Odútelepítés fiatal faültetvényben

Olyan helyeken, ahol a fák nem elég erősek ahhoz, hogy megtartsák a mesterséges odúkat, az eszközöket nyugodtan akasszuk a fiatal fák támasztókaróira. Ilyen kihelyezésre elsősorban a legszélesebb körben alkalmazott B típusú odúkat használhatunk, mert az ezekbe költöző három leggyakoribb faj: a széncinege, a házi és a mezei veréb nyílt, alacsony fészkelőhelyeket is előszeretettel elfoglal.

Ilyen fiatal ültetvényeken a támasztóoszlopokra
kihelyezett B típusú odúk alkalmazása
lehet eredményes, ...
 
... de ezek elég erősek ahhoz is, hogy megtartsák
a nagyobb D odúkat is.

 

Az alap B odútípus mellett érdemes próbálkozni D típusú seregély odúkkal is, mert ez a faj meglepően jól tolerálja az alacsony fészkelőhelymagasságot és előszeretettel költözik akár derék- vagy mellmagasságban lévő mesterséges odúba.

Ez az évek óta lakott seregélyodú alig mellmagasságban
működik
ezen a fiatal nyárfán.

 

A fiatal telepítések általában nagyobb kiterjedésűek, ami lehetővé teszi az odúk tömeges, telepszerű alkalmazását: 15-20 méterenként egy-egy B, egymástól 30-40 m-re pedig egy-egy D típusú (seregély) odút is kitehetünk.   

A Madárbarát kertbe természetesen ültethetünk
olyan idősebb facsemetéket is, ...
 
... melyek már magukban is elbírnak egy-egy odút
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

 

1% felajánlás az MME-nek!

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges
adományával is hozzájárulhat a madarak
és más állatfajok védelméhez!

 

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

 

Köszönjük!

 

Orbán Zoltán

Odúk a falon, kerítésen, egyéb helyeken

Alternatív odúhelyekre ott van szükség − elsősorban a Madárbarát kert program keretében, lakott területen −, ahol természetvédelmi, élményszerzési, környezeti nevelési okból fák és bokrok hiányában is szeretnénk madarakat megtelepíteni.

Melyik odútípusokkal, milyen fajokat?
A mesterséges odúk közül a B típusú a legszélesebb körben használt, ebbe költöznek a legalkalmazkodóképesebb, településeken is gyakori fajok: a széncinege, a házi és a mezei veréb, melyek kedvelik a hagyományostól eltérő és az alacsonyan elhelyezkedő fészkelőhelyeket is. Hasonlóan rugalmas viselkedésű a seregély is, mely a nagyobb alapterületű és röpnyílású D odút foglalja el, akár alig méteres magasságban is. Míg a kerek röpnyílású énekesmadárodúkat többnyire fákon használjuk, az eredetileg sziklahasadékokban, partfalak üregeiben fészkelő rozsdafarkúak és barázdabillegetők költését segítő C odúk esetében a helyzet éppen fordított, ezeket elsősorban magasan az épületfalakra szokás kirakni, a fára telepítés ritkább. A verebek számára készülő veréblakótelepek (ezek gyakorlatilag többrekeszes B odúk) fatörzsre és épületfalra is egyaránt rögzíthetőek.

Letölthető odútípus táblázat >>   

Odúk beszerzése az MME Boltból >>

 

A fal mindig kéznél van
A lakott területek változatos tájolású és magasságú falainak réseibe előszeretettel költözik be számos odúköltő faj, ezért semmi különös nincs abban, ha a számukra megfelelő odúkat és költőládákat − a legkisebb A-tól a D típusú seregély- és macskabagolyodún át a vörös vércse, kuvik és gyöngybagoly költőládáig − épületekre telepítjük.

A tűzfal díszítő motívumai házi veréb kolóniát ...
 
... rejtenek a Fővárosi Állat- és Növénykertben.
 
Az odútartó kampót a csupasz falra is
felszerelhetjük, de a vadszőlővel,
egyéb futónövénnyel...
 
... befuttatott épületen a falfúrást is megspórolhatjuk.
 
A széncinegék és verebek B, valamint a
seregélyek D típusú odúit elegendő
fejmagasságba kihelyezni.  A kép
jobb oldalán természetvédelmi
farakás
és süntanya
látható.
 
Ablakodúk (Fotó: Orbán Zoltán).
A falra szerelt odúk különleges változatainak egyik oldala
betekintőüveg. Ezeket fészekmegfigyelő leseknél (balra)
és
ablakban használhatjuk.
 
C típusú odú sátortető oldalán (Fotó: Orbán Zoltán).

Az eredetileg sziklafalak hasadékaiban, partoldalak üregeiben fészkelő
(nem valódi odúköltő) fajok számára az épületeink ideális élőhelyet
kínálnak. Fészkeiket itt a legváltozatosabb résekbe építik (a felső
képen házi rozsdafarkú fészke látható).
Az eresz magasságába
kihelyezett, félig nyitott előlapú
C odú ezeknek a
madaraknak a segítésére szolgál

(Fotók: Orbán Zoltán).

 

Az odúk falra telepíthetősége a Madárbarát kert program minden tevékenységi területén, de különösen az új építésű lakóparkokban,  a Madárbarát panel és Madárbarát munkahely esetében alapvető fontosságú, mert ennek, valamint az itatónak és a téli etetőnek is  köszönhetően akár a tizedik emeletre is követhetnek bennünket a madarak.

Madárbarát panel alig 1 m²-es erkélye molnárfecske
műfészkek
kel, B típusú odúval, ...
 
... fecske sárgyűjtőhellyel és itatóval
(Fotók: Kincses László).

 

Kerítésből sosincs hiány
Az épületek mellett a kerítések is jó alternatív kihelyezési pontok lehetnek a B és D odúk számára, különösen ott, ahol ezek bokrok, sövények közelében húzódnak.

B típusú madárodú kerítésen (Fotó: Orbán Zoltán).
B típusú madárodú kerítésen (Fotó: Orbán Zoltán).
A kerítések óriási előnye, hogy az odúk itt könnyedén
kihelyezhetőek, ellenőrizhetőek
.
 
Ha nem akarjuk megfúrni a falat, az odúkat a tornácok
és erkélyek korlátjára is akaszthatjuk.

 

A széncinegékről köztudott, hogy "lehetetlen" helyekre képesek fészkelni, és kimondottan lelkesednek a levélszekrények iránt. Ha egy pár beköltözik a postaládába, akkor azt hetekig nem lehet rendeltetésszerűen használni, a madárbarát lakók ilyenkor egy második levelesládát helyeznek ki. Pedig a problémát egy B odúval is orvosolni lehet. Ezt közvetlenül a "megszállt" láda mellé kell akasztani, és a fiókás fészket ide áttelepíteni (ennek puha anyaga óvatosan, a fészekcsésze összenyomása nélkül az odú aljának alakjára formázható). Ha az etetni érkező szülők hallják a fiókák hangját az arasznyi távolságra lévő új helyről − az odúból −, akkor gond nélkül átszoknak ide.

Az ilyen hálós kivitelezésű kerítésen a védett, belső oldalara
elhelyezett odú bejárata befelé (a képen) és kifelé
is nézhet.

 

Egyéb helyeken
Akkor sem kell nélkülöznünk az odúköltők jelenlétét, ha a közelben nincs sem fa, sem nagyobb bokor, sem épületfal vagy kerítés. Ha odúkihelyezési lehetőségeket keresve jól körülnézünk a kertben, számos ilyen helyet találhatunk.

B odú háztáji veteményesben ...
 
... paradicsomkaróra (balra), és és rózsalugas fém tartóoszlopára
kihelyezve.

 

Az egyik ilyen potenciális helyszín a veteményeskert (fent és balra), ahol egyes növények (például a paradicsom vagy a bab) karós megtámasztást igényelnek. Bár ezek ideiglenes helyek, a szokásoshoz képest kicsit korábbi kihelyezésükkel akár mindkét költésben (április−június és június−július) ki tudunk tenni ezekre egy-egy odút.

Általában minden udvarban, kertben vannak ilyen-olyan célt szolgáló, legalább embermagasságú stabil pontok (mint a fenti jobb oldali képen a rózsalugas oszlopa), ahova szintén kitehetünk odúkat.

 
Csőprofilon egyszerűen rögzíthető az odú egy Y alakú
ágdarab segítségével.

 

Külterületen is
Idősebb fák hiányában az odúk hordozására szánt oszlopok rendkívül jól alkalmazhatóak külterületeken: gyepeken, szántók kaszálatlan szegélyterületein, ültetvényekben, fiatal fatelepítésekben, nádasokban, tóparti szegélyélőhelyeken is.

Mezei verebek számára csoportosan telepített B típusú madárodúk 
fátlan tóparti környezetben, Angliában, ahol a faj majdnem
teljesen kipusztult (részletek >>)
 
Szalakótaodú villanypásztor kerítés magasított oszlopára
kihelyezve Apaj fátlan vidékén.
 
Szőlőültetvény (Fotó: Orbán Zoltán).
Odútartó oszlopokkal és magasított lugaskarókkal bogyós
ültetvények szegélyélőhelyein és belső területein is
telepíthetőek odúkötő fajok.
Oszlop lábazaton álló bagoly költőláda tóparti
növénytársulásban, Angliában
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

További alternatív odúkihelyezési lehetőségek

 

 

 
 

 

    

 

 

Orbán Zoltán

Sövény- és bokorodúk

A sövények és bokrok sűrű, átláthatatlan, védett világa
mesterséges odúkkal több odúköltő faj számára is
alkalmas fészkelőhellyé alakítható.

Különösen az ember- vagy ezt meghaladó magasságú sövények és bokrok vékony, sűrű ágállású belső környezete azért ideális odútelepítésre, mert ezek derék- és mellmagasságban is gyakorlatilag megközelíthetetlenek még az ügyes famászó macskák és nyestek, számára is.

Hagyományos odúkat is nyugodtan!
Annak köszönhetően, hogy a "valódi" odúk bejárata szűk és így a kotló madár, a tojások és a fiókák alacsonyan is kellően védettek a fészekragadozók ellen, ez a növényzettípus a kerek röpnyílású mesterséges odúk befogadására is alkalmas. Elsősorban a B típusúéra, mert az ebben leggyakrabban megtelepedő széncinege, mezei és házi veréb szívesen költözik alacsony fészkelőhelyekre, de próbálkozni lehet D (seregély) és akár A odúk kihelyezésével is a sűrű, magas sövényekben és bokrokban.  

 

Mind a B, ...
 
... mind a D típusú mesterséges odúk költőfajaira jellemző az
alacsony fészkelőhelyek elfoglalása.
 
Fiókás seregély fészekalj a fenti, mellmagasságba
kihelyezett odúban.
 
Különösen az alacsony telepítési magasságú odúk esetében
érdemes a képeken látható módszerek valamelyikével
zárni az odúk tetejét, hogy a ragadozók ne tudják
azt felnyitni (részletek >>)
.

 

Télen is jó szolgálatot tesznek!
A bokrok sűrű ágrengetege, különösen az örökzöldek télen is szélvédett környezete fontos éjszakázóhelyet jelent az etető madarainak. Az odúköltő áttelelő fajok a fagyos hónapokban 

 

 

1% felajánlás az MME-nek!

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges
adományával is hozzájárulhat a madarak
és más állatfajok védelméhez!

 

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

 

Köszönjük!

Orbán Zoltán