Uhu kutatás a Gerecsében

A Magyar Madártani -és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztály, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Gerecsei Természetvédelmi Tájegység és a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület még 2016-ban kezdett el közösen egy átfogó fajspecifikus felmérést, melynek elsődleges célja az uhu gerecsei költőállományának átfogó felmérése és fészkelőhely preferenciájának vizsgálata volt. 2018-ban is folytattuk a munkát, melynek során egy újabb uhu-költőpár megtelepedésére is fény derült!

Magányos, pár nélküli hím uhu 2018-ban a Gerecsében (digiszkópolt fotó: Németh zoltán)

Az uhu a Gerecsében a kilencvenes években és az ezredforduló utáni időszakban még elsősorban természetes élőhelyeken – pl. sziklafalakon, kőgörgetegen – fészkelt, de az ezt követő időszakban ezekről a helyekről eltűntek a költőpárok. Már ekkor is sejthető volt, hogy e folyamat mögött nem valódi állománycsökkenés, hanem a faj antropogén jellegű élőhelyekhez történő adaptálódása állhat, ezért 2016-ban elkezdődtek a faj gerecsei előfordulásának vizsgálatát célzó terepi felmérések. Már rögtön az első évben két nap alatt három helyen is sikerült bizonyítani a faj jelenlétét, ebből két helyen sikeres költések voltak. 2017-ben már négy helyen sikerült bizonyítani a faj jelenlétét, ebből három helyen kerültek elő fészkelő uhupárok, két költésből pedig sikeresen kirepültek a fiókák. 2018-ban sajnos az egyik 2016-óta folyamatosan lakott költőhelyen egyáltalán nem tartózkodtak madarak, viszont egy újabb költőhelyen került elő egy fiókákat takaró tojó uhu, itt az előző években még biztosan nem fészkelt a faj. Három év alatt összesen öt helyen sikerült bizonyítani az uhu állandó jelenlétét, ebből négy helyen bizonyított költések voltak, egy helyen pedig 2016-óta egy magányos hím foglalja a territóriumot. Ezen kívül több mint húsz olyan potenciális költőhelyet is átvizsgáltunk (sziklafalak, kőbányák, gémtelepek, löszfalak, stb.), melyeken egyértelműen kizárható volt a faj tartós jelenléte és fészkelése.

 
Egy új megtelepedés 2018-ban: fiókákat nevelő tojó uhu gerecsei költőhelyén
(digiszkópolt fotó: Németh Zoltán)

A Gerecse az uhu magyarországi kutatásának szempontjából azért is különleges vizsgálati terület, mert az idáig előkerült költőpárok mindegyike nagyobb kiterjedésű működő kőbányák területén fészkel, így a tájegységben különösen jól vizsgálható a bányaművelés hatása a faj jelenlétére és költési sikerére. Az érintett kőbányák tulajdonosaival és üzemeltetőivel példaértékű és konstruktív kapcsolatot sikerült kialakítani, mely jelentősen megkönnyítette munkánkat. Az uhu a művelt, szabadon nem látogatható kőbányák falain ma már sokszor biztonságosabb fészkelési lehetőséget talál magának, mint pl. azokon a művelés alól kivett bányafalakon vagy természetes sziklafalakon, melyeket manapság rekreációs célokból (pl. geocaching, sziklamászás, stb.) egyre inkább birtokukba vesznek az emberek. Tőlünk nyugatabbra – pl. Németországban – ez a jelenség ma már sokszor szinte kezelhetetlen problémát jelent a sziklán fészkelő uhupárok védelme kapcsán.

 
Egészséges gyűrűzött négyhetes uhufióka 2018-ban a Gerecsében (fotó: Németh Zoltán)


Csonka Péter – Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Gerecsei Természetvédelmi Tájegység
Németh Zoltán – Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület
Schwartz Vince – MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály

 

 

Kapcsolódó hírek

A denevéranyák szülőközösségeket képeznek. A vadászat ideje alatt a kölyköket a szálláshelyen u.n. denevéróvodákban hagyják, ahol egymást melegítik a kicsik (kereknyergű patkósdenevér – fotó: Boldogh S.

A denevérek ősszel párzanak, a petesejt azonban csak tavasszal termékenyül meg, mikor az emelkedő hőmérséklet és az éledő rovarvilág sokkal kedvezőbb feltételeket biztosít az embrió fejlődéséhez. A terhesség alig másfél hónap, a kölykök – fajtól és az aktuális időjárástól függően – május végétől július elejéig születnek. Mivel emlősállatok, így utódaikat elevenen hozzák a...

Év madara 2022 – Sokszínű természet szavazást 41%-kal a zöld küllő nyerte, így a következő évben a harkályféléket és az erdők madarait hozzuk közelebb kicsit az érdeklődőkhöz.

Hegyesorrú denevér (Fotó: Atli Arnarson)

Európában a nagyobb termetű denevérfajok közé tartozik, egy kifejlett állat akár 25 gramm is lehet - bár ez is mindössze 6 szem kockacukor súlya. Megjelenésében, életmódjában és a veszélyeztető tényezők tekintetében nagyon hasonlít a közönséges denevérre, mellyel gyakran vegyes kolóniákat is alkot (a két fajra vonatkozó adatok „nagy Myotis” név alatt gyűlnek).