A fotó mellett a farkas jelenlétének egyéb közvetett bizonyítéka is előkerült, előző nap a kép készítésének helyétől 1 km-re a helyi vadőr (H. A., akinek ezúton is köszönjük az információt, ami egy DINP szakember közvetítésével jutott el az alapítványhoz) egy valamilyen ragadozó által frissen megölt szarvasborjút talált. Másnap (azaz a kép készítésének napján) Demjén Tamással visszamentünk a helyszínre, és sikerült megtalálni a borjútetemet is. A tetemen látható egyik tiszta fognyomból DNS-mintát vettem, ez már a laboratóriumban van, remélhetőleg volt annyi nyálmaradvány a sebben, hogy abból egyértelműen azonosítani lehessen a ragadozó faját. A tetem egyébként lényegében érintetlen maradt, valami/valaki miatt a feltételezhető farkas nem tudott sokat enni belőle.

Fotó. Demjén Tamás
Szöveg: Bedő Péter