A hónap denevére: a nagyfülű denevér

A mérsékelt égövi denevérek között a kisebb elterjedési területtel rendelkező fajok közé, hazánkban a ritkább fajok közé tartozik. Európán kívül a Fekete-tenger környékén, illetve a Kaukázusban él.

A nagyfülű denevér jó állapotú erdőink fokozottan védett faja (Fotó: Forrásy Cs.)

A nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) közepes termetű faj, egy kifejlett állat súlya 7-10 gramm. Főleg hegyvidéki területekről ismerjük, de az intenzív kutatások eredményeként a közelmúltban néhányszor már alföldi erdőkből is előkerült (ezek az adatok még nincsenek rajta az elterjedési térképen).


A nagyfülű denevér hazai előfordulása

Erdőlakó faj, legfontosabb élőhelyei a melegebb tölgyesek, a gyertyános tölgyesek, illetve a bükkösök. Faodvakban tanyázik, de teleléskor barlangba és bányavágatokba is behúzódik.


Teleléskor földalatti szállásokon is találkozhatunk vele, előfordul, hogy a tél közepén, a túlhűlő faodvakból menekül ide át (Fotó: Boldogh S.)

Általában nagyon lassan, a talajhoz közeli magasságban vadászik. Rendkívül jól manőverezik, egy helyben is képes lebegni, így a talajról és a növényzetről is sokat zsákmányol.


A nagyfülű denevért legkönnyebben erdei tavacskáknál lehet megtalálni (Fotó: Forrásy Cs.)

Az állatok április-májustól foglalják el a nyári szállásként szolgáló faodvakat, általában 10-50 nőstény összeállva képez egy szülőkolóniát. A hímek ebben az időszakban magányosan élnek. A nagyfülű denevérek nagyon gyakran – akár naponta – búvóhelyet váltanak, aminek legfontosabb célja a paraziták és a ragadozók elkerülése. Ahhoz, hogy egy szülőkolónia egy adott erdőrészben hosszú távon fenn tudjon maradni, alkalmas odvak hálózatának kell a denevérek rendelkezésére állni. A megfelelő számú odú, a dinamikus búvóhelyhasználat lehetősége kulcskérdés megőrzésük szempontjából!

Nagyon helyben maradó faj, nyári és téli szálláshelyei általában egymás közvetlen közelében vannak. Kerüli a nyílt területeket, zsákmányszerzés közben sem hagyja el a fás társulásokat. Ha valahonnan eltűnik, e szokása miatt nagyon nehezen vagy egyáltalán nem képes visszatelepülni.

Az európai állományok többsége az adatok szerint csökken, aminek fő oka az erdőállományok átalakulása, illetve eltűnése. A nagyfülű denevér túléléséhez a természetes erdőszerkezetet megközelítő, az adott termőhelyre jellemző, őshonos fafajokból álló vegyes korösszetételű erdők fenntartása, a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása szükséges.

Kérjük, ha bármilyen denevérekkel kapcsolatos problémájuk van, akkor minden esetben egyeztessenek a területileg illetékes nemzeti park igazgatósággal, illetve forduljanak szakemberekhez!

Kapcsolódó hírek

Madármegfigyelés (fotó: Orbán Zoltán)

A hagyományosan október első hétvégéjére meghirdetett nemzetközi programon 2022-ben 32 BirdLife-partner ország madártani szervezete, köztük hazánk képviselője, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vett részt.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Lepkevédelmi Szakosztálya közönségszavazást hirdet 2023 Év lepkéje kapcsán. A 2023-ban először induló program keretében három jelöltre lehet szavazni. Egy nappali lepkére, a fecskefarkú pillangóra, egy éjszakai lepkére, a nagy éjjeli pávaszemre, valamint egy nappal aktív “molylepkére”, a fehérgyűrűs csüngőlepkére).  A...

A most megjelent „A világ madarainak helyzete” (State of the World’s Birds 2022) című jelentés az eddigi legaggasztóbb képet festi a madarak, és ezzel együtt a Földi élet jövőjét illetően. Az adatok szerint a madárfajok közel felének az állománya hanyatlik, számos populáció egyedszáma kritikusan alacsony. Jelenleg minden nyolcadik madárfaj a kihalás szélére sodródott.1