Eredetileg észak-afrikai, dél-európai elterjedésű madár, de mára az északi területek kivételével Európa nagy részét meghódította. A hazai állomány rövidtávú vonuló, a telet a mediterráneumban tölti, de egyes példányok enyhe teleken nálunk próbálják meg átvészelni a zord hónapokat. A tél végi enyhülés után hamar visszatérnek költőhelyükre. A hímek kora tavasszal elkezdik rendkívül kitartó éneklésüket, Nászidőszakban folyamatosan a tojó közelében maradnak és szárnyuk jellegzetes csapkodásával, valamint hullámzó röptükkel hívják fel magukra a figyelmet. Főként növényi táplálékot fogyaszt, melyben az apró magvak szerepelnek legnagyobb százalékban.

Élőhelye, költése:

Az alacsonyabb tengerszint feletti magasságban fekvő területeket kedveli, 500 méteres magasság felett már ritkán telepszik meg. Kedveli az ember közelségét. Kertekben, parkokban, útmenti fasorokban találkozhatunk vele a leggyakrabban, a zárt erdőket viszont elkerüli. Évente kétszer-háromszor költ. Apró, kerek fészket a tojó fára építi, melyhez gyökereket, fűszálakat, tollakat és a nyárfa pelyheit használja fel építőanyagként. 4-5 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik, a hím a táplálékot szerzi és a revírt őrzi.