A hónap denevére: a hosszúszárnyú denevér

Közepes termetű denevérfaj, egy kifejlett állat súlya 10-14 g. Elterjedési területe óriási, eddig legalább 15 alfaját írták le. Európában főleg a kontinens déli felében fordul elő, északi elterjedésének határa Közép-Franciaország – Dél-Németország – Szlovákia vonala.

Ivó hosszúszárnyú denevér (Fotó: Estók P.)

Magyarországon évtizedekkel ezelőtt a barlangos vidékeken még közönséges volt, de korábbi szálláshelyeinek túlnyomó többségéről mára eltűnt. Komoly kolóniákat már csak az Északi-középhegység területén ismerünk.


Rövid füle és domború homloka alapján könnyű felismerni a hosszúszárnyú denevért
(Fotó: Forrásy Cs.)

Szálláshelyet szinte kizárólag barlangokban és felhagyott bányavágatokban foglal magának, bár kivételesen épületek padlástereiben is megtelepedhet. Nagy kolóniákban él, gyakran más melegigényes denevérfajokkal vegyesen. Teleléskor is szeret tömegben tartózkodni, de ilyenkor magányosan is találkozhatunk vele.


A hosszúszárnyú denevér hazai előfordulása

Röpte rendkívül gyors, akár 50-55 km/h sebességgel is képes haladni. Széles farokvitorlájának köszönhetően manőverező képessége lenyűgöző, a nagy repülési sebesség ellenére is általában közvetlenül a lombkoronaszint felett vadászik. Szálláshelyei közelében életre szóló élményt jelent a sötétben cikázó állatok szárnysuhogása.


A hosszúszárnyú denevér nagyon erősen ragaszkodik a földalatti szállásokhoz (Fotó: Boldogh S.)

A hosszúszárnyú denevérek éjszakánként óriási területet repülnek be. Különösen a nagy kolóniákban élő példányok kényszerülnek arra, hogy a táplálkozóterület eltartóképességének függvényében akár 40 km-re is eljárjanak. Tudományos vizsgálatok szerint egy-egy kölykös nőstény 20-22000 hektár nagyságú területet is használhat nyaranta. Táplálékának nagy részét éjszakai lepkék képezik. A többi európai denevérfajhoz hasonlóan a hosszúszárnyú denevér szaporodási ideje is őszre esik, de a többi fajtól eltérően nála a petesejt azonnal megtermékenyül. A téli álom alatt az embrió beágyazódása gátolt, az csak tavasszal indul fejlődésnek.


Napjainkban már nagyon kevés denevérkolóniát ismerünk a hazai barlangokban és bányákban (hosszúszárnyú és közönséges denevérek) (Fotó: Boldogh S.)

Az európai állományok többsége az elmúlt évtizedekben drasztikus csökkent, ennek legfontosabb oka a téli és nyári szállások zavarása, illetve megszűnése. Mivel ez a denevérfaj nagyon igényli a tágas berepülőnyílásokat, így szálláshelyeinek rácsos lezárással nem lehet úgy megvédeni, mint más barlanglakó fajokat. A legfrissebb tapasztalatok szerint a hazai állomány kissé megerősödött, amiben biztosan nagy szerepe van annak, hogy az elmúlt években több összeszakadás szélén álló denevéres bányavágatot is sikerült stabilizálni, és azokat a hosszúszárnyú denevérek számára is megfelelő módon lezárni.


A denevérek védelme érdekében az emberek bejutását egy bányavágatba nem csak rácsos lezárással lehet megnehezíteni (Fotó: Boldogh S.).

Kérjük, ha bármilyen denevérekkel kapcsolatos problémájuk van, akkor minden esetben egyeztessenek a területileg illetékes nemzeti park igazgatósággal, illetve forduljanak szakemberekhez!

 

Kapcsolódó hírek

Gatyáskuvik a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

A gatyáskuvik (Aegolius fenereus) rendkívül ritka kóborló és fészkelő bagolyfaj. 2021. október 19 -én egy fiatal példány került kézre a szegedi Fehér-tavon működő madárgyűrűző állomáson.

Nyilvános az európai madárfajok új Vörös Listája. Az Európában őshonos madárfajok mintegy harmadának hanyatlik az állománya - legfőképpen az élőhelyek elvesztése, az intenzív mezőgazdálkodás és halászat, valamint az éghajlatváltozás miatt.

Megrendülten tudatjuk, hogy Kállay György a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapító és örökös tagja, volt főtitkára és elnöke életének 72. évében rövid betegség után szeptember 26-án váratlanul elhunyt.