kisebb területegységet leszámítva a terület jelentős része osztatlan közös tulajdonban van. A terület egy jelentős része helyi jelentőségű védett természeti terület. Veszélyeztető tényezők közül elsősorban a szemételhelyezést és az illegális technikai jellegű sporttevékenységet kell megemlíteni. A területen igen jelentős a bányászat. A Kakukk-hegyen korábban működött két dolomitbánya ma nem üzemel, a Zsámbék melletti murvabánya azonban igen, terjeszkedésével a magyar gurgolya állományát veszélyezteti. Az erdőállományok igen kis része természetközeli, nagy arányt képviselnek az ültetett feketefenyvesek és akácosok. Az egyik utolsó természetes állapotú cseres-tölgyest az 2000-es évek elején vágták ki. A területen jelentősek még a felhagyott szőlők és gyümölcsösök, amelyek részben gyomosodnak és cserjésednek, irányított szukcessziójukkal azonban természetvédelmi szempontból értékes területekké is alakíthatók.

Póc alja (HUDI20041)

A terület kiterjedése 61,9 ha. Bicske közigazgatási területét érinti. A site Bicske belterületével, illetve iparterülettel, az egykor tervezett Bicskei Erőmű területeivel határos. A terület vízfolyás mentén, löszvölgyekben terül el, és aszfaltozott műút vezet rajta keresztül. A völgyek alján elterülő gyepeket kaszálják, a völgyoldalak cserjésednek. A területen alapvetően hazai cserjefajok jelennek meg, azonban néhol a keskenylevelű ezüstfa is jelen van. Pár helyen előfordul illegális anyagnyerő hely (főként homok), ezeket többé-kevésbé felhagyták és jelenleg gyurgyalagok fészkelnek az oldalukban. A terület magántulajdonban van. Korábban lovaspálya kialakítását kezdték meg, de ezt abbahagyták, jelenleg motocrossosok látogatják a területet.

Ráckevei Duna-ág (HUDI20042)

A terület kiterjedése 3190,51 ha. Az ember kitartó rombolása ellenére még mindig számos védett faj él a területen. A Ráckevei Duna-ág víztömegét tekintve kb. megegyezik a Velencei tóval, partja viszont hatszor hosszabb, amelynek zöme mára beépítésre került. A lecsökkentett vízhozam és vízsebesség, valamint a beépítéssel járó szerves terhelés (csatornázás hiánya, horgászvízként iszonyatos mennyiségű etetőanyag beszórása) következtében jelentősen felgyorsult a mellékág feliszapolódása. A kotrásra vonatkozó tervek a kitermelt iszap elhelyezésének, illetve elszállításának problémáján megfeneklettek. Illegális hulladék és sittlerakások, engedély nélküli építkezések, mederbetöltések, szerves anyag terhelések, 5-600 ezer ember nyári jelenléte, vízisportok (a korábban nem tiltott nagyobb motorcsónakok hullámzása pl. a tavirózsa állományt erősen megtizedelte), az úszólápok felszabdalása horgászállások kialakítása miatt. Vannak olyan partszakaszok, ahol valóban egymást érik a stégek és egyikről a másikra átugrálva lehet a parttal párhozamosan gyalogosan haladni.

Rekettyés (HUDI20043)

A terület kiterjedése 305,68 ha. Farmos, Tápiószele és Tápiógyörgye közigazgatási területét érinti. Két fő élőhely típusa van: kékperjés láprétek, illetve a szikes legelők, amelyekből zárt homokpusztagyepek emelkednek ki. A gyepeket csak kaszálják, legelő állat nincs, nagy a zárványszántók aránya. Üzemtervezett erdő nincs. A farmosi részen több évtizede felhagyott agyagbánya-gödrök vannak, de információink szerint a bányászati jog lejárt. Potenciális szikes tavi élőhelyrekonstrukció helyei.

Sárrét (HUDI20044)

A terület kiterjedése 4108,59 ha. Nádasdladány, Sárkeszi, Sárszentmihály, Csór, Iszkaszentgyörgy és Székesfehérvár közigazgatási területét érinti. A site alapvetően egy nagy területegységet képez, amit kettévág a Székesfehérvár-Veszprém vasútvonal. A vasútvonaltól északra eső rész magában foglalja a Sárréti Tájvédelmi Körzetet. A területre a gyepgazdálkodás jellemző: főként kaszálják, valamint lóval, marhával és juhval legeltetik. A TK területén kis kiterjedésben szántó is található. A TK keleti részén egy állandó állattartó telep is működik. Kevés üzemtervezett erdő is található a site-on, ezeket leginkább vegyes, sokszor tájidegen fajok (erdeifenyő, amerikai kőris stb.) alkotják. A Nádasdladány és Sárkeszi térségében található egykori tőzegbányát rekultiválták és jelenleg vizes élőhelyként funkcionál, amelyen illegális horgásztevékenység is folyik. Sárszentmihály térségében két felhagyott mésziszapbánya is található. A régebben felhagyott bánya területén horgászat folyik, a helyi horgászegyesület felügyeletével. A nemrég bezárt másik bánya területét visszaminősítették gyepterületté és a megmaradt három bányavágatban vizes élőhelyek alakultak ki. Az Iszkaszentgyörgy felé eső észak-északkeleti részen egy jelenleg is üzemelő kavicsbányatelek található. Itt egykor katonai lőtér húzódott. A közelben egy árpád-kori földvár található. A tervezett M8-as autópálya Székesfehérvárt elkerülő szakasza az észak-északkeleti részen fogja keresztezni a site-ot.

Székek (HUDI20046)

A terület kiterjedése 3616,3 ha. A Natura 2000 terület Abony, Cegléd és Törtel közigazgatási területén helyezkedik el. A terület nagy kiterjedésű szántók közé ékelődött szikes tavak, mocsarak és gyepek mozaikja, kisebb löszgyep maradványokkal, illetve erdőfoltokkal. A szikes tómedrek és mocsarak vizes években nem hasznosíthatók, a magasabb térszíneken legeltetést (szarvasmarha, juh) és kaszálást folytatnak. A területet veszélyeztető tényezők között legmeghatározóbb az általános vízhiány, a vízelvezetést preferáló vízgazdálkodás. A terület jelentős része beletartozik az MTÉT programba, ahol a kék vércse célprogramban és a gyepkezelés célprogramban vesznek részt a gazdálkodók. A gyepek intenzív szántókkal érintkeznek, ahol gondot jelent a peremek elszántása és a vegyszer bemosódás. A területen az inváziós növényfajok terjedése (pl. bálványfa, ezüstfa selyemkóró) jelentős. Az abonyi kaszálóerdőben varjú és vércse telep található, az erdőben nem zajlik erdőgazdálkodás. A Perje-patakon horgászat folyik, ami a patak visszaduzzasztása miatt előnyös a Nagyszék vízháztartása szempontjából.

Szigethalmi homokbuckák (HUDI20045)

A terület kiterjedése 68,99 ha. Szigetszentmiklós közigazgatási területét érinti. A terület a hajdani Csepel Művek vízkútjainak védőterülete volt. Évtizedeken keresztül betonkerítéssel körbevett, ipari őrök által védett zárt üzemi terület volt. Elsődleges rendeltetése településvédelmi erdő, másodlagos rendeltetése talajvédelmi erdő. Vágásos üzemmódú, gyenge termőhelyű erdő természetes záródáshiánnyal. A fafajok közül a következők fordulnak itt elő: szürke nyár, akác, fekete nyár, bálványfa. A legfőbb veszélyeztető tényező, hogy a szomszédos lakott területek megfojtják ezt a kis természetes szigetet. A korábbi betonkerítésen már vannak kisebb-nagyobb (akár teherautóval is járható) hiányok, így nincs mechanikai akadálya az illegális sitt-, törmelék- és szemétlerakásnak. A közeli építkezéseken a pinceszintből kiemelt homok (ugyanezen bucka már beépített része) gyakran kerül a Natura 2000 terület buckaközeibe. Miután őrzés már nincs, a kerítés hiányos, így a technikai sportok nyomai is láthatók a területen.

Szomódi gyepek (HUDI20048)

A terület kiterjedése 295,04 ha. Tata, Szomód és Dunaszentmiklós közigazgatási területét érinti. A Szomód körüli homoki és vegyes homoki-löszös gyepeket foglalja magában, valamint a falu mellett elterülő nedves réteket. Ide tartozik a régóta védett „íriszkert”. A homoki gyepek foltjai egy kiterjedt akácos tisztásain találhatók. Az akác spontán újulata a gyepeket erősen veszélyezteti, azok kiterjedését folyamatosan csökkenti és természetes állapotukat rontja. A kiterjedt akácosok mellett az itt található tölgyesek természetvédelmi állapota sem túl jó. Bár található bennük több védett és jelentős növényfaj, igen elterjedtek az idegenhonos inváziós fajok, különösen az amerikai álkörmös (Phytolacca americana). Az akácosok mellett foltokban sokfelé találkozni ültetett fenyvesekkel, amelyekben egykor több ritka páfrány is megtelepedett, mára azonban ezek visszaszorultak és az ültetvények lágyszárú-szintjében leginkább különféle gyomok találhatók. A túltartott vadállomány hatásaként a Les-hegy oldalában korábban letermelt erdők nem tudtak újra erdővé alakulni, helyükön sűrű töviskes-cserjések találhatók. A terület legfőbb természetvédelmi problémáját a tájidegen erdő-ültetvények jelentik. Ezek kíméletes, minimális talajbolygatással járó, őshonos fafajokra való lecserélése a legfőbb feladat.

Tápiógyörgye-Újszilvási szikesek (HUDI20024)

A terület kiterjedése 1743,58 ha, mely Tápiógyörgye és Újszilvás települések közigazgatási területén található. A terület két fő részből áll, a tápiógyörgyei Gulya-gyepből, illetve a Tápiógyörgye és Újszilvás között elhelyezkedő szikes tavakból, szikes gyepekből. Mindkét részt változatos szikes növénytársulások jellemzik. A Gulya-gyepet kaszálják, illetve a sarjút legeltetik, a szikes tavak körüli gyepeket néhol kaszálják. Kevés a legelő állat, ezért a gyepek sok helyen alulhasználtak, ami az inváziós gyomfajok – elsősorban az ezüstfa – terjedésének kedvez. A terület veszélyeztető tényezői között meghatározó az általános vízhiány, amely a vízelvezetést preferáló vízgazdálkodásnak is köszönhető. Nagy a zárvány- és peremi szántók aránya, gondot jelent a peremek elszántása és a vegyszer-bemosódás. Üzemtervezett erdő nincs a területen.

Velencei-tó (HUDI20054)

A terület kiterjedése 1082,13 ha. Pákozd és Gárdony közigazgatási területét érinti. A site döntően a tó vízfelületének nyugati felét, illetve a parti sávot foglalja magában, nyugatról a Dinnyés-Pákozdi összekötő út, északról pedig az M7-es autópálya határolja. A területen a DINPI és az illetékes vízügyi igazgatóság koordinálásával nádgazdálkodás folyik. A nyílt vízfelületeken jellemző a horgászat. A vízszint szabályozása az egész tó területén egységesen történik. A vadgazdálkodást tekintve a vaddisznó nagyszámú jelenléte okoz problémát. A parti sávban főként északon a keskenylevelű ezüstfa jelenléte okoz gondokat. A site-on belül található a Velencei madárrezervátum TT. A területen találhatók természetvédelmi szempontból igen értékes úszólápok, illetve sok értékes állat- és növényfaj.

Forrás:

http://natura.2000.hu/hu/hirek/fenntartasi-tervek-dinpi-teruleten

Kapcsolódó linkek:
dinp.nemzetipark.gov.hu/ - DINPI honlap
jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=149028.617506 - A Natura 2000 területek fenntartási tervek elkészítéséről szóló 43/2012. (V. 23.) VM jogszabály