Hósármány
Rendszeres téli vendégként érkezik hazánkba a hósármány (Plectrophenax nivalis) október és március között. Ilyenkor érdemes nyitott szemmel járnunk szikes pusztákon, vizes élőhelyek mentén, hogy megpillanthassuk, ahogy gyommagvakat keresgél.
Nevében a sármány tag vitatott rokonságára utal a sármányfélékkel, így például a – főként hangjáról – sokak által jól ismert citromsármánnyal (Emberiza citrinella), akit a „Sors szimfóniát” idéző strófája miatt „Beethoven-madár”-ként is emleget a köznyelv. A sármány elnevezés eredeti jelentése sárga mellű. Érdekesség, hogy a szintén sárga mellű hegyi billegető (Motacilla cinerea) egyik népi neve is sármánka. Ez a sárgás színezet több sármányfajnál is megfigyelhető, a hósármány tollazata viszont feketésbarna és piszkosfehér.
Nyári és téli tollazatú hósármány (Fotók: Nagy Róbert, Kovács Norbert)
Színezete jól illik az élőhelyhez, ahol az év nagyobb részét tölti, költőterülete ugyanis hazánktól északra található – legdélibb szegélye a tundra övezete, a talajon fészkel. Jól alkalmazkodott a szélsőséges körülményekhez, a hideg ellen előnyt jelent zömök testalkata, az erős szélben rövid csüdjével a földhöz lapulva mozog.
Hósármány erős szélben táplálékot keres (Videó: Orbán Zoltán)
Írta: Dr. Benedek Veronika
