Készítsünk nyári szállást a denevéreknek!

Legyen szó a több hónapig tartó telelésről, vagy csak a nappali pihenésről, a denevéreknek mindig nagyon fontos, hogy meghúzódhassanak valami sötét, biztonságos és viszonylag kiegyenlített hőmérsékletű helyen.

Nyári szálláshely tervrajza

A nőstények ezekre a helyekre csoportosulva nyaranta szülőkolóniákban hozzák világra utódaikat is. Miután a természetes búvóhelyek (pl. idős, leváló kérgű és odvas fák) egyre fogyatkoznak, ezért a denevérek lakásügyileg is a segítségünkre szorulnak. Mesterséges odúk kihelyezésével hatékonyan támogathatjuk őket, egy gondosan megépített és jó helyre kihelyezett odú sok-sok éven át akár egy egész századnyi rovarpusztítónak otthont biztosíthat.

Milyen a jó denevérodú?

Szinte hihetetlen, de a legnagyobb hazai odú- és réslakó denevéreink is képesek egy 2-3 cm széles hasadékban megbújni, sőt, kifejezetten az ilyeneket kedvelik!

  • A jó denevérszállás jól szigetelt: külső fala vastag, viszonylag magas és résmentesen illeszkedik, hogy a lehető legkevesebb fény és huzat jusson be. Mindezek miatt praktikus, ha az odút a könnyen beszerezhető „szőrös” deszkából (2,5 cm vastag) készítjük, amit előtte hónapokon át szárítunk, hogy ne vetemedjen.
  • Belső tere osztott, a denevérek által használt rekeszeket egymástól 1,5-2,5 cm-re álló térelválasztók képezik (ezek vékonyabb lapból, rétegelt lemezből is készülhetnek, de a búvórés ne legyen nagyobb 2,5-3 cm-nél!).
  • A denevérlábaknak a belső felületek érdessége biztosítja kapaszkodófelületet, a deszkalap belsejét, a térelválasztó felszínét érdemes fűrésszel keresztül-kasul meghúzgálni.
  • A jó odú fontos része az érdes felületű „leszállópálya”, ahol landol az állat és ezen kapaszkodik fel a búvóhelyre.
  • Nagyobb odúknál, denevérházaknál a szellőzés elengedhetetlen, ezt az odú falán húzódó rések, furatok biztosítják.
  • A belső tereket nem szabad kezelni.
  • Az odú külső felszínét lenolajjal, sötétebb tónusú (pl. barna) vízbázisú vagy természetes oldószeres lazúrral kezelhetjük, ezért időjárásálló. Az ecsetelés előtt érdemes kicsit megcsiszolni, így nem vesz fel annyi felületvédő anyagot. A beázás ellen a tetőre helyezett plusz lemezfedéssel védekezhetünk. A lemezt otthoni barkácsolásnál helyettesíthetjük maradék zsindellyel, kátránypapírral.
  • Ha az illesztéseknél-vetemedésnél vagy máshol rés keletkezik az odú falán, igyekezzünk azokat tömíteni (faragasztó, parkettaragasztó, fagitt stb.)
  • Az ábrán látható odút a fedél és a hátlap találkozásánál vízszintesen felrögzített keresztléc (pl. 10*50 cm darab) segítségével oldjuk meg – ez a résmentességet is fokozza és arról is gondoskodik, hogy az odú teteje kissé kifele billenjen – az enyhén rézsútos fal így biztonságosabban bent tartja az újszülött kisdenevéreket.

Egy kisebb csoportnak már postaládányi doboz is megfelelő, a magasabb, szélesebb és több kamrával rendelkező típusok több állatot tudnak befogadni. Az alul nyitott, gondosan megépített és felületvédelemmel ellátott odúk a tavaszi darázsfészek-mentesítésen kívül éveken át nem igényelnek karbantartást. Az általunk ajánlott denevérlak nem igényel takarítást, de kihelyezésnél azzal számolni kell, hogy lakott odúból folyamatosan peregni fog a kertészkedők által igen nagyra tartott denevérguanó. Egyes odútípusokat alsó bejárati elemmel is ellátnak, ezeket évente ki kell takarítani a felgyülemlett guanótól.

Hová kerüljön a denevérlak?

Ha a denevérlakot elágazó fára, lombkoronába helyezzük, a macskák és nyestek könnyen elkapják a kirepülő állatokat, és hamar rászoknak a biztos táplálékforrásra. Ha felnyurgult törzsű fára vagy oszlopra helyezzük ki, a törzsre erősítsünk sima fémlemezből gallért, amely megakadályozza, hogy a ragadozók felkapaszkodjanak. Településeken a legideálisabb, ha épület falára, közvetlenül az eresz alá kerül az odú, ez hőháztartását is kiegyensúlyozottabbá teszi (kifejezetten kedvező, ha a nap jó részében éri a napsütés). A bőregereknek szükségük van bizonyos magasságra, hogy szárnyra kapjanak, ezért lehetőleg 3 méternél magasabbra helyezzük az odút.

A szálláshelyet és annak környékét soha ne érje lámpafény, mert a denevérek a természetes fényre is rendkívül érzékenyek, a mesterséges éjszakai világítás pedig kiváltképp megzavarja viselkedésüket.

Ha szerencsénk van, az első lakók hamar megjelennek, ugyanakkor ne csüggedjünk, ha a denevérek – rászolgálva a titokzatos jelzőre – kiismerhetetlen okokból hosszú ideig távol maradnak. Várjunk türelemmel vagy kísérletezgetve próbáljuk a legjobb helyet és odútípust megtalálni!

 

A nyári szállás tervrajzát ide kattintva tudod letölteni.