Ősz végi kirándulás

A legtöbb lombhullató fa már levél nélkül áll az erdőn, csak a bükkök és juharok aranylanak még helyenként. Ilyenkor a természetet járva felfedezhetjük azokat az érdekességeket, amelyeket eddig a lomb rejtett előlünk.

Őszi kirándulás (Fotók: Péter Judit, Orbán Zoltán, Benedek Veronika)

A fák csupasz ágai között ilyenkor láthatóvá váló, az ég világos hátterén kirajzolódó sötét csomókban fehér vagy sárga fagyöngyre, fészkekre vagy baktériumok által okozott göbökre ismerhetünk.


Ez a faóriássá nőtt barkócaberkenye már lehullatta ősszel vörösesre színeződő leveleit, kopasz ágait nyújtogatja az ég felé (Fotó: Péter Judit)

Az elhagyott fészkeket érdemes közelebbről is szemügyre venni. A rigók gyakran sárral vagy a kidőlt fák lassan erdei talajjá alakuló korhadékával erősítik meg fészkeiket. Az énekes rigó például igazai remekművet készít: fészkét belülről nyállal kevert farosttal simára tapasztja.


Énekes rigó fészek (Fotó: Benedek Veronika)

Az erdő alján az ősz végi esős időben még néhány gomba is tömeges lehet, mint az egyik korábbi cikkünkben is bemutatott harkálytintagomba. Az erdei pocsolyákban láthatjuk fürdeni a nálunk főként téli vendégként előforduló léprigót is.


Léprigó (Fotó: Orbán Zoltán)

A lombjukat vesztett fákat meghatározhatjuk kérgükről. A csertölgy kérge például sziklaszerűen repedezett, a kocsánytalan tölgy kérge kevésbé barázdált. A csertölgy törzsén nedves termőhelyen gyakran láthatunk ún. cserlécet vagy fagylécet.


Csertölgy és kocsánytalan tölgy (Fotó: Péter Judit)

 

A Most látható a természetben - téli kirándulásra előreláthatólag 2020 elején kerül sor. Ha szeretnél csatlakozni, figyeld az MME facebook oldalát! 

 

 

 

Írta: Benedek Veronika

 

Tevékenység: