Eurázsiai elterjedésű faj, legnagyobb európai állománya hazánkban él. Nálunk rendszeres fészkelő, de állománya évről-évre erősen ingadozó, mely leginkább az adott év csapadékviszonyaitól függ. Tápláléka vízhez kötődő gerinctelen állatokból áll, melyeket a víz fölött, esetleg a víz felszínén szedeget össze, de a víz alá sosem bukik. Főként rovarokat, azok lárváit, csigákat, ebihalakat fogyaszt. Hosszú távú vonuló, a telet Afrika trópusi részén tölti.

Élőhelye, költése:

Magyarországon a Duna-Tisza-közén és a Hortobágy szikes tavain és mocsárrétjein költ. A hazai szerkők közül a legkevesebb vízborítást, és a legsűrűbb növényzetet igényli. Kisebb kolóniákban költ. Fészkét legtöbbször zsombékokra építi, de előfordulnak úszó fészkei is. Évente egy alkalommal költ, mely során 3 tojást rak. A szülők felváltva kotlanak, és később az etetésben is váltják egymást. A fiókák fészekhagyók, azaz még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják a fészküket, és a közelben várják szüleik gondoskodását.