Önnek 1 perc, a gyurgyalagnak 1%-kal több esély! - 2013

A hazánkban élő 20-25 ezer pár gyurgyalag védelme kiemelt fontosságú ebben az évben. Speciális táplálkozása és fészkelési viselkedése miatt állományát ugyanis számos veszély fenyegeti.

 

KEDVES MADÁRVÉDŐ!


A magyar természetvédők és madárbarátok a 2013-as év madarának a gyurgyalagot választották.

 

A hazánkban élő 20-25 ezer pár gyurgyalag védelme kiemelt fontosságú ebben az évben. Speciális táplálkozása és fészkelési viselkedése miatt állományát ugyanis számos veszély fenyegeti.

A védelmi program célja a sikeresen költő párok számának növelése a lakossággal együttműködve: az elöregedett, benövényesedett gyurgyalagtelepek felújításával és újak létesítésével,
a fészektelepeket érintő illegális tevékenységek
felderítésével és visszaszorításával,
valamint a zavarás
megelőzésével.


Ehhez az Ön adó 1%-ára is szükségünk van!

 

Adója 1%-ának felajánlásával Ön is segítheti
szemléletformáló, felvilágosító munkánkat, az adatgyűjtést
és a terepmunkát. Így reményeink szerint nem csak fenntarthatjuk, de növelhetjük is a hazai költőpárok számát!

Személyi jövedelemadója bevallásakor Önnek csupán néhány
percbe telik kinyomtatni a rendelkező nyilatkozatot.

 

Letölthető 1% rendelkező nyilatkozat itt >>

 

Miután a nyilatkozatot borítékba tette, írja rá
nevét, címét, adóazonosító számát, majd a boríték
leragasztott fülét keresztben írja alá, hogy
nyilatkozata érvényes legyen!

 

Ne feledje, Önnek 1 perc az idejéből,
a gyurgyalagnak a túlélést jelentheti!

 

SZJA 1 százalékának felajánlása most különösen fontos számunkra,
hiszen az adótörvény változások miatt a civil szervezetek
lényegesen kevesebb támogatásra számíthatnak. Ha Ön
úgy gondolja, hogy az MME céljai és tevékenysége
fontos, kérjük, személyi jövedelemadóját idén
is ajánlja fel a madarak védelmére!

 

Köszönjük, hogy adója 1%-ával
hozzájárul a gyurgyalag
védelméhez!

 

Amennyiben szeretné megtudni, hogy az MME mire és miként
használja fel az adó 1% felajánlásokat, az erről
összeállított beszámolókat megtalálja
itt >>

 

 

Kapcsolódó oldalak


 

 

Most látható a természetben archívum

Ebben a menüpontban olvashatóak a "Most látható a természetben" menüpont korábbi bejegyzései 2011 második félévéből. A rovat írója és szerkesztője: Kincses László

2011.12.27.

Nyitni-kék
Ez az énekhang sokak számára ismerős, hiszen a széncinege kora tavasszal szokta hallatni. Ám így decemberben ha kisüt a nap, sok helyen felcsendül az ismerős hang, igaz ilyenkor még nem énekel kitartóan. A leköszönő év madaraként érdemes megismerkedni a széncinege különböző hangjaival. Beazonosítása nem minden esetben egyszerű hiszen sok különböző hanggal rendelkezik.
Ezek közül többet (12) itt lehet meghallgatni>>
Ha valaki szeretne aktívan bekapcsolódni a védelmébe, akkor a téli madáretetés kiváló alkalmat jelent, hogy segítsük a 2011-es év madarát.


2011.12.19.

Szőlő, fenyő, lép: rigók télen

A fekete rigót bizonyára senkinek nem kell bemutatni, ám annál kevesebben figyelnek fel arra, hogy mellette télen más rigók is láthatóak. Ezek a szőlőrigó, fenyőrigó, léprigó. Közülük a szőlőrigó a legkevésbé feltűnő és általában belőle kevesebb van mint a másik két fajból. A fenyőrigó és a léprigó viszont hangjával könnyen felhívja magára a figyelmet, mindkettő meglehetősen hangos és mellette sokszor is szól. A fenyőrigó legjellemzőbb hangja a "sák-sák" hang, míg a léprigó legjellemzőbb hangja egy nagyon erőteljes cserregés. Mindhárom rigó előfordulhat egy nagy csapaton belül, így akár mindhárom faj hangját hallhatjuk egy csapatból. Megjelenésükben erősen különböznek egymástól:
-a léprigó összességében világos mellű, amúgy barnás madár képét kelti bennünk
-a fenyőrigó domináns színe a szürke
-a szőlőrigó  pedig világos szemöldöksávú, oldalt narancssárgás, amúgy alul világos, míg felül barnás madár összbenyomását kelti bennünk
Bár a fenyőrigó és a léprigó fészkel is hazánkban -a szőlőrigó viszont nem-, ám télen sokkal többet lehet látni belőlük, így érdemes kihasználni az alkalmat, hogy valamely rigócsapatot megkeressük a környéken.

 

Léprigó (Fotó: Orbán Zoltán).



2011.12.12.

Ébredő természet

Bár naptár szerint tél van, az enyhe időjárás a tavaszt idézi. Ezt alátámasztva több helyen elkezdett virágozni az ezüst juhar. A megpattanó rügyek és a virágok összességében sötétbordó színt kölcsönöznek a fának.
A bodza rügyei is megpattantak sok helyen,  kis méretű hajtást és friss, zöld leveleket növesztett. És bár virágozni nem fog télen, ezek a kis, zöld "pamacsok" egész télen megmaradhatnak, majd tavasszal újra növekedésnek indulnak.
A rovarok -habár a tél nem igazán az ő évszakuk- közül számtalant láthatunk repülni ebben az enyhe időjárásban. Az avarszőnyeget figyelve pedig megállapíthatjuk, hogy így karácsony előtt alig egy héttel rengeteg pók szaladgál a levelek felszínén. Ennek leginkább a vörösbegy örül, hiszen előszeretettel kapkodja össze ezeket a pici pókokat. Érdemes megfigyelni őt e tevékenység közepette, hiszen megkapó látvány ahogyan a pókot megpillantva a fejét enyhén oldalt fordítva figyel. Majd egy szökkenéssel ott terem és felcsippenti a pókot. Nem véletlen tehát hogy a vörösbegy olyan bokrok között keresgél ahol alatta levelek is találhatóak.

 

Vörösbegy talajetetőnél (Fotó: Orbán Zoltán).


Talajetető kialakításáról -többek között a vörösbegy részére- itt lehet olvasni>>
A téli itatásról és ennek fontosságáról itt lehet olvasni>>


2011.12.05.

Kóborló énekesmadár csapatok

Az őszi-téli időszakban gyakran találkozhatunk olyan madárcsapattal amelynek egyedei több fajból állnak össze, azaz vegyes csapatot alkotnak. Jellemzően az őszapók, kékcinegék, széncinegék szoktak társulni és együtt mozognak 20-50 fős csapatokban. Ám hozzájuk társulhat barátcinege, csuszka, fakusz esetleg kis fakopáncs, sárgafejű királyka is. Ezek a csapatok legkésőbb tavasszal felbomlanak, hiszen a fészkelési időben párokra válnak az adott faj egyedei is és revírt (költőterület) foglalnak. A csapat tagjai közül az őszapók, sárgafejű királykák rendkívül bizalmasak, így egészen közelről (akár 1-2 méterről) megfigyelhetők.
 

Őszapók (Fotó: Orbán Zoltán).


Az őszapók jellegzetes hangját itt lehet meghallgatni>>
Az őszapók szívesen csipegetik a cinkegolyót, melyre akár öten is rákapaszkodnak.
Madarak etetéséről részletesen itt lehet olvasni>>



2011.11.28.

Körülöttünk költő madarak
A levelek lehullásával jól láthatóvá válnak azok a fészkek melyek a fákon, bokrokon vannak. A fészkek tavasszal és nyáron épültek ám akkor takarásban voltak és így sokszor nem is szereztünk tudomást a madarak fészkeléséről körülöttünk. Az őszi-téli csapadék és szél együttesen szinte minden énekesmadár fészket megrongál illetve megsemmisít. Így még most érdemes körülnézni hiszen néhány hét múlva talán már túl késő lesz!
A leggyakoribb madárfészkek meghatározásában segítséget ad>>
Néhány faj fészke a telet is átvészeli és következő évben más madárfaj költ benne. Erről részletesebben itt lehet olvasni>>
Valamint vannak olyan madárfajok, melyek következő évben is ugyanazt a fészket használják, sőt akár évtizedekig is lakója lehet a fészeknek.
(pl. fehér gólya)
Vannak odúban költő énekesmadár fajok is, melyeknek a fészkét -mesterséges költőodú esetén- minden télen el kell távolítani az odúból. A részletekről és az okáról itt lehet olvasni részletesen>>


2011. 11.21.

Télire érkeznek hozzánk

Sok madárfaj ősszel elvonul tőlünk melegebb helyekre -táplálékhiány miatt- ám vannak olyan fajok amelyek késő ősszel vagy télen nagy számban érkeznek hozzánk "telelni". Ahonnan ők érkeznek ott ugyanis még alacsonyabb a hőmérséklet és a jelentősebb havazások a táplálékot is befedik. Ezek a fajok jellemzően márciusban (esetleg áprilisban) hagyják el hazánkat. Ilyen tömegesen telelni hozzánk érkező énekesmadár fajok a fenyőrigó, fenyőpinty, süvöltő, csíz.
 

A téli énekesmadár vendégeink közül a süvöltő hímje a legfeltűnőbb színezetű
(Fotó: Orbán Zoltán).



2011.11.14.

Szárny nélkül is repül

Őszi időszakban sok vékony "szálat" lehet látni a levegőben, melyek repülnek. Ezeket hívják ökörnyálnak. Valójában semmi köze az ökörhöz, hanem egy pók fonaláról van szó. Ha jobban megnézzük a repülő szálat észrevehetjük, hogy az egyik végén ott van egy parányi pók is. Talán sokan úgy vélik elsőre hogy elfújta véletlenül a szél őket, ám erről szó nincs! A pók felmászik egy magaslatra -mely akár egy fűszál teteje is lehet-  és szándékosan ereszti a levegőbe a fonalát. Ezek után vár egy olyan szellőre amely belekapaszkodik a pókfonalba és elkezdi felfele mozdítani. A kis pók csak erre vár, mert ekkor elereszti a rögzítési pontját (pl. fűszál) és már viteti is magát a széllel. Hogy hova érkezik az teljesen a szélre van bízva. Így repül a pók szárnyak nélkül akár több kilométert is.
A napokban a reggeli fagyok elmúltával könnyen megfigyelhető napos időben ahogy a rengeteg pókfonál, végükön a pókkal a levegőben vitorlázik.
Van azonban olyan eset is hogy a pók már nem található meg a szálon, mert valahol útközben már elhagyta azt.


2011.11.07.

Illatok az erdőben

A fákról, bokrokról lehulló levelek a földre érve egyre vastagabb réteget képeznek. A leveleken hajnalban harmat képződik, így annak ellenére vizes lesz, hogy eső nem is hullott. A benedvesedett levéltömeg pedig ilyenkor ősszel fantasztikus illatokkal tölti meg az erdőt vagy akár egy nagyobb parkot is.
Napjainkban amikor az "élő" madárhangot CD-ről hallgathatjuk, a madármegfigyelést TV-n nézhetjük, akkor az őszi erdő illata olyan egyedülálló jelenség amit csak élőben, erdőben sétálva lehet átélni. Különböző fafajokból álló erdőkben más és más avarillatot lehet felfedezni.

 

A színeződő lomblevél az őszi táj egyik legszebb
látványossága (Fotó: Máté Bence).


A lehulló lomb a nedvesség miatt összetapad és egy összefüggő réteget képez az erdő talaján. Ez az avarszőnyeg kiváló hőszigetelő réteget képez a földön, így alatta rengeteg élőlény megtalálja életfeltételeit a hidegebb idők beállta után is.
Az apró élőlények vizsgálatához segítséget nyújt a zoom mikroszkóp és a felfedezőkészlet.


2011.10.31.

Szárnyait leszegve veszekedő széncinegék

Az ősz előrehaladtával egyre több helyen megjelennek a széncinegék (2011 a széncinege éve>>), így láthatjuk őket a házak falán kapaszkodni, szellőzőnyílásokba belesni, erkélyekre bereppeni. Élelemkeresés közben jutnak el ilyen helyekre, mivel tudják, hogy ezeken a helyeken némileg melegebb van mint máshol, így sok apró rovar bújik meg itt. Van olyan erkély ahol már el is kezdték a madarak etetését és ezt nagyon gyorsan meg is találják a széncinegék. Az etető kis területre koncentrálja a madarakat, amit a cinege védelmezni próbál más madárfajoktól vagy éppen más széncinege példányoktól. Ennek a jelenetnek mi is szemtanúi lehetünk, hiszen könnyen megfigyelhető mozdulatról van szó. Ekkor ugyanis a cinege a "betolakodó" felé fordul, testét némileg lelapítja és szárnyát kissé leereszti. Ha ez önmagában nem volt elegendő, akkor közeledni kezd feléje, úgy hogy a fentebb írt testtartását megtartja. Többszöri közeledésére a másik általában elreppen, ám sokszor csak az erkély másik oldalára, így a folyamat elölről fog kezdődni. Ha az erkélyen még "B" odú is található a széncinege számára akkor az etetőn kívül jelenleg még ezt is védelmébe veszi. Természetesen ilyenkor már nem költ, nem is igazán használja az odút -legfeljebb éjszakázásra- ám aktívan védi arra a rövid időtartamra ameddig az erkélyen tartózkodik. Az odúba olykor be is bújik, ám pár másodperc múlva elhagyja és el is reppen az erkélyről.

Az MME boltjában különböző madáretetők és a széncinege számára alkalmas fészkelőodú is vásárolható.


2011.10.24.

Érkezőben a "fekete sereg"

A hidegebb idővel együtt egyre több helyen jelennek meg a vetési varjak. Jelenleg még csak kisebb létszámban láthatóak, ám hamarosan sokkal nagyobb csapatok fognak Magyarországra érkezni keleti irányból Ukrajnából, Oroszországból. Népi megfigyelés, hogy amikor ezek a hatalmas csapatok -több millió példány- megérkezik hozzánk, akkor a következő napokban havazás várható hazánkban. Ez azzal függ össze, hogy ezeket a csapatokat a zord idő kényszeríti kedvezőbb klímájú területekre, így a táplálékot előlük eltakaró havazás az egyik ilyen, vonulást kiváltó tényező. Ez a hatalmas számú vetési varjú azonban nem nálunk fészkel, hiszen csak márciusig maradnak. Azokban az években, amikor nálunk is jelentős mennyiségű hó esik és zord az időjárás, akkor ezeknek a csapatoknak egy része tovább vonul délnyugati irányba. Ha azonban -és ez a jellemzőbb- nem különösebben kemény a tél nálunk akkor tavaszig is kitartanak ezek a nagy csapatok.
A varjak megfigyelésekor az egyik legérdekesebb, amikor valamilyen táplálékot rejt el. Jellemzően diót, fekete diót, mogyorót. Ezt olyan ügyesen teszi, hogy sokszor nagyon nehéz megtalálni a földbe rejtett diót. Ha később ő maga sem találja meg akkor kis szerencsével diófa nőhet fel ott ahol a közelben egy diófa sem volt ezidáig. Ilyenkor mindig tudhatjuk hogy valamelyik varjúnak köszönhetjük meg a ténykedését.
Hogy a vetési varjú hogyan segít más élőlényeknek (pl. fülesbagoly, kék vércse, vörös vércse) arról itt lehet olvasni>>

 

A "fekete sereg" egyik tagja: vetési varjú (Fotó:Lóki Csaba).


A vetési varjú csapatokban lényegesen kisebb létszámban ugyan de megfigyelhetőek a csókák, dolmányos varjak, parlagi galambok.
A varjakon kívül más madár élelemrejtését is meg lehet figyelni, erről 2011.09.19-es bejegyzésben lehet olvasni.

Azok számára akiket érdekel a természet megfigyelése, a körülöttünk élő természet ezernyi érdekessége, ajánljuk az Új amatőr természetbúvár c. könyvet>>


2011.10.17.

Őszi színek

Ősszel a lombhullató fák, bokrok felkészülve a télre lobjuktól megválnak és a földre hullajtják. Ezt azonban ahány növény annyi féle módon teszik. Az őszi lombszínek közül leginkább a pirossá, vörössé váló színek tűnnek fel számunkra. Azonban vannak olyan növények -mint például egyes kőrisek- amelyeknek a levele nem színeződik, hanem zölden hullik le. Vannak olyanok is amelyeknek a színe sárgára vált, majd narancsossá, végül bordó színezetű lesz. Ez a színváltás azonban időjárás függő is, így leginkább a hőmérséklet és csapadék függvénye. Szép hosszú napos ősz alkalmával szebben szoktak színeződni a fák -erre láthatunk most is példákat- míg hűvös, csapadékos ősz esetén nem alakulnak ki olyan szép színek. Legszebben színeződő növényeink közé tartozik a cserszömörce és a kecskerágó. Erdőben, de akár autópályák mentén haladva is feltűnik a cserszömörce vöröses, bordós színe, mely a napokban éri el -égtájtól függően- a teljes színpompáját.


2011.10.10.

Vörösbegyek mindenfelé

Az elmúlt héten bokrosok mellett sétálva sokszor felhangzott egy jellegzetes, finom hang, amely így adható vissza emberi szóval: cikk-cikk. Ez a vörösbegy riasztó hangja. Jellemzően a bokrok aljából hallható, majd ezt követően alacsonyan a következő bokorba reppen. Ekkor mintha elveszne, hiszen ilyenkor legtöbbször a hátát mutatja felénk, amely barna színű, így az ágak között szinte láthatatlanná válik. Hamarosan azonban ismét felhangzik a cikk-cikk hang, amellyel elárulja mely bokorban rejtőzik ezúttal.
Pár héttel ezelőtt még nem lehetett ennyi vörösbegyet látni, ám most mintha lépten-nyomon feltűnnének. Ennek oka, hogy a vörösbegy vonulásban van, így az északabbról érkező és délebbre tartó példányok hazánkon most vonulnak keresztül. Ezért a következő 1-2 hétben szokatlanul sok vörösbeggyel lehet majd találkozni.
A "cikk-cikk" hangján kívül még most ősszel alkalmanként az énekhangját is hallhatjuk a reggeli órákban, mely itt hallgatható meg>>
Énekhangot adó vörösbegy plüssmadár oktatási és más célokra az MME boltjában vásárolható.

 

Vörösbegy (Fotó: Orbán Zoltán).


A vörösbegyen kívül még az énekes rigót lehet könnyedén megfigyelni a következő hetekben, mert ez a faj is most vonul keresztül hazánkon.

Énekes rigó (Fotó: Orbán Zoltán).


2011.10.03.

Sáskák és velük táplálkozó madarak

Nyár végén, ősz elején majd mindenkinek feltűnik, hogy a rövid füvű gyepeken rengeteg a sáska, szinte mozog a talaj tőlük. Ilyenkor sokan elgondolkodnak, hogy vajon eddig hol voltak, hiszen eddig nem voltak ott láthatóak. A valóság az, hogy ott voltak csak sokkal kisebb méreteik miatt nem tűntek fel. A sáskák kifejléssel fejlődnek, ami azt jelenti, hogy a petéből kikelő lárva szinte teljesen ugyanúgy néz ki mint a felnőtt rovar csak kisebb annál.
A sáskák sok madárnak táplálékként fontosak, így nyár folyamán pl. a gyurgyalagok, szalakóták, tövisszúró gébicsek, seregélyek sokat zsákmányolnak belőlük.

 

Tövisszúró gébics hímje (Fotó: Máté Bence).



Nyár vége felé gólyáink is nagy számban fogyasztják a sáskákat, szöcskéket a hosszú Afrikai útra készülődve.
A sáskák a következő hetekben még könnyen megfigyelhetőek lesznek, így érdemes egy rövid sétát tenni egy közeli, rövid füvű gyepen. A lábunk elől felugró sokféle rovarfaj közül kék szárnyú és piros szárnyú sáskák is lesznek, így érdemes figyelni a felreppenő rovarokra.



2011.09.26.

Házi rozsdafarkú éneke
A kellemes őszi időjárás is közrejátszik abban, hogy több madárfaj éneke gyakran hallható mostanában. Ezek közé tartozik a házi rozsdafarkú is, amely jellemzően települések házai, épületei környékén, tetején mozog. Felismerése rendkívül egyszerű, mert gyakorlatilag az egyetlen madárfajunk amely házak tetején, esőcsatornák szélén rezegteti a faroktollait és sokszor bókol (lábait berogyasztja, "guggol"). Mérete a verébhez hasonló. A hangja alapján is könnyen fel lehet ismerni egy kis gyakorlással, hiszen az éneke olyan, mintha a közepén a madár berekedt volna. Érdemes a napokban REGGEL egy kis időt szánni rá, hogy meghallgassuk,  mert sokszor fogja hallatni jellegzetes hangját.

A házi rozsdafarkú éneke itt hallgatható meg>>
Kép és rövid ismertető itt olvasható róla>>

További gyakoribb madárfajok melyeknek éneke most ősszel ismét hallható, a nyári csendet követően: csilpcsalpfüzike, fekete rigó, vörösbegy.


Madárodú lakói
A költési időszak már elmúlt ám a madárodúknak ilyenkor is vannak lakói. Sőt sok olyan fajjal találkozhatunk most amellyel a madarak költési időszakában ritkán. Így érdemes most még ősz elején levenni és belenézni a madárodúkba, mert lehet, hogy egy mogyorós pele fog szembenézni velünk.

 

Egyik legkedvesebb kisemlősünk a mogyorós pele (Fotó: Bajor Zoltán).


A pele ugyan hasonlít az egérre, ám az egértől eltérően a farka szőrös. Nála sokkal gyakoribb odúfoglaló faj ebben az időszakban a fülbemászó, amely nevével ellentétben nem mászik bele az ember fülébe. Egyes helyeken csodaszépen csillogó rózsabogarakat is lehet találni az odúban, méghozzá látszólag halott állapotban. Ők azonban élnek, ám telelésre készülődve behúzódnak az odúba és tetszhalott állapotban vészelik át a telet. Ha tudjuk, kíméljük meg őket és hagyjuk őket áttelelni a fészekanyagban. Ebben az esetben az odú kitakarításától el lehet tekinteni ősszel és tavasszal miután az albérlők elhagyták az odút sort lehet keríteni a takarításra.
További fajok amelyek előfordulnak gyakrabban az madárodúkban: hangyák, lepkefajok, méh, darázs, denevér, pókok, erdei egér.


Hogy miért kell kitakarítani minden évben az odút arról itt lehet olvasni>>
Ha valaki szeretné hazánk kisemlőseit kicsit jobban megismerni, Schmidt Egon: Kisemlősök c. könyvét tudjuk javasolni>>



2011.09.19.

"Tollas erdész"
Tölgyerdőben járva látható, hogy a makkok elkezdtek hullani. A következő időszak sok állat számára a bőséget jelenti a makkok által. Egyik ilyen hazai madárfajunk a szajkó vagy más néven "tollas erdész". Becenevét onnan kapta, hogy ilyenkor tölgymakk hullás idején rengeteg makkot rejt el, jellemzően egyesével. Ezeket a levelek alá, repedésekbe vagy maga által készített kis méretű lyukakba rejti. Később a tél folyamán -amikor táplálékban szűkölködik- felkeresi ezeket a rejtekhelyeket és meglepően sokat meg is talál a makkok közül, akár a hó alatt is. Azonban ha nem szükséges számára ez a kiegészítő táplálék a tél folyamán vagy csak egyszerűen nem találta meg, akkor az elrejtett (tulajdonképpen elvetett, elültetett) tölgymakk kihajt és szerencsével fává növekedhet. Ezzel a "faültetéssel" érdemelte ki a "tollas erdész" becenevet. Az erdő természetes megújításában így  nagy szerepet játszik, hiszen egy szajkó több száz vagy akár több ezer makkot rejt el ősszel, amelyből sok facsemete nőhet. A szajkót ilyenkor könnyebben megfigyelhetjük a tölgyerdőben, érdemes hát egy kis időt szánni rá és meglesni e tevékenysége közben. Sokszor több példány együttesen dolgozik és hordja el a makkot az erdő egy kiszemelt szegletébe.

 

Kék szárnyfoltjáról könnyen felismerhető a szajkó (Fotó: Orbán Zoltán).


A szajkó 3 különböző hangjelzése itt hallgatható meg>>

A madarak hangjainak felismeréséhez nagy segítséget jelent Zsoldos Árpád "Madárdalok Magyarországról" című CD sorozata, mely itt tekinthető meg>>



2011.09.12.

Apró gyíkok
Nyár végén tömegesen láthatóak a fiatal gyíkok, amelyek alig kisujj hosszúságúak. Testfelépítésükben megszólalásig azonosak a felnőtt példányokhoz és éppen olyan ügyesen, gyorsan menekülnek. Reggelente valamilyen kiszögelési ponton találkozhatunk velük leggyakrabban, ahol igyekeznek a nap energiáját kihasználva elérni az "üzemi hőmérsékletüket". Leginkább a zöld gyík, fali gyík, fürge gyík fiataljait láthatjuk. Ne próbáljuk megfogni őket mert védekezésképpen a farkukat "ledobhatják". Ez a furcsa öncsonkítás az izmok hirtelen megfeszítésével történik és a gyík életét mentheti meg valós veszély esetén, hiszen a leváló farokdarab tekergőző mozgása leköti a támadó figyelmét, így tulajdonosa el tud menekülni. Hazánkban minden hüllő és kétéltű védett!
A zöld gyík életmódjáról, felismeréséről, életérről itt lehet olvasni>>
A fürge gyíkról részletesebben itt lehet olvasni>>
A fali gyíkról részletesebben itt lehet olvasni>>
A többi hazai hüllőfajról itt lehet olvasni>>

 

Fali gyík (Fotó: Orbán Zoltán).



2011.09.06.

Felhőnyi madár
Nagyobb nádasok közelében estéhez közeledve kisebb-nagyobb madárcsapatok jelennek meg. Ezek a csapatok néha szó szerint felhő méretűekre is növekedhetnek. A madárfaj amely ekkora csapatokat alkot, nem más, mint a seregély. A seregélyek esti "behúzását" (beülésük az éjszakázó helyre) hatalmas ricsaj is kíséri. Ez a madárkoncert hol halkabban, hol hangosabban hallható és egyik érdekessége, hogy egyik pillanatról a másikra teljesen elnémul, hogy aztán 1-2 másodperc szünet után ismét hatalmas zsivajjal kezdjen énekelni a több ezer madár. A nádas felett még nagy csapatokban láthatóak a füstifecskék, akik a seregélyhez hasonlóan szintén a nádasokban töltik az éjszakát.

 

A seregélyt nagyon jó hangutánzó képessége és különösen szépen
csillogó, pettyes tollruhája teszi különlegessé (Fotó: Máté Bence).


A seregély hangorkánja és hangutánzó képessége itt hallgatható meg>>

Hazánkban élő 3 fecskefajról -2010. év madarai- bővebben itt olvashat>>



2011.08.29.

Utoljára látható

Az ősz közeledtével több madárfaj már a héten búcsút int hazánknak és csak következő év tavaszán láthatjuk őket viszont. Legszínesebb madaraink, mint a gyurgyalag, szalakóta, búbos banka, sárgarigó is az elköszönök közé tartozik, így ha idén még szeretne velük találkozni, most a héten érdemes kirándulást tenni.
 

Trópusi színekben pompázó madarunk a gyurgyalag (Fotó: Spring Alive).


2011.08.22.

Megrágott fenyőtobozok a földön

Fenyőfák alatt járva rengeteg megrágott tobozt lehet mostanában látni, amelyeknek általában a csúcsa marad csak meg. Egy-egy fa alatt akár tucatszám lehet látni ezeket a csonkokat. Mellettük rengeteg levélpikkely is látható. A tettes nem más, mint a közönséges -vagy vörös- mókus. A fákon növekvő tobozokat mancsai közé veszi, majd szabályosan "lehámozza", miközben a levélpikkelyek szerteszét hullanak a fák alatt. Végül -amikor már végzett a tobozzal- a toboz csonkját is ledobja, ami így felhalmozódik a fák alatt. A tobozon a mókus fogának a nyomai is láthatóak.
 

Mókus (Fotó: Orbán Zoltán).



2011.08.15.

Cinege csapatok a kertben

Nyár végéhez közeledve megjelentek a kisebb széncinege csapatok a kertekben illetve erkélyeken. Sokan ezt a viselkedést úgy értelmezik, hogy éhesek a cinegék és el kell kezdeni az etetésüket. Ám ilyenkor a kóborló kis csapatok sok furcsa helyen megjelennek és körülnéznek, keresgélnek. Etetésüket még nem kell megkezdeni ebben az időszakban, erre csak a fagyok beálltával van szükség.
A széncinege az őszi-téli időszakban csapatosan mozog, sokszor más madárfajokkal együtt (őszapó, barátcinege, fakusz).



2011.08.08.

Gyülekező gólyák

A fehér gólyák gyülekezését mostanában lehet megfigyelni a számukra megfelelő táplálkozó területeken. Augusztus 20-a körül útnak induló fehér gólyáink Afrika felé veszik az irányt, ám előtte kisebb-nagyobb csapatokban láthatóak. Ilyen alkalmakkor 20-50 fős csapatok is kialakulnak, ami különleges megfigyelési lehetőséget jelent. A hazánkban költő madarakról érdemes tudni, hogy ugyan Afrikában telelnek, azonban ide nem a Földközi-tenger felett -azt átrepülve- jutnak el, hanem a Boszporusz-szoroson (Törökország) keresztül. Ez a hatalmas kerülő azonban nem ok nélküli, ugyanis a gólyák -hasonlóan több más nagy szárnyfelülettel rendelkező madárhoz- a szárazföld felett kialakuló termikek (felfele áramló meleg levegő oszlopok) kihasználásával vonulnak. Ilyen termik a tenger felett nem alakul ki, ezért ez a hatalmas kerülő. Fehér gólyáink Afrikából egy másik jeles ünnepünk -március 15- környékén térnek haza.

 

A fehér gólyának széles "lepedő" szárnyai vannak (Fotó: Orbán Zoltán).




2011.07.25.

Házak oldalán, cseréptetőkön keresgélő madarak

Az utóbbi napokban feltűnően sok madarak lehet látni amint a tetőn cserépről-cserépre haladva vizsgálódik, valamint a ház falán is sokszor lehet madarakat látni, főleg az év madarát, a széncinegét. A jelenség oka, hogy az utóbbi napok hűvös, csapadékos időjárása miatt a rovarok egy része elbújik esővédett, melegebb helyekre. A házak falán található kisebb-nagyobb szellőzőnyílások, ablakbeugrók valamint a cserepek közti rések ideális búvóhelyeknek számítanak, hiszen a ház melege "fűti" ezeket.  A madarak pedig sokszor nagyon következetesen végigjárják eme búvóhelyeket és az ott lévő apró rovarokkal, pókokkal táplálkoznak ebben a rovarokban kevésbé gazdag időszakban.


2011.07.18.

Kopaszodó fák

A hosszú ideje tartó szárazság -amit csak egy-két futó zápor szakít meg- következtében a fák egy része sárguló levelekkel áll, illetve lassan kopasszá válik. A folyamat az őszi lombhulláshoz hasonlóan zajlik le. A fák most a túl sok vízvesztés elkerülése miatt dobják le leveleiket és "húzódnak vissza" nyugalmi állapotba. Jellemzően a kisebb méretű, szabadon álló -tehát nem erdőben álló- fáknál figyelhető meg, amint néhány nap alatt teljesen lehullik a lombjuk.


2011.07.11.

Dolmányos varjú csoportok

A költési időszakban a dolmányos varjak párokban láthatók. A sikeres költést követően a fiókák kirepülnek és egy ideig a szülőkkel együtt mozognak, így 4-5 dolmányos varjút lehet együtt látni kora nyáron. Július közepe felé azonban már elkezdenek kialakulni a kisebb-nagyobb csapatok, így jellemzően 20-50 fős csapatokat kialakulását és együttes táplálkozását lehet megfigyelni országszerte.


2011.07.04.

Ebihalak

Most lehet megfigyelni az ebihalakat utolsó stádiumban!
A vizekbe lerakott peték legtöbbje a hetekben éri el fejlődése végét. A kezdeti halszerű állapotot követően a végtagok kialakulnak, a farok felszívódik, a kopoltyú szerepét pedig átveszi a tüdő. A kialakult kis békák ezek után megkezdik életük második szakaszát.
Hazánkban előforduló valamennyi kétéltű és hüllőfaj védett.
A békákról és általában a kétéltűekről itt olvashat bővebben>>

 

Kecskebéka (Fotó: Orbán Zoltán).



2011.06.27.

Utolsó koncertek

Július elején-közepén a legtöbb hazai énekesmadár -amelyek eddig minden reggel koncerttel köszöntötték a napot- elhallgat. A fiókákat már felnevelték, fészkelőterületüket nem őrzik már, így nincs szükség az énekre sem, amellyel a területüket "őrizték". Természetesen kivételek lesznek ez alól, ám a legtöbb faj, legtöbb példánya már csak következő tavasszal fog énekelni ismét. Így ha valaki még szeretne madárdalban gyönyörködni, akkor a következő 1-2 hét még rendelkezésére áll.


2011.06.20.

Másodköltés

A héten sok helyen megjelennek azok az énekesmadár fiókák amelyek legtöbbje már a második fészekaljból (másodköltés) származik. A széncinege -2011-es év madara- is amennyiben másodjára is költ ez évben, akkor szintén most repülnek ki a fiókák az odúból. Harmadik költésre kevés énekesmadár vállalkozik, a legtöbbjük innentől kezdve "szabad" életet él és a territóriumát már nem tartja fent, kóborol.


2011.06.14.

Nagy szarvasbogár

Ez a nagy termetű bogár már megjelent ám a következő hetekben is látni lehet majd. Az elmúlt 3-5 évet korhadt fákban, tuskókban töltötte ahol a fát fogyasztotta. Napközben -leginkább pihenés közben- fatörzsön látható. Alkonyatkor hangos zúgással repül, párját is így találja meg. Főleg tölgyerdőkben található meg nagyobb számban, mivel elsősorban tölgyfában fejlődik a lárva (pajor). A hímek nagy méretű fejdísze ("szarva") az egymás elleni küzdelemnél fontos, hiszen 2 hím verekedéskor ezekkel próbálja meg egymást felemelni és eldobni. A kifejlett bogár rövid életű, csak 1-2 hónapig él. Magyarországon 6 szarvasbogár faj él, közülük a nagy szarvasbogár a leginkább ismert.


2011.06.06.

Lakmározó madarak

Elkezdett érni az eperfa -sokan szederfa néven ismerik- termése, amelyből fehér és fekete változat van. Ez a kora nyári gyümölcs sok madarat vonz a fához, így egy bő termést hozó fa közelében megállva több madárfaj érkezésének és lakomájának lehetünk szemtanúi. A máskor oly félénk szajkó ilyenkor sokkal könnyebben megfigyelhető amint párjával vagy a frissen kirepült fiókáival együtt nyeli el egyik gyümölcsöt a másik után.