Tavaszi leltár készült a túzokokról!

A Magyar Túzokvédelmi Munkacsoport tagjai az idei tavasszal is szinkronizált számlálásokat végeztek a hazai túzok élőhelyeken. A két kijelölt napon a megfigyelők  átfésülték a tradicionális területeket túzokok után kutatva. Ebben az évben a második országos számolás hozta meg a szakemberek által várt eredményt, 1482 példányt vettek nyilvántartásba.

 

A március végén és április elején tartott számlálásokon már hajnaltól a terepen voltak a megfigyelésben résztvevők. Feljegyezték a látott túzok csapatok létszámát, ivarát és korát. Azt is rögzítették, hogy milyen növényeken figyelték meg őket. Ebben az időszakban többnyire gyepeken; lucerna- és gabonaföldeken; ugarokon tartózkodnak a kakasok és a tyúkok, sok időt töltve táplálkozással.

Időnként a kakasok óriási fehér pusztai virágokra emlékeztetnek, ahogy a tojókat csalogatják magukhoz; ezt hívjuk túzokdürgésnek. Ilyenkor még jól láthatóak a puszták tekintélyes madarai a növényzet alacsony magassága miatt, és a tojók sem széledtek még szét tojásaik lerakása végett, ezért lehet ebben az időszakban számba venni őket.

A Dévaványai-síkon kiugróan szép eredménnyel zárult a számlálás!  Itt összesen 559 példányt figyeltek meg, ebből 293 volt a kakasok száma. 2010-ben a második helyre került a Duna-völgyi síkság állománya 478 példánnyal. A „bronzérmes” a Hortobágy és Nagykunság lett; itt 147 egyed került a túzokvédők távcsöve elé.

Ha Ön is szeretné látni a puszták félénk madarát gyönyörű nászruhájában, vagy a kakasok dürgését, akkor tartson velünk ökotúráinkon!

Az MME ökotúráiról itt olvashat bővebben.

 

A felső kis képen dürgő túzok kakas látható (Fotó: Motkó Béla).

 

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges
adományával is hozzájárulhat a madarak
és más állatfajok védelméhez!

     

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

 

Köszönjük!

Kapcsolódó hírek

Barna varangy (Fotó: Babocsay Gergely)

A kétéltűeket veszélyeztető egyik legfontosabb tényező a vizes élőhelyek eltűnése vagy leromlása. 

Az egyik főszereplőnk a 27-esnek nevezett hím hamvas rétihéja, pihenés közben (fotó: Hencz Péter)

A hamvas rétihéja fokozottan védett ritka ragadozómadarunk, a nyílt térségek vadásza. Afrikai telelőhelyeikről kora tavasszal indulnak el, hogy április elejétől újra elfoglalhassák fészkelőhelyeiket hazánkban. Síkvidéki területeink mocsár- és léprétjeit úgy tűnik kifejezetten kedvelik, fészkeiket gyakran itt építik a sűrű növényzet takarásában, a talajon. Számuk a 90-es...

Rőt koraidenevér (Fotó: Forrásy Csaba)

Hazánkban az emberek ezt a denevérfajt észlelik a leggyakrabban. Gyakran látható, hiszen nevének megfelelően korán, általában már világosban vadászatra indul és gyakran hallatja a mi fülünkkel is jól érzékelhető hangját.