Az erdei béka többnyire éjjel aktív, de párás, nyirkos időben nappal is mutatkozhat. Táplálékát az erdő avarszintjén vagy erdei tisztásokon, sűrű növényzet között keresi. Rovarokra, férgekre, meztelencsigákra vadászik. Erős hátsó lábainak hosszú ugrásaival halad, menekülés közben a nagyobb példányok 1-2 m-eseket is ugorhatnak. Kirobbanó ugrásainak és rejtőszínének kombinációja miatt könnyen szem elől téveszthető. Peterakóhelyei a tiszta vizű, sokszor időszakos erdei tavak és tavacskák. A szaporodó egyedek az összes rendelkezésre álló víztestet kihasználják. A hímek megfelelő időjárás esetén már február végén-március elején megjelenhetnek ezeknél, a nőstények is hamarosan követik őket. Párzási időszaka elnyújtottabb, mint más korán szaporodó békáké, jellemzően április elejéig-közepéig tart. A hímek nem alkotnak kórust, lágy, halk, gyorsan, ritmusosan kattogó hangjukat nem erősíti hanghólyag. Ahol a gyepi békával együtt fordul elő, sokszor lehet vegyes fajú amplexust megfigyelni, általában az erősebb gyepi hímek karolják át az erdei nőstényeket. A két faj között ugyanakkor hibridizáció nem fordul elő. 400–2000 petéjüket a párok egyenként rakják le gömbölyded csomókba. Az átalakult kisbékák május végén–júniusban hagyják el a vizet, hegyes orrukról, hosszú, csíkos hátsó lábukról többnyire ekkor már jól felismerhetőek. Az erdei béka az ősz legvégéig aktív marad, a szárazföldön, kövek vagy fatuskók alá húzódva telel át.