Köztudott, hogy a fehér gólyák (Ciconia ciconia) az első visszaérkezők között vannak - a hímeket akár már tél végén, februárban láthatjuk régi fészkeiken - de talán kevesebben tudják, hogy azért nem ők a legelsők! A bíbicek (Vanellus vanellus) a telet többnyire Dél-Európában és Észak-Afrikában töltik, de már egészen korán, februárban visszatérhetnek hazánkba, és hallhatjuk jellegzetes kiáltozásukat a mezőkön. Szintén korán jönnek az ősszel akár Afrikáig is elvonuló seregélyek (Sturnus vulgaris). Március első felében olykor - a nálunk főként téli vendégként tömegesen megjelenő - fenyőrigókkal (Turdus pilaris) vegyes csapatokban figyelhetjük meg őket. Enyhe teleken előfordul, hogy ezek az egyébként korán érkező fajok el sem vonulnak tőlünk délre.

Márciusban érkezik többek között a vörösbegy (Erithacus rubecula), a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) és a barátposzáta (Sylvia atricapilla), valamint a 2021-es év madara, a cigánycsuk (Saxicola rubicola) is. Időnként ezeknek a fajoknak is előfordulnak nálunk áttelelő példányai. Jellemzően áprilisban jönnek vissza a fecskék, majd utánuk a sárgarigó (Oriolus oriolus), a kakukk (Cuculus canorus) és a gyurgyalag (Merops apiaster). Gyakori a madárvilágban, hogy a "téli pihenő" után a tavaszi vonulás a fészkelőterületek felé gyorsabban, esetleg más útvonalon is zajlik, mint az őszi - amelynek során egyes fajok akár hosszabb időt is eltölthetnek egy-egy gazdag táplálkozóhelyen.

Írta: Dr. Benedek Veronika