Közülük az egyik legismertebb - és a táj szépségét kereső utazó számára talán legkedveltebb - a pipacs (Papaver rhoeas). Ez a mákfélék közé tartozó növény akár nyolcvan centiméter magasra is nőhet, élénkpiros, tövüknél feketén foltos sziromlevelei gyűrötten bomlanak ki a bimbóból.

Egy másik szembetűnő növény a gabonatáblákban a kék búzavirág (Centaurea cyanus), a pipacshoz hasonló termetű, fészkes virágzatú növény. Amit kék szirmoknak gondolnánk, azok valójában önálló virágok a virázatban. Ezek annyira jellegzetesen kékek, hogy ezt a színárnyalatot a divatvilág és a festékipar is búzavriágkéknek nevezi.

Szintén a fészkesvirágzatúakhoz tartozik a kaporlevelű ebszékfű (Tripleurospermum perforatum), tehát nála sem a virágot keretező fehér szirmokat látunk, hanem felépítésükben egymástól eltérő sárga és fehér virágok alkotják virágzatát. Hasonlít a gyógynövényként ismert kamillára, de nincs illata. Ez a növény is elérheti akár a nyolcvan centiméteres magasságot is.

Hazánkban a konkoly (Agrostemma githago) az első gyomnövény, amelyet védetté nyilvánítottak. Annyira erősen kötődik ugyanis a mezőgazdasági területekhez, hogy a vegyszeres gyomirtás és a gépi vetőmagtisztítás hatására nagyon megritkult. Bár lilás szirmaival igazán szép virág, de toktermésének fekete magvai mérgezőek, nagyobb mennyiségben a lisztbe vagy állati takarmányba kerülve komoly problémát okozhatnak. A szegfűfélék családjába tartozik, termetre az előzőkhöz hasonló. 

Írta: Benedek Veronika