2016.06.06
Tápió-vidéki Helyi Csoport

Madarak és fák napja Kókán

Május 27-én reggel felkerekedtünk: kicsik és nagyok, kb. 350 gyerek, majd a Civilházhoz vonultunk, hogy részt vegyünk az MME Tápió-vidéki helyi csoportjának rendezvényén.

Köszöntő és rövid eligazítás után megismerkedtünk a nap történetével, a hazai hagyományokkal.

Azután évfolyamonként forgószínpadszerűen felkerestük az állomásokat.

Az 1. állomáson dióhéjban bemutatták az MME működését, célkitűzéseit. Elmesélték, hogyan lehet egyszerű eszközökkel madárbarát kertet kialakítani otthon, mit kell tennünk, hogy kertünkbe csábítsuk a madarakat, akik aztán szorgos munkával hálálják majd meg törődésünket. Megismertük az egyes odútípusokat és lehetséges lakóikat. Megtudtuk azt is, hogy milyen keskeny helyen befér egy denevér és mennyire fontos a madáritató. Választ kaptunk kérdéseinkre is.

A 2. állomáson a madárgyűrűzésről hallottunk előadást. Megmutatták a hálókat, a különböző méretű gyűrűket, majd a zsákból előkerült egy barátposzáta. Meghallgattuk, milyen szaporán ver a szíve. Megtanultuk, mi is az a kotlófolt és a kloáka.

A 3. állomáson a NATURA 2000 területek céljára, jelentőségére hívták fel a figyelmet.

A 4. állomás a gyurgyalag telep közelében volt. Itt távcsővel és spektív segítségével igyekeztük becserkészni a szorgos, színpompás tollazatú méhészmadarakat. Leginkább jellegzetes röptükben gyönyörködtünk.

Az 5. állomáson a Tóth gazdaság őshonos állatait (szürkemarha, mangalica, kecske stb.) néztük meg, majd a legelőn átkelve a Zsámboki út mellett álló kereszthez sétáltunk, ahol a két 1890-években ültetett hegyi juhart csodáltuk meg.(6. állomás)

Utunk a Bereg-kúthoz vezetett tovább, ahol felelevenítettük ismereteinket Kóka legrégibb víznyerő helyének történetéről, a hajdani kolostor sorsáról, a Kossuth korsóról. Elmeséltük az idén tavasszal elvégzett legutóbbi kúttisztításkor szerzett élményeinket is. Kicsit pihentünk. Előkerült a hátizsákokból az enni-, innivaló.

A 8. állomás a Zsámboki úti gólyafészek közelében volt. Felidéztük a „gólyátlanság” évtizedeit és örömünket, amikor újra gólyapár költözött és költött a faluban.

Falu- és határjáró körsétánk a művelődési ház színháztermében ért véget, ahol leadtuk az útközben megoldott feladatlapokat, majd megnéztük Gyarmathy Lívia A mi gólyánk c. dokumentumfilmjét.

A programhoz rajzpályázat is kapcsolódott: Az év madara, a haris címmel. Közel 50 szebbnél-szebb alkotást készítettek a gyerekek. Az eredményhirdetésre szombaton a Fülemülék éjszakáján került sor.

Köszönjük az élményekkel teli, szép napot és az MME –tagok munkáját!

Tóthné Balázs Edit
Fotók: Kertész László