A Cinkotai bányató barna varangyai

A kétéltűeket veszélyeztető egyik legfontosabb tényező a vizes élőhelyek eltűnése vagy leromlása. 

Barna varangy (Fotó: Babocsay Gergely)

A klímaváltozás egyre jobban kiszárítja a Kárpát-medencét, és az egykori vizes területeket ma száraz gyepek vagy vizet nemigen kedvelő bokrosok foglalják el. Az egykor állandó patakok csak időszakosan csörgedeznek, kiszélesedő, tavacskákat alkotó mederszakaszaik a tavasz végére kiszáradnak. Csak nem rég jött a hír, hogy a Cinkotai bányató is építési törmelék vagy felesleges föld temetőhelyévé fog válni. Bár az egykori sódernyerő „gödör” mesterséges létesítmény, a benne felszínre bukkanó talajvíz fontos szerepet kapott, amikor pótolta a megregulázott Szilas- és Rákos-patak mára teljesen száraz öntésterületeit.


Bányató képe (Fotó: Loós Panna)

Még a XX. század első felében is kétéltű-paradicsom lehetett ez a vidék, amely kánaánnak mai napig vannak hírmondói. Idén a Szilas-patak mentén az első enyhe március végi napon tömegesen indultak meg az erdei békák néhány betonteknő felé, hogy lerakják a petéiket. A Cinkotai-bányatóban több száz barna varangy (Bufo bufo) rakta le petéit. Fontos tudni, hogy a barna varangy az idén év kétéltűjének megválasztott zöld rokonával (Bufo viridis) ellentétben sokkal inkább ragaszkodik tradicionális, állandó vizű peterakó helyeihez. Generációról generációra gyűlnek itt össze a hímek és a nőstények. Sokuk kilométereket gyalogol, hogy elérje a tavat, majd kilométereket gyalogol, amikor szétszélednek, és visszatérnek oda, ahonnan jöttek. De nem csak ők, akiknek létfontosságú a tó. Vöröshasú unkák (Bombina bombina) is élnek benne. Állandó vízi életmódjuk miatt ők sem igen tudnak máshová menni. A lényeg tehát, hogy a környék e két békapopulációja ettől a tótól függ. Nem a pataktól, mert abban nem tudnak szaporodni, hiszen vize beszorítva a szűk mederbe, gyorsan szalad le, lehetetlenné téve, hogy az unkák vagy a varangyok ebihalai megmaradjanak benne.

Vöröshasú unka (Fotó: Tóth Gergely)

Barna varangyok (Fotó: Babocsay Gergely)

A Cinkotai bányató tehát kulcsfontosságú hely a környéken élő kétéltűek populációinak, és különösen a hazánkban egyre fogyatkozó barna varangynak. De számos más vízhez köthető rovar, hüllő és madár is él a tó körül. Azt javasoljuk tehát, hogy a felesleges törmeléknek más helyet (ne természetes és különösen ne vizes élőhelyet) találjanak a környék beruházói.

 

Írta: Babocsay Gergely

Elnök,  MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály

Kapcsolódó hírek

Az érdeklődők a 2 nap alatt megtanulhatják milyen eszközökkel, módszerekkel segíthetik a madarakat. Ne tartson vissza senkit, hogy nincs esetleg kertje, hiszen egy ablakpárkány is lehet madárbarát. A képzés második napján az alkotókészség kerül előtérbe, hiszen odúkat vagy etetőket készítünk, amit a jelentkezők haza is vihetnek. Persze madarak nélkül nem lenne teljes a nap,...

A hosszúfülű-denevéreknek nemcsak óriási, a fejük tetején összenőtt fülkagylóik jellegzetesek, de orrnyílásaik is, melyek felfelé néznek (Fotó: Boldogh S.)

A hosszúfülű denevérek rendkívül mókás megjelenésű, más csoportok tagjaival össze nem téveszthető bőregerek. Európában hat, hazánkban kettő, egymáshoz nagyon hasonló fajuk él.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársat keres adatbázis kezlő munkakör betöltésére, napi 4 órás munkaviszonyban.