Kék vércse új

Ez a kistestű sólyomféle a magyar puszták féltett kincse. Az Európai Unió teljes kék vércse állományának mintegy 40%-a költ Magyarországon és bár az osztrák és szlovák állomány az utóbbi évtizedekben nagyon lecsökkent, további jelentős állományai találhatóak határaink közvetlen közelében a Partiumban és a Vajdaságban. A faj Európai Uniós állományának megőrzésében ezért a Kárpát-medencében költő állomány védelme kiemelt nemzetközi jelentőségű. Védelme egy speciális élőhelyegyüttes fennmaradását és sok egyéb ritka faj védelmét is elősegítheti. 

Tojó és hím kék vércse (Fotó: Lóki Csaba)

A kék vércséről

Hazánkban a kék vércse elsősorban az ország középső és keleti részén, az Alföld sík vidékein költ. A kék vércse hosszú távú obligát vonuló, telelőterülete Délnyugat-Afrikában van, a Dél-Afrikai Köztársaság északi részétől Namíbián és Botswanán keresztül Angoláig, Zimbabwéig és Zambiáig terjed. 
A kék vércse a többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít saját fészket, költéséhez elsősorban a varjúfélék fészkeit foglalja el. Hazánkban a vetési varjú, szarka, dolmányos varjú fészkekben telepszik meg leggyakrabban, de szinte bármely, méretben megfelelő gallyfészket (pl. egerészölyv) vagy akár faodút, faüreget is elfoglalhat. A megfelelő élőhelyen mesterségesen kialakított fészektelepeket is hosszú távon használja és sikerrel költ azokban.
A kék vércse generalista ragadozó, költéskor leggyakoribb zsákmányai a rovarok közül kerülnek ki, bizonyos élőhelyeken fontos tápláléka a barna ásóbéka és egyes kisemlős fajok, főként a mezei pocok. 
A fajról bővebben a Magyarország madarai oldalon és a fajvédelmi program oldalán olvashat. 

Aktuális kékvércse-védelmi munkáink

  • Költőhelyek létrehozása, kezelése
  • Élőhely-fejlesztések, szakmai segítségnyújtás az AKG programoknak
  • Költőállomány-monitoring, őszi gyülekezők szinkronja
  • Vonuláskutatás


Kék vércsék egyedi azonosítása, melyre a gyakorlati védelem során felmerülő kérdések
megválaszolásához van szükség (Video: Orbán Zoltán)

Elért eredmények

A biztonságos költőhelyekért

  • 4000 költőládát helyeztünk ki vércsék számára 
  • Rendszeresen ellenőrizzük a költőtelepeket,
  • 14 esetben indítottunk eljárást illegális fakivágások ügyében
  • 36 új facsoportot telepítettünk - ez 923 fát jelent
  • Romániában az út menti fasorok madárbarát hasznosításának érdekében kezelési tervet készítettünk, valamint közreműködtünk részletes kezelési tervek kidolgozásában 5 db szlovák Natura 2000 terület kulcsfontosságú részein 
  • Összesen 26 fórumon vitattuk meg a gazdálkodókkal a vetési varjú helyzetét, fészkelésük segítésére 3 önkormányzattal kötöttünk megállapodást, így hasznosítva a keletkező zöldhulladékot és segítve a vércsék természetes fészkelési lehetőségeit
  • Elértük a vetési varjú költési időszakban való védelmét Romániában és az érintett szlovákiai Natura 2000 területeken
  • ​Összesen 37 helyszínen állítottunk fel a két fajt bemutató tájékoztató táblákat, valamint sikerrel indítottunk útjára egy ötrészes, iskolásoknak szóló vándorkiállítást
  •  

A kékvércse-állomány stabilizálódásához nagyban hozzájárultak a varjúfészkeket helyettesítő műfészkek (Fotó: Orbán Zoltán)

A megfelelő táplálkozó területekért

  • 49 kék vércse zsákmányszerzési szokásait vizsgáltuk rádiótelemetriás módszerrel, hogy tudományosan megalapozzuk az élőhelyvédelmi előírásokat. A vizsgálatokból kiderült, hogy a hímek a költés során sokkal nagyobb területen vadásznak, mint a tojók, és a sikeres vadászat elsősorban a növényzet magasságától és nem az élőhelytípustól függ. A Pannon régióban a program során 10 nagy jelentőségű, korábban ismeretlen gyülekezőhelyet sikerült felderíteni. 
  • Kékvércse-barát agrártámogatási célprogramot dolgoztunk ki, amit a három ország illetékes minisztériumai beépítettek az agrártámogatási rendszerbe
  • Rendezvényeinken külön platformot biztosítunk a gazdálkodóknak tapasztalataik megosztására

Az akadálymentes égboltért

  • Együttműködési megállapodásokat kötöttünk az áramszolgáltatókkal és beszereztük a kritikus elektromos vezetékszakaszok szigeteléséhez szükséges anyagokat. A főbb kék vércse költő- és vonulóhelyek 4 kilométeres körzetében mintegy 400 km középfeszültségű oszlopszakaszt sikerült madárbaráttá alakítani. Romániában javaslatot tettünk továbbá az előnyben részesítendő madárbarát oszlopfejtípusokra, Szlovákiában pedig 400 db veszélyes középfeszültségű oszlop szigetelésére kötöttünk megállapodást 2 db Natura 2000 területen az illetékes áramszolgáltatóval 

A sikeres költésekért 

  • Folyamatosan nyomon követtük a faj költőállományát, illetve szinkronszámlálást tartottunk a vércsék őszi gyülekezőhelyein
  • A veszélyeztetett költőtelepeken folyamatosan csapdáztuk, illetve riasztottuk a nyestet

A hosszú távú védelem megalapozásáért

  • Számtalan kutatást végeztünk és publikáltunk neves folyóiratokban a vércsék életéről, főként azzal a céllal, hogy eredményeink a gyakorlati védelmet is segítsék /http://falcoproject.eu/en/content/publications /
  • Az el- és bevándorlás valamint a túlélés vizsgálatához több mint ezer kék vércsét láttunk el egyedi azonosítást biztosító színes gyűrűkkel  
  • Kidolgoztuk a kék vércse hazai és európai fajmegőrzési tervét
  • Fejlesztjük a vetési varjú konfliktus kezelési- és fenntartható megőrzési módjait 


Kék vércse költőpárok számának alakulása 

Kékvércse-védelmi tevékenység kezdetektől napjainkig

A magyar madártan megalapozói, Chernel István és Herman Ottó is kiemelt figyelemmel kísérte a fajt. Bár Csörgey Titusz munkássága kezdetétől sokat foglalkozott a kék vércsével, a XIX. század végétől gőzerővel terjeszkedő madártan korában a faj még annyira gyakori volt az árterek, dunántúli- és hegylábi legelők, de a pest környéki varjútelepek életében is, hogy számba vétele nem csak igen költséges, de teljesen felesleges időtöltésnek tűnhetett. Több ezer pár lehetett ekkor a költőállomány, mely több százezer vetési varjú fészekből válogathatott évről-évre. 

Változások előszele – a XX. század második fele
A század utolsó negyedében az egyre intenzívebbé váló mezőgazdaságban a kemizálás és monokultúra elterjedése a rovarfauna elszegényedéséhez vezetett. A varjak számára ez a tavasztól őszig tartó időszakban az állati eredetű táplálék kifejezett hiányát idézte elő. A gazdálkodás egyre kiélezettebb konfliktusba került a vetési varjakkal. A vetési varjú védelmét az illetékes minisztérium 1971-től előbb enyhítette, majd teljesen fel is oldotta, s a fajt az egész évben korlátozás nélkül vadászható fajok közé sorolta. Gyérítették lőfegyverrel, fiókák kiszedésével, illetve az akkor ismert és engedélyezett mérgezési módokkal.
A varjak ellen indult hadjáratból ekkor még a vércsék és kutatóik semmit sem éreztek. Az 1974-ben alakult Magyar Madártani Egyesület szakemberei kezdték el újra vizsgálni a kék vércse ökológiáját és figyeltek fel a faj szoliter és telepes költési stratégiájában rejlő érdekességekre.

Összeomlás
A XX. század nyolcvanas éveiben és a kilencvenes évek elején szelektív mérgezéses eljárással végzett állományszabályozás következményeként 90%-kal csökkent a vetési varjak száma, hatalmas területekről tüntek el a varjak és ezzel a vércsék számára alkalmas telepes fészekkínálat is. Az egész Dunántúlon szinte alig maradt természetes élőhelyen varjútelep, csak azok a madarak élték túl a „beavatkozást”, amelyek beköltöztek a városokba. A vércsék természetesen oda már nem követték őket.

A Magyarországon költő kék vércsék száma a becslések szerint 1990 körül még 2000–2200 pár volt. Az állománycsökkenést azonban kisebb területeken végzett kutatások már ekkor jelezték. 

Országosan 1997-ben az ismert fészkelő kék vércse állomány 1130 pár volt, a becsült teljes hazai állományt 1300–1400 pár közé tették.  A csökkenés okaként a költéseknek otthont adó vetésivarjú-telepek eltűnése mellett a gyepterületek feltörését és általában az extenzív mezőgazdaság (ezen belül is a legeltetés) háttérbe szorulását sorolják fel. A mezőgazdasági gépek egyre hatékonyabban végzik feladatukat, a felhasznált technológiák és vegyszerek pedig egyre kevesebb teret engednek a mezőgazdasági környezetben élő és ahhoz alkalmazkodni próbáló madarak számára.

Új idők- a XXI. század 
A helyzet megoldásának első szándékát az jelezte, hogy a 1996-ban a hatóság kímélendőnek, 2001-ben pedig már védetté nyilvánította a vetési varjút, megteremtve ezzel a természetvédelmi kezelés lehetőségét. A mérgezett tojások használatának törvényi keretei megszűntek az 89/2004. (V.5.) FVM rendelet hatályba lépésével. Az ezredfordulót követően már alig 25000 pár vetési varjú, a hajdanán becsült állomány mintegy 10%-ka költött Magyarországon.
A kék vércse költőállományát 2002-ben már csupán 600–700 párra becsülték hazánkban. Az egy évvel később végzett felmérés szerint a kék vércse költőpárok száma 800–900 volt, melyek 60%-a a Tiszántúlon és mintegy 40%-a a Duna-Tisza közén fészkelt. A Dunántúlról azonban szinte teljesen eltűnt, mindössze 4 pár költése volt ismert, mely kevesebb, mint a hazai állomány 1%-a. A nagy, több száz párnak otthont adó telepek teljesen eltűntek.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás (2004) alapjaiban változtatta meg a szakmai lehetőségeket, így a Kárpát-medence természetvédelmi szakemberei összefoghattak a kék vércse megmentése érdekében. Átfogó, egymásra épülő természetvédelmi projektek kezelik a két faj problémáját 2006 óta, melyekben hazai és határon túli szakmai egyesületek és Nemzeti Parkok vesznek részt (részletek: falcoproject.eu). 

A kék vércse hazai természetvédelmi helyzete

A kék vércse 1906 óta védett és 1954 óta fokozottan védett faj Magyarországon, eszmei értéke 500000 Ft. A pusztai élőhelyek ún. esernyőfaja, jelenléte azt bizonyítja, hogy a táplálékállatai is életképes populációt alkotnak az adott élőhelyen. Ezért agrár-környezetvédelmi és élőhelyfejlesztési kezdeményezések előszeretettel tűzik zászlajukra ezt a mutatós kis sólyomfajt. 

Veszélyeztető tényezők

  • Fészkelőhely-hiány (vetésivarjú-állomány csökkenése, pusztai erdőfoltok eltűnése, illegális fakivágás)
  • Élőhelyvesztés (intenzív mezőgazdaság térhódítása, hagyományos területkezelési módok /pl. legeltetés/ visszaszorulása)
  • Áramütés, közúti elütések
  • Ragadozók (nyest, héja) kártétele a fészkelő-telepeken
  • A vonulás alatt bekövetkező veszteségek, mortalitás, kedvezőtlen hatások a telelő területeken

A kék vércse  globális természetvédelmi helyzete 

A szakértők jelentős egyedi eltéréssel 50-100 ezer pár közöttire teszik a kék vércse világállományát.
A kék vércsét nemzetközi egyezmények védik, melyeket a legtöbb ország aláírt, ahol a faj előfordul. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a fajt a kihalással fenyegetett fajok számon tartására létrehozott Vörös Listán a „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriába sorolja. Kedvezőtlen a faj természetvédelmi státusza (SPEC3) az Európai Vörös Lista szerint és a vonuló fajok védelmére létre hozott Bonni egyezmény és a Berni egyezmény II. függelékében is szerepel a kék vércse. 

Fajvédelmi programjaink

Az elmúlt évtizedekben az MME kékvércse-védelmi programját több hazai és külföldi szervezet támogatta kisebb-nagyobb projektek keretében, amelyből a megvalósuló eredmények és a több éven át rendelkezésre álló jelentős források tekintetében kiemelkednek az Európai Unió LIFE Nature programja által támogatott projektek.

Jelenleg futó projektünk: 

A kék vércse védelme a Kárpát-medencében (LIFE11/NAT/HU/000926)
Honlap: www.falcoproject.eu

Korábban sikeresen lezárult projektünk: 

A kék vércse védelme a Pannon régióban (LIFE05 NAT/H/000122)
Honlap: http://kekvercse.mme.hu/hu/content/show?dattype=life

Hogyan segítheti Ön az MME kékvércse-védelmi munkáját?

Kérjük, ha kék vércsét észlel, vagy előfordulásáról tudomást szerez, jelezze felénk a Madárhatározó alkalmazás segítségével, vagy a honlapon található elérhetőségeinken.

Kérjük, kövesse munkánkat az MME oldalain, Facebook oldalán, illetve a www.falcoproject.eu  honlapon.

Partnereink a faj védelmében

BirdLife Bulgaria (BG)
Bird Study and Protection Society of Vojvodina - BSPSV
Bükk Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Conservation India
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Magyar Természettudományi Múzeum (HU)
Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság (HU)
Madárvédelmi egyesület, Olaszország (IT)
Milvus Csoport (RO)
"Riparia" Association of Naturalists
Szlovák Ragadozómadár-védelmi Egyesület (SK)
Szlovákia Természetvédelmi Hivatala (SK)
Ukrainian Society for the Protection of Birds (USPB)
Wildlife Institute of India