Füleskuvik Budapesten, egy rákoshegyi utcában

Egyetlen vonuló baglyunk, az álcázó kéregmintás miniatűr füleskuvik az elmúlt évtizedekben gyakori költőfajunkká vált. Míg az 1980-as években a Szekszárdi-dombságban és a Tihanyi-félszigeten lehetett rájuk bizton számítani, ma már szinte bárhol, akár a főváros belterületén is előfordulhatnak.

Füleskuvik (Otus scops) a lombok között (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Tegnap délután Budapest XVII. kerületében, Rákoshegyen, a Petőfi utcában sikerült lencsevégre kapni egy alig három méter magasan, a lombok sűrűjében "nappalozó" példányt. A lakók eddig nem hallották ennek a kis bagolynak melankolikus füttyét, így még nem biztos, hogy egy itt megtelepedő költőpár egyik tagját láttuk, előfordulhat, hogy átvonuló madárral volt dolgunk. 

Füleskuvik (Otus scops) a lombok között (Fotó: Orbán Zoltán).
A sűrű lombrengetegben szinte észrevehetetlenül bújik
meg ez a kis bagoly, ...


... ami véletlenül, egy éneklő zöldike keresése közben került szem elé.
(Fotó, videó: Orbán Zoltán).



 
Orbán Zoltán
 

Kapcsolódó hírek

A denevéranyák szülőközösségeket képeznek. A vadászat ideje alatt a kölyköket a szálláshelyen u.n. denevéróvodákban hagyják, ahol egymást melegítik a kicsik (kereknyergű patkósdenevér – fotó: Boldogh S.

A denevérek ősszel párzanak, a petesejt azonban csak tavasszal termékenyül meg, mikor az emelkedő hőmérséklet és az éledő rovarvilág sokkal kedvezőbb feltételeket biztosít az embrió fejlődéséhez. A terhesség alig másfél hónap, a kölykök – fajtól és az aktuális időjárástól függően – május végétől július elejéig születnek. Mivel emlősállatok, így utódaikat elevenen hozzák a...

Év madara 2022 – Sokszínű természet szavazást 41%-kal a zöld küllő nyerte, így a következő évben a harkályféléket és az erdők madarait hozzuk közelebb kicsit az érdeklődőkhöz.

Hegyesorrú denevér (Fotó: Atli Arnarson)

Európában a nagyobb termetű denevérfajok közé tartozik, egy kifejlett állat akár 25 gramm is lehet - bár ez is mindössze 6 szem kockacukor súlya. Megjelenésében, életmódjában és a veszélyeztető tényezők tekintetében nagyon hasonlít a közönséges denevérre, mellyel gyakran vegyes kolóniákat is alkot (a két fajra vonatkozó adatok „nagy Myotis” név alatt gyűlnek).