Puszták népe - A magyar kerecsensólymok Nyugat - Afrikától Kazahsztánig

A természetvédelem kapcsán sok szó esik napjainkban a természeti rendszerek összetettségéről, azonban a legtöbb ember számára nem egyértelmű, miről van szó. A műholdas jeladókkal követett magyar kerecsensólymok – köztük Piros és Ványa – története jó példája annak, hogy milyen bonyolult és nagyléptékű az az ökológiai rendszer, amelyben mi emberek is élünk.

Két éve, még a szakemberek sem igazán gondolták volna, hogy a közép-európai kerecsensólyom-állományra az afrikai vagy a közép-ázsiai természeti környezet állapota, és ezzel összefüggésben, az ott élő emberek természetvédelmi elkötelezettsége – vagy annak hiánya – is hatással lehet. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) által vezetett magyar-szlovák kerecsensólyom-védelmi LIFE program eredményei ismét rávilágítanak arra, hogy a sikeres természetvédelmi programokhoz elengedhetetlen a széleskörű nemzetközi összefogás.

2007 és 2009 között, 46 kerecsensólyomra tettek műholdas jeladót a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a BNPI szakemberei. A nyomkövetés célja a kóborlási, vonulási útvonalak és ezen keresztül a sólymokra leselkedő veszélyek feltérképezése – annak érdekében, hogy a megszerzett információk birtokában hatékonyabb legyen védelmük. A veszélyeztető tényezők felmérése többnyire közvetett módon, a helyi kollégák, madárbarátok bevonásával történik, ugyanakkor a legnyilvánvalóbb jelzés a veszélyekre mindig egy-egy sólyom pusztulása.

 

 Piros Spanyolországban
(Fotó: Juan Sagardía).

 

Ilyen jelzés volt nemrégen a Piros nevű kerecsensólyom halála is. Ez a madár, kisebb szenzációt keltve, nem keletre, vagy délre indult el Magyarországról, mint a „rendes” kerecsenek, hanem nyugatra. Spanyolország után Afrikába indult, és az utolsó jelei Mauritánia északnyugati szegletéből érkeztek. Piros ekkor mintegy 4300 kilométerre volt Magyarországtól. Sikerült felvenni a kapcsolatot Menna Ould Mohamed Salehhel, a Banc d’Arguin Nemzeti Park helyi irodájának vezetőjével, és ő munkatársaival végül meg is találta Piros maradványait. A pusztulás okát már nem lehetett egyértelműen megállapítani, és természetes okok, valamint az ember által okozott másodlagos mérgezés egyaránt szóba jöhet. A térségben ugyanis hajókat bontanak szét, amelynek során szennyező anyagok kerülhetnek a környezetbe. A kérdés tisztázása még további vizsgálatokat igényel. Piros jeladója a spanyol kollégák segítségével már úton van Magyarország felé.

Magyar segítséggel ért viszont haza egy másik elpusztult fiatal kerecsensólyom, Ványa jeladója Kazahsztánból. Ványa a Körös-Maros Nemzeti Park területéről indult útnak 2008-ban egy hónappal kirepülése után. Két hét alatt elérte Kazahsztánt, majd jelei egyetlen helyről kezdtek el jönni, ami arra utalt, hogy Ványa valószínűleg elpusztult, 2500 kilométerre otthonától. Kazahsztánban senki nem tudott segíteni Ványával kapcsolatban. 2009-ben indultak viszont a Bakonyi Poroszkálók (http://www.bakonyiporoszkalo.fw.hu), az „Aranyembertől Attiláig” elnevezésű, magyar-kazah hagyományőrző lovas túrájukra Kazahsztánból Magyarországra. Tagjai – dr. Bencze István, Csepin Péter és Zsolnai Gábor – elhaladtak a kérdéses terület mellett, és indulásuk előtt felajánlották segítségüket. Így történt, hogy 2009 nyarán, majdnem egy évvel az eltűnés után, megkerültek Ványa maradványai is. Sajnos, ez esetben is csak feltételezni lehet, hogy a fiatal, tapasztalatlan kerecsen nem tudott zsákmányolni, legyengülve elpusztult, esetleg zsákmányul esett valamilyen erősebb ragadozónak.


A megtalálók
(Fotó: dr. Bencze István
).



Piroson és Ványán kívül került még kézre más jeladós kerecsensólyom is külföldön. Pusztult már el jeladós kerecsensólyom például áramütéstől Oroszországban, héja által Lengyelországban és több olyan külföldön eltűnt kerecsen is akad, amelyek eddig ismeretlen okból pusztultak el. A LIFE program során szerzett információk, az egyéb programok során szerzett információkkal együtt rávilágítanak az ökológiai rendszerek összetettségére és kiterjedtségére, így a nemzetközi szintű védelem szükségességére, és hazai természetvédelem fontosságára egyaránt. A kerecsensólyom közép-európai állományát tekintve, Magyarország, Szlovákia és Szerbia szerepe kulcsfontosságú. A faj hosszú távú stabilizálása és megőrzése érdekében ugyanakkor, a nemzetközi jogi együttműködésen túl, mára elengedhetetlenné vált egy széleskörű nemzetközi szintű összefogás a gyakorlati védelmi tevékenységek terén is. Az elpusztult jeladós kerecsenek felkutatásában tapasztalható együttműködés a különböző nemzetiségű szakemberek között ennek első lépése lehet.

 
 A hajó Mauritániában
(Forrás: Mahmoud Chihaoui).

 

Háttér
Az Európai Unió LIFE-Nature programjának támogatásával, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának a vezetésével közös magyar-szlovák természetvédelmi program indult a világszerte veszélyeztetett, Magyarországon fokozottan védett kerecsensólyom védelme érdekében. A program fontos része a műholdas nyomkövetés, amelyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a BNPI munkatársai végeznek.

 


 

Háttéranyagok

A kerecsensólyom
A kerecsensólyom (Falco cherrug Gray, 1834) nagytestű sólyomfaj, legközelebbi rokona az északi sólyom (Falco rusticolus). Barna színű, ölyvnagyságú, azonban annál karcsúbb, így kisebbnek tűnő ragadozó madár.

A kerecsensólyom a nyílt térségek lakója, a Közép-Európától Mongóliáig húzódó sztyeppzóna jellegzetes ragadozómadár-faja. Tipikus élőhelyei Európában a síkvidéki erdős-sztyeppek, mezőgazdasági területek, hegylábi sík vidékek. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. A kerecsensólyom, más sólyomfélékhez hasonlóan, nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürkegém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A kotlás 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.

A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambot is fogyaszt.

Európában a fiatal madarak egy része délre vonul ősszel, az ivarérett madarak egész évben a fészkelőterületen maradnak. A közép-európai kerecsenek vonulási útvonalai és a telelőterületei kevéssé ismertek. Eddig mindössze három magyar gyűrűs kerecsensólyom került meg Líbiából, egy Görögországból, illetve egyet Máltán lőttek le.

A kerecsensólyom világállományát 6-8ezer párra teszik, de a Kárpát-medence kivételével mindenhol csökken az állomány. Különösen fontos ezért az európai állomány 40%-át kitevő magyar-szlovák populáció megőrzése. Hazánkban a kerecsensólyom fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1.000.000 forint. A faj nemzetközi szinten is a legmagasabb védettségi kategóriába tartozik.  

A faj európai állományának hatékonyabb védelme érdekében, az érintett európai országok egy akciótervet állítottak össze, amely az Európai Unió kerecsensólyomra irányuló fajvédelmi tevékenységét is meghatározza.

 

„A kerecsensólyom (Falco cherrug) védelme a Kárpát-medencében”
magyar-szlovák LIFE – Nature projekt (LIFE NAT/HU/00096)

A projekt célja a kerecsensólyom magyar és szlovák populációjának megerősítése. A faj teljes európai állományát jelenleg 450 párra becsülik. Fenti két ország a teljes európai állomány mintegy 40%-ának ad otthont, ezért a Kárpát-medencei populáció megőrzése kulcsfontosságú a faj európai jövőjének szempontjából.
A projekt kedvezményezettje a Bükki Nemzeti Park, de még további tizenhat partner – köztük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – vesz rész a program végrehajtásában Magyarországon és Szlovákiában.

A populáció csökkenésének jelenleg feltételezett okai: a természetes fészkelőhelyek eltűnése, a táplálkozó területek és a táplálékforrások csökkenése vagy megszűnése, az áramütés és lelövés miatt megnőtt mortalitás, a költési siker csökkenése a természetes fészkek elhasználódása miatt, emberi zavarás és növekvő mortalitás a vonulási útvonalakon és telelőhelyeken.

A projekt célja: a vonulás során az állományt ért hatások felderítése, az állományt veszélyeztető tényezők hatásának értékelése, az állomány stabilizálódásának elősegítése rövidtávon, és a projekt tevékenységeinek eredményeképpen, a kerecsensólyom-állomány növekedésének elősegítése hosszú távon.  

 

Tevékenységek és módszerek
A kerecsensólyom-védelmi LIFE-Nature program több elemből tevődik össze, amelyek egyenként is jelentősek a faj megőrzését tekintve.

- Fészkelőhelyek biztosítása - A projekt a fészkelőhelyek védelmén, új fészkelőhelyek megteremtésén, és a potenciális fészkelőhelyeken, a kerecsensólymok számára kihelyezett műfészkekkel segíti elő a faj megerősödését.

- A mezőgazdasági támogatási rendszer és az ahhoz kapcsolódó élőhely kezelések hatásának vizsgálata  - a potenciális táplálékforrásra azzal a céllal, hogy a mezőgazgasági támogatási rendszerben minél jobban érvényesüljön a faj számára előnyös gazdálkodás támogatása

-  A legfontosabb táplálék az ürge biztosítása – A projekt során javaslat készül az ürge-barát területkezelésre az SPA területeken, valamint az agrár-környezetvédelmi programok megfelelő irányú módosítására. Emellett az ürge (Spermophilus citellus), mint a kerecsensólyom egyik fő tápláléka, visszatelepítésre kerül Natura 2000 területeken a potenciális kerecsensólyom-élőhelyekre.

- Elektromos vezetékek szigetelése – A mortalitást csökkentő tevékenységek közül a legfontosabb a veszélyes távvezeték-oszlopok szigetelése a fészkelőhelyek és a táplálkozóterületek közelében.

- Fészekőrzés – A zavarás és a fészekkilövések megakadályozása érdekében sor kerül a veszélyeztetett fészkek őrzésére.

- A vonulás során az állományt ért hatások felderítése– Az állomány változásának és a vonulás közben jelentkező mortalitás jobb megértéséhez a projekt során műholdas jeladók és nemzetközi levelezőlista segítségével térképezzük fel a vonulási utakat és a telelőterületeket.

- A környezetvédelmi tudatosság növelése – A program során felkeressük a különböző érdekcsoportokat (gazdálkodók, vadgazdák és politikai döntéshozók helyi és országos szinten), információs táblákat állítunk fel annak érdekében, hogy támogatást szerezzünk az érdekcsoportoktól a védelmi programhoz.  

- Monitoring – Egységes monitoring-rendszer kerül megszervezésre, amely pontos információkat szolgáltat mind a kerecsensólyom, mind az ürge állományának változásairól.

- Erőforrások, lehetőségek fejlesztése – A védelmi tevékenységek végrehajtásához szükséges emberi és technikai erőforrások értékelése és fejlesztése szintén a projekt részét képezi.

- Gyűrűzés - A gyűrűzés, mint a populációdinamikai és vonulás-kutatások hagyományos eleme, szintén része a programnak. A projekt során a fiatal madarakra ornitológiai és úgynevezett PIT (Passive Integrated Transponder) gyűrű kerül.

 

Várt eredmények
A projekt eredményeképpen a kerecsensólyom életfeltételei jelentősen javulnak a Kárpát-medencében. Azt várjuk, hogy a projekt végén, 2010-ben, a kerecsensólymok száma eléri a 180 párt Magyarországon és a 35 párt Szlovákiában és 2020-ra az állomány nagysága eléri Magyarországon a 210, illetve a Szlovákiában a 40 párt.

 

Európai állományadatok
Az európai állomány a tradicionális fészkelő-területeken a következőképpen alakul:

Ország Költőpárok
száma
     
  Trend
Ausztria
20 Enyhén növekvő
Bulgária 
4-10 -90%
Csehország
15-18
 30%
Grúzia
4-5 Nem ismert
Horvátország 
5
 Nem ismert, valószínűleg csökkenő
Lengyelország
0-2
 -
Macedónia
0-3 Nem ismert
Magyarország
140-145 75%
Moldávia4-7 Csökkenő
Németország
0-1
 Egyetlen ismert költés 1997-2001 között
Oroszország
(európai részek)      
10-20 -90%
Örményország 
0
 Nem ismert
Románia
8-15
 0
Szerbia
55-60 10%
Szlovákia23-25  Stabil
Törökország 50-70 Nem ismert
Ukrajna 
250-280  Növekvő

 

A Kerecsensólyom-védelmi Akcióterv alapján


Bővebb információ a www.kerecsensolyom.mme.hu oldalon.

Kapcsolódó hírek

Közönséges késeidenevér (Fotó: Forrásy Csaba)

Viszonylag nagytermetű denevérfaj, egy kifejlett állat súlya akár 25 gramm is lehet. Elterjedési területe a mérsékelt égövi Európa, illetve a Közel-Kelet és Közép-Ázsia, ahol több alfaját is leírták már.

Torzonborz madár párosító játék

Köszönjük Szert-Szabó Dorottyának, és kedves márkájának, a Torzonborznak, hogy csatlakozik a Gondoskodó Termék programunkhoz!

Tojó fehérhátú fakopáncs

A fehérhátú fakopáncs minden tekintetben a legérdekesebb harkály fajunk. A Harkályvédelmi Szakosztály a faj országos felmérést tűzte ki célul a 2021-22-es években. Az alábbiakban a 2021-es felmérés eredményeit mutatjuk be.