Megjelent az Európa Fészkelő Madarainak Atlasza második kiadása

2020. december 3-án jelent meg az Európa Fészkelő Madarainak Atlasza 2. kiadása (European Breeding Bird Atlas 2, EBBA2), amely mérföldkövet jelent az európai madártani kutatások és az ezekhez kapcsolódó természetvédelmi tevékenységek terén.

Az atlasz az Európa területén fészkelő 596 madárfaj előfordulását, állománynagyágát mutatja be a 2013-2017-ig terjedő időszakot vizsgálva. A madáratlasz felmérő munkái Európa több mint 50 országában, a kontinens területét lefedő több mint 5 000 db 50*50 km nagyságú négyzetre kiterjedően, 5 éven keresztül zajlottak az Európai Madárszámlálási Tanács (EBCC) koordinálásában.

A kiadvány különlegessége, hogy a 1997-ben megjelent első Európa Fészkelő Madarainak Atlasza adatai alapján az elmúlt 30 év változását is bemutatja. Az új atlasz terepi felmérései során alkalmazott új módszerekkel, nemcsak az előfordulások/hiányok, hanem a különböző élőhelyi és klimatikus adatok felhasználásával, a fajok előfordulási valószínűségeit bemutató nagy felbontású térképek is készültek, amelyek minden eddiginél részletesebben ábrázolják a fajok főbb fészkelő területeit. Minden faj esetében a térképek mellett a szakértők tömör és lényegre törő szöveges értékelése olvasható.
 

A kis fakopáncs fejezete az atlaszban. 
 
 A terepi munkában 120 000 felmérő működött közre, nagy többsége önkéntesként, amely a világ egyik legnagyobb „citizen science”,  tehát önkéntesek által végzett biodiverzitás felmérési projektje! Az számlálók Európa szinte egész területét felmérték és immáron a kontinens keleti részeiről is pontos adatok állnak rendelkezésre a fészkelő madárfajokról.
 

Terepi felmérők munka közben. 
 

Az Európa Fészkelő Madarainak Atlasza munkáját koordináló nemzetközi kutatócsoport tagjai.
 
Az atlasz adatai alapján az is kiderül, hogy 57, eredetileg nem Európában honos faj költ Európában, ez azt jelenti, hogy minden 10. faj a világ más tájairól lett behurcolva; ezek közül 39 faj fészkelését az elmúlt 30 év során dokumentálták először.  
 
Az európai tájhasználatban bekövetkezett jelentős változások ellenére, csupán néhány honos faj tűnt el teljesen, ilyen például a rozsdástorkú guvatfürj (Turnix sylvaticus), ennek ellenére a madárvilág egészét vizsgálva az elmúlt 30 évben feltűnő átalakulások zajlottak. A honos fajok 35%-nak nőtt az elterjedési területe, például a pásztorgémé (Bubulcus ibis), a citrombillegetőé (Motacilla citreola) vagy a szerecsensirályé (Larus melanocephalus). A fajok 25%-nak azonban csökkent az elterjedési területe, például a pajzsos cankóé (Calidris pugnax), a túzoké (Otis tarda), a szalakótáé (Coracias garrulus) vagy a könyv címlapján szereplő kerti sármányé (Emberiza hortulana). Továbbá az európai fajok költési területei átlagosan 28 km-rel északabbra tolódtak.
 

A könyvben 689 térkép szerepel az állománysűrűség és költési valószínűség bemutatására 
 
A felmérések alapján készült térképek igazolják a már ismert adatokat, miszerint az állománycsökkenés leginkább a Földközi-térség, Nyugat- és Közép-Európa mezőgazdasági élőhelyeihez és a gyepes élőhelyekhez kötődő fajokat érinti leginkább.  
Ezzel párhuzamosan, ahogy a fajok elterjedési területe északabbra tolódik az erdei ökoszisztémák fajgazdagsága nő. 
 
Az adatokból az is látszik, hogy a határokon átnyúló védelmi tevékenységnek van értelme, hiszen az Európa szerte védett rétisas (Haliaeetus albicilla) elterjedése nőtt, és a vizes élőhelyek védelmére tett erőfeszítések miatt az ide kapcsolódó egyes fajok, például a gulipán (Recurvirostra avocetta) vagy a bölömbika (Botaurus stellaris) állománya is nőtt.
 
A madáratlasz együlálló példáját mutatja annak, hogy az országhatárokon túlnyúló együttműködés a természeteti értékek feltárásában közreműködő nagyszámú felmérő és a munkájukat koordináló nemzeti és nemzetközi szervezetek keretében, nélkülözhetetlen adatokkal szolgál a kontinens biológiai sokféleség megőrzése számára. A madáratlasz adatai számos további (pl. klímaváltozás, élőhelyek átalakulása,..stb) alap és alkalmazott kutatás számára biztosítanak kíváló lehetőséget.
 
Magyarországon több mint 1000 felmérő vett részt az európai madáratlasz hazai adatgyűjtésében az MME Madáratlasz programja (MAP) keretében. A hazai térképezés során, az európai atlasz számára való adatgyűjtés mellett fő cél volt, hogy az országot lefedő valamennyi 10*10 km nagyságú négyzeten felmérésre kerüljenek a fészkelő fajok és az MME keretében 1999 óta folyó Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) felmérések adatait felhasználva elkészítsük a hazai madárfajok atlaszát, amely 2021 tavaszán kerül kiadásra. A magyar madáratlaszban valamennyi hazánkban megfigyelt madárfaj (rendszeres és alkalmi fészkelő, átvonuló, telelő, ritkaság) előfordulását, állománynagyságát és állományaik változását bemutató térkép, ábra és a szakértők által készített szöveges értékelés lesz olvasható.
 

Néhány, a magyar madáratlasz tervezett ábrái közül: a mezei pacsirta előfordulása fészkelési időszakban (2014-2018), a fészkelőállomány sűrűsége, és az állományváltozás 1999-2018 között (Forrás: map.mme.hu).
 
 
 
 
A felmérés adatai dióhéjban
596 fészkelő faj 
10 év munka
120 000 terepi önkéntes (1000 magyar)
48 nemzetközi partnerszervezet
5 év terepmunka
5110 50*50 km-es négyzetből származó információ a fészkelő fajokról
11 075 000 négyzetkilométernyi vizsgált terület. 
 
A könyvről dióhéjban
556 teljes faj adatlap, további 69 faj a mellékletben
689 térkép, az állománysűrűség és költési valószínűség bemutatására (50*50 km)
222 modellezett térkép (10*10 km)
446 térkép mutat elterjedésbeli változást az előző atlaszhoz képest. 
568 új fajábrázolás 46 grafikustól
348 szerző a fajleírásoknál
960 oldal
 

A könyv korlátozott számban az MME boltjában is kapható.
 
 
 
 
Dr. Szép Tibor / Vásony Petra / Orbán Zoltán / Nagy Károly
 
 

Kapcsolódó hírek

Gatyáskuvik a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

A gatyáskuvik (Aegolius fenereus) rendkívül ritka kóborló és fészkelő bagolyfaj. 2021. október 19 -én egy fiatal példány került kézre a szegedi Fehér-tavon működő madárgyűrűző állomáson.

Nyilvános az európai madárfajok új Vörös Listája. Az Európában őshonos madárfajok mintegy harmadának hanyatlik az állománya - legfőképpen az élőhelyek elvesztése, az intenzív mezőgazdálkodás és halászat, valamint az éghajlatváltozás miatt.

Megrendülten tudatjuk, hogy Kállay György a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapító és örökös tagja, volt főtitkára és elnöke életének 72. évében rövid betegség után szeptember 26-án váratlanul elhunyt.