A vándorgalamb – avagy hova tűnt a Föld legnépesebb madárfaja

A vándorgalamb Észak-Amerika területének nagy részén gyakori volt. Rendkívül társas faj, számuk akár az 5 billió egyedet is elérhette, valószínűleg az egész Földön ez volt a legnépesebb madárfaj.

A vádorgalamb és elterjedési térképe (Forrás: Andy Birch és IUCNredlist.org).

A vándorgalamb hatalmas csapatokban élt. Fő tápláléka egész évben változott annak függvényében, hogy éppen milyen termény volt nagy mennyiségben elérhető. Évente csak egyetlen fiókát nevelt minden pár, ez elegendő volt, hiszen a kolónia védelmet nyújtott a ragadozókkal szemben. A nagy csapatoknak hatalmas erdőterületekre volt szükségük a költéshez, az éjszakázáshoz és a  táplálkozáshoz is, hiszen táplálékuk nagy részét különböző makkok adták.


A vándorgalamb vadászatát bemutató festmény jól érzékelteti a hatalmas csapatok méretét és vonulását (Forrás: friendsoftimesbeachnp.org)

Vándorlásuk elsősorban az élelemszerzéssel volt kapcsolatos, ilyenkor akár 100 km/órával is repültek. Egy-egy nagyobb csapat mérete elérhette a 1.5 km szélességet és 500 km hosszúságot is, egy ekkora méretű csapatnak 14 óra kellett ahhoz hogy átrepüljön egy ember feje fölött.


Vadászok a terítékükkel (Forrás: friendsoftimesbeachnp.org). 

A vándorgalamb mindig is fontos élelemül szolgált az amerikai indián törzsek számára. Az európai telepesek érkezése után a vadászat nagyon népszerű lett, hiszen a hatékony eszközökkel (puska, háló) rengeteg madarat tudtak zsákmányolni. A vasútvonalak kialakításával már kereskedelmi méreteket  öltött a faj vadászata, hiszen könnyedén lehetett galambhúst szállítani a városokba. A vándorgalamb így évtizedeken keresztül Észak-Amerika lakóinak egyik alapélelmiszere volt. Mivel a mezőgazdasági termelés terjedésével egyre inkább kártevőnek számított, ezért húsán kívül már emiatt is módszeresen pusztították a fajt nem kímélve a fészkelő kolóniákat sem.


Egy kitömött példány (Forrás: nooga.com).

A páronkénti alacsony fiókaszám, a csoportos életmód és a kiterjedt erdőségek fontossága együttesen tették ezt a fajt nagyon sérülékennyé. A mezőgazdasági területek térnyerésével a nagy erdőségek folyamatosan csökkentek, így a kolóniáknak már nem volt megfelelő élőhelyük. A kolónia védelme nélkül az elszórtan költő párok fiókái gyakran ragadozók áldozatául estek, így nem volt utánpótlás. Ezek a biológiai tényezők és a kereskedelmi célú vadászat együttesen már gyorsan a kihalás szélére sodorták a fajt.


Egy egész falat borító festmény őrzi a vándorgalamb emlékét Cincinatti városában, ahol a faj utolsó példánya élt (Forrás: artworkscincinnati.org).

Az utolsó nagyméretű fészkelő kolóniát 1878-ban írták le. Az elkövetkező években már csak szórványos fészkelésekről vannak beszámolók. Ugyan ekkor már meghozták az első törvényeket a vándorgalambok védelme érdekében, ezek nem bizonyultak hatékonynak és 1895 körül már valószínűleg nem volt vadon élő vándorgalamb Amerikában.


Korabeli felvétel „Martha” életéből (Forrás: fws.gov). 

Az utolsó vándorgalamb egész életét fogságban töltötte. A „Martha” névre „hallgató” madár 1914. szeptember elsején délután 1 órakor pusztult el feltehetően 29 évesen, egy állatkertben. „Martha” utolsó éveiben rendkívül népszerű volt, hiszen ő volt fajának utolsó képviselője. A vándorgalamb története azon ritka esetek közé tartozik ahol órára pontosan elmondható egy faj kihalásának időpontja.

Göcző Gabriella

Kapcsolódó hírek

Megnyitó

Év madara rajzpályázatunkra évről évre rengeteg alkotás érkezik, amelyből szeretnénk megmutatni, amennyit csak lehet. A Hegyvidéki Kulturális Szalon ebben az évben lehetőséget biztosított arra, hogy a díjazottak mellett más pályamunkákat is bemutassunk. Köszönet érte!

Az MME Kétéltű–és Hüllővédelmi Szakosztálya az Év kétéltűje programhoz kapcsolódva 2023-ban is rajzpályázatot hirdet „Tócsalakó hegyisárkány – az alpesi gőte” címmel.

Gratulálunk!

Lezárult a barkóscinege rajzpályázat zsűrizése, a pályázatra közel 5000 alkotás érkezett, kicsiktől és nagyoktól.