A hónap denevére: a közönséges késeidenevér

Viszonylag nagytermetű denevérfaj, egy kifejlett állat súlya akár 25 gramm is lehet. Elterjedési területe a mérsékelt égövi Európa, illetve a Közel-Kelet és Közép-Ázsia, ahol több alfaját is leírták már.

Közönséges késeidenevér (Fotó: Forrásy Csaba)

A közönséges késeidenevér (Eptesicus serotinus) hazánk egyik leggyakoribb denevérfaja, mely az ország területén viszonylag egyenletes elterjedést mutat. Búvóhelye nyáron főleg templomok, kastélyok, családi házak padlásán van, de panelépületek réseibe és burkolatok alá is betelepedik. Alkalmanként faodvakban és mesterséges denevérodúkban is előfordul, de az itt lévő állatok általában magányos hímek. Teleléskor nagyon ritkán lehet vele találkozni, mivel többnyire épületek és építmények szűk réseiben, illetve sziklahasadékokban telel. Barlangoknál ritkán, akkor is mindig a leghidegebb, bejáratközeli részeken találjuk, a melegebb szakaszokat elkerüli.


A közönséges késeidenevér hazai előfordulása

Röpte lassú, lomha, így főleg nyíltabb mezőgazdasági területeken, legelőkön, gyümölcsösökben vadászik. Települések belterületén, így kertekben, parkokban is gyakran próbál zsákmányt szerezni. Többféle stratégiával vadászik, nem csupán a levegőből, de a talajfelszínről és a növényzetről is összegyűjti nagyobb bogarakból, lepkékből álló táplálékát.


A kései denevér sötétbarna füle és arca nagyon jellegzetes (Fotó: Estók Péter)

A nyugat-európai állományok többsége az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, aminek legfontosabb oka a szálláshelyként használt épületek felújítása, valamint a faszerkezetek méreganyagokkal történő beitatása lehetett. Sokat rontott a faj helyzetén a táplálkozóterületek intenzifikálása, megszűnése is.


Az egész tetszetős kinézetű közönséges kései denevérek többsége épületekben száll meg. Gyakran a tetőgerinc alatti részen bújnak meg, így felmérésük nehéz
(Fotó: Boldogh Sándor András)

A hazai állomány alakulásáról egyelőre nincsenek számszerű eredményeink, de a biodiverzitás-monitorozó rendszer keretében vizsgált szálláshelyek egy részén egyértelmű csökkenést lehet tapasztalni. Mindenesetre elgondolkoztatóak dr. Méhely Lajos mondatai a Magyarország Denevéreinek Monográphiája című munkájában 1900-ból: „ … a síkság alkalmas pontjain, így a budapesti Városligetben és annak környékén tömegesen lép fel s különösen május havában és szeptember második felében valósággal rajzik esténkint.”. Sajnos ez ma már nem így van.

Kérjük, ha épületek átépítése során bármilyen denevérekkel kapcsolatos problémájuk van, minden esetben kérjenek segítséget, egyeztessenek a területileg illetékes nemzeti park igazgatósággal, illetve forduljanak szakemberekhez!

Kapcsolódó hírek

Vadlúdcsapatba beszálló vörösnyakú lúd a Hortobágyon (fotó: ifj. Oláh János)

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) idén novemberben – ebben a hónapban tartózkodik a legtöbb fokozottan védett vadlúd hazánkban – is megszervezte az országos vadlúdszinkront, melyhez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) számos önkéntese is csatlakozott.

Torzonborz madár párosító játék

Köszönjük Szert-Szabó Dorottyának, és kedves márkájának, a Torzonborznak, hogy csatlakozik a Gondoskodó Termék programunkhoz!

Tojó fehérhátú fakopáncs

A fehérhátú fakopáncs minden tekintetben a legérdekesebb harkály fajunk. A Harkályvédelmi Szakosztály a faj országos felmérést tűzte ki célul a 2021-22-es években. Az alábbiakban a 2021-es felmérés eredményeit mutatjuk be.