„Hadnagy” nevű jeladós szalakótánk már útban van hazafelé

Március elejével „Hadnagy”, a hódmezővásárhelyi szalakóta megindult északnak. Igaz egyelőre még lassabb tempóban, meg-megállva halad, azért már 200 km-rel északabbra van legutóbbi pihenőhelyétől.

"Hadnagy" jeladóval (Fotó: Ampovics Zsolt).

Az Okawango-delta környékét elhagyva a Zambézi-folyót követve haladt északra. A folyó árterétől keletre, egy kicsit magasabb térszínen tölti most napjait. A környék homokos talaja miatt az esős évszak elmúltával nem sok felszíni víz marad, ezért nemigen vannak erre utak és települések. A tájat a szalakóták megszokott élőhelyéhez mérten fákkal tarkított pusztaság jellemzi, kisebb-nagyobb medencékkel, melyek az esős évszakban megtelnek.


"Hadnagy" a Zambézi folyó mellett (Katt a képre az interaktív térképhez).

„Hadnagyon” kívül jelenleg további két jeladós madarunk helyzetéről kapunk aktívan információt. „Eleven” útját már tavaly is követhettük, őt az Apaj környéki pusztákra várjuk vissza. „Éganya” nevű madarunk pedig már a Dunántúlra terjeszkedő kis populáció tagja.

Tegnap „Elevenről” és „Éganyáról” is kaptunk néhány kevésbé pontos jelet, miszerint ők is elindultak. Reméljük hamarosan pontosabb információ is érkezik, ami már felkerül majd a térképre. Előzetes információink szerint „Eleven” már Mozambikban jár.


"Hadnagy" költőhelye két héttel ezelőtt (Fotó: Szűcs Péter). 

Eddigi jeladós madaraink többsége március közepén kezdte meg vonulását, „Hadnagy” kicsit korábban, már március legelején elindult.


A Zambézi-folyó (Fotó: Gerard Brown). 

Az első szalakóták érkezése április végén várható hazánkban, a vonulás azonban egészen május végéig is eltarthat, hiszen tavaly „Artúr” nevű madarunk május 21-én érkezett, míg „Eleven” május 30-án ért haza.

Szalakótavédelmi programunk a Bükki Nemzeti Park és a Kiskunsági Nemzeti Park közreműködésével valósul meg. 

Göcző Gabriella

 

Kapcsolódó hírek

Barna varangy (Fotó: Babocsay Gergely)

A kétéltűeket veszélyeztető egyik legfontosabb tényező a vizes élőhelyek eltűnése vagy leromlása. 

Az egyik főszereplőnk a 27-esnek nevezett hím hamvas rétihéja, pihenés közben (fotó: Hencz Péter)

A hamvas rétihéja fokozottan védett ritka ragadozómadarunk, a nyílt térségek vadásza. Afrikai telelőhelyeikről kora tavasszal indulnak el, hogy április elejétől újra elfoglalhassák fészkelőhelyeiket hazánkban. Síkvidéki területeink mocsár- és léprétjeit úgy tűnik kifejezetten kedvelik, fészkeiket gyakran itt építik a sűrű növényzet takarásában, a talajon. Számuk a 90-es...

Rőt koraidenevér (Fotó: Forrásy Csaba)

Hazánkban az emberek ezt a denevérfajt észlelik a leggyakrabban. Gyakran látható, hiszen nevének megfelelően korán, általában már világosban vadászatra indul és gyakran hallatja a mi fülünkkel is jól érzékelhető hangját.